A mai nap azt tudhatjátok meg, hogy mi volt az a tizenkét dolog, ami engem megőrjített akkor, amikor alkalmazotti életet éltem Bécsben. Persze ezek a dolgok nem csak Ausztriában merülhetnek fel.
1. No haszon
Egy olyan dologért dolgoztam, ami nem volt az enyém. Magyarul mondva minden reggel felkeltem, elmentem valahova, dolgoztam projekteken, dolgokon. Beleadtam apait, anyait, a szívemet, lelkemet beleraktam és a nap végén pedig hazamentem úgy, hogy igazából nekem abból hasznom nem származott.
Persze a pénz az jött be belőle, de nem volt semmi olyan megfogható haszon, aminek én valójában tudtam volna örülni.
2. Bizonytalanság
A második pont inkább a félelemmel volt kapcsolatban. Méghozzá én azon dolgoztam nap, nap után, akár éveken keresztül, amit akármelyik nap a főnököm egy bugyuta kis indoklással elvehetett volna tőlem. Mint hogyha te minden reggel felkelnél, egy gyönyörű szép házat építenél vérrel és verejtékkel, minden nap, éveken keresztül és egyszer csak jönne valaki és azt mondaná, hogy oké, húzás innen! Aztán többet be nem tehetnéd a lábadat a házba. Semmi közöd nem lenne ahhoz, amit te éveken keresztül, kitartó munkával és odaadással építettél.
Az még rátesz egy lapáttal, hogy törvényileg ez elfogadott, és jogosan el is vehetik tőled azt, amit te olyan hosszú ideig építgetsz.
Ez az alkalmazotti világnak az egyik legnagyobb hátránya.
Azt is szokták mondani, hogy másokat teszel gazdaggá. Ez csak akkor igaz, ha az a valaki tudja, hogy mit csinál…
3. Control Freak
A harmadik pont enyhén egoisztikus pont, hogyha így tetszik: Én ugyanis rosszul tűröm azt, hogy nekem parancsoljanak. Nem szeretem azt, hogyha nekem parancsolnak. Az alkalmazotti világban az egyik dolog, ami engem egész nap negatívan érintett, hogy a feletteseim állandóan megmondták nekem, hogy mit, mikor csináljak
Már elegem volt abból, hogy vécére nem volt időm kimenni, mert mindig annyi munkát dobtak az asztalomra, hogy nem volt időm lélegezni. Mindig ők mondták meg, hogy mikor, mit csináljak. Ez abszolút, de nem volt egy kellemes dolog.
Az első munkahelyemen a banya, aki nekem parancsolt, ő meg még úgy is érezte, hogy több nálam, és én kisebb vagyok, mert én vagyok az ő alkalmazottja. Úgyhogy itt még felerősödött a kicsi koromból átvitt kisebbségi komplexusom is. Volt egy valaki, aki azt hitte, hogy én egy szarházi vagyok, akivel azt csinál, amit akar… úgy lép rá, ahogy akar, úgy beszél vele ahogy akar, úgy aláz meg, ahogy akar. Valóban rettentő sokszor megalázott mások előtt, és én ezt egyszerűen nem vagyok hajlandó eltűrni senkitől.
4. Pénz
Most térjünk is át a negyedik pontunkra, ami pedig a pénz a pénz, a pénz, bevétel.
Tehát, hogy én minden hónapban kaptam pénzt, évente tizennégyszer, az jó volt, de nem volt elég…
A pénznek a mennyisége nevetséges volt.
Hogyha tényleg valaki ki akar alakítani egy sikeres jólétben lévő életet, hogy mindent meg tudjon magának engedni, hogy oda menjen, ahova akar, hogy a gyerekeit jónevű egyetemekre küldhesse, hogy meg tudja adni a családjának azt, ami neki kell, mindenből a legjobbat, mert mondjuk, megérdemlik. Ebben az esetben, hogyha csak nem egy CEO vezető beosztású ember, akkor egy kis kezdő fizetésből nem lehet ezt megengedni magadnak.
Tehát az alkalmazotti világ az nem fizet, hogyha csak nem vagy valami nagy fejes, vagy valami iszonyat jó tehetséges ember, aki évek alatt keményen feldolgozta magát a ranglétrán.
De valljuk be, a legtöbbünk erre nem képes, mivel alapból egy olyan munkahelyen dolgozunk általában, ami minket abszolút, de nem érdekel.
Legalábbis én ezzel így voltam.
5. Ötletvadász
Az ötödik pont az megint az egoval kapcsolatos, még hozzá az, hogy nem vették figyelembe az én ötleteimet. Tök jó ötleteim voltak, tök jó dolgokat tudtam volna kitalálni, de a főnököm a felét nem vette figyelembe, és én ezt nem szerettem.
Úgy szerettem mindig is az életemet navigálni, hogy én irányítsak, hogy mindent ki tudjak próbálni, amit úgy igazából elgondoltam.
Egy munkahelyen pedig be voltam szűkítve az én kis dobozomba, és volt egy bizonyos tevékenységi köröm, és azon belül kellett nekem tevékenykednem. Mihelyst jött egy ragyogó ötletem, pl. mondjuk mi lenne, hogyha Magyarországon is nyitnánk egy ilyen céget, és én lehetnék ott a cégvezető… DE nem tetszett a főnökömnek az ötlet.
6. Nyaralás vagy nem nyaralás?
A hatodik pont ismét egy fájó pont, az, hogy nem én dönthettem el, hogy mikor megyek nyaralni. Amikor én elkezdtem dolgozni, meg még pár évvel később is nekem nem volt férjem sem családom sem, és a munkahelyen a családosok élveznek elsőbbséget. Magyarul minden évben, már januárban meg kellett mondanom, hogy én mikor megyek nyaralni.
Hát honnan tudjam, hogy mikor fogok kifogni egy last minute utat?!?!
Természetesen amire rám került a sor, addigra már az én kedvenc hónapom, amikor az összes haverom elment nyaralni és velük szerettem volna menni, már ki volt lőve.
7. Társaság agyrém
A hetedik pont az, hogy nem válogathatod meg azt, hogy kikkel vagy összezárva egész nap.
Ha ezek mondjuk elmeroggyant idióták, akik egész nap csak hülyeségekről beszélnek, vagy nálunk mondjuk cigarettáztak az irodában, vagy mondjuk, legrosszabb esetben kicikiznek téged, ahogy engem a banya állandóan cikizett egy éven keresztül, akkor nincsen választásod.
Nem mondhatod azt a főnöködnek, hogy te figyi, nekem valami külön iroda kéne, mert nem bírom a többieket.
Nem. Ahova bemész, ott van egy úgynevezett üzleti kultúra, egy vállalkozói kultúra, és neked oda be kell illeszkedned ahhoz, hogy te jól érezd magad. Ha hülyékkel van tele, már elnézést ez az iroda, akkor az fog történni, hogy disznók között disznóvá válsz. Vagy megszokod vagy megszöksz.
Ezért nagy hátránya az alkalmazotti életnek, hogy belekényszerülsz egy bizonyos szociális közegbe. S, ott akarva, akaratlanul is egy idő után át fogod venni az ő szokásaikat. Figyelj arra, ha új munkahelyen kezdesz és egyszerűen gyilkos légkör van az irodában, mindenki panaszkodik, mindenki negatív, akkor onnan menekülj, azonnal menekülj. Hiába mondod azt, hogy nem, nem, majd én felrakom a szemellenzőt, meg én pozitív vagyok. Nem fog menni, ezt már bizonyították is.
8. Intenzitás
A nyolcas az, hogy minden nap kellett menni, dolgozni. Ha az ember szereti a munkahelyét az tök jó, de valljuk be a legtöbb ember nem szereti, legalábbis Magyarországon.
Minden reggel felkelni hatkor. Utazni, elmenni a munkahelyre és ott lenni már nyolcra. A második munkahelyemen az hétkor volt, reggel hétkor ott lenni, ha akarod, ha nem, ha jó kedved van, ha nem, ha aludtál volna még mondjuk kilencig, ha nem…
Meg van határozva az, hogy neked mikor, hol kell lenni.
Az is beszűkíti az embernek a szabadságát, hogy nincs sok munkahelyen flexibilis idő, hogy mondjuk én tízkor megyek be, és akkor este hétig vagy nyolcig ott dolgozom.
És ezt gyűlöltem abba, hogy meg volt határozva, hogy nekem ott kell lenni hétre. És persze, hogyha hét óra tízre mentem, akkor már kaptam a főnökömtől ilyen hol voltál Anita?!?!
9. Hivatás
A kilencedik pont az az lenne, hogy nem éreztem úgy, hogy eleget adok a társadalomnak.
Én úgy gondolom magamról, hogy én egy bizonyos ok miatt vagyok ezen a Földön. Hiszek abban, hogy mindenkinek van egy hivatása. Egyik munkahelyemen sem éreztem azt, hogy én jó helyen vagyok, hogy megtaláltam a hivatásomat, és mind a két munkahelyen én úgy éreztem, hogy én sokkal többet tudok adni a társadalomnak, hogy engem az isten nem azért teremtett, hogy itt üljek és papírokat tologassak.
De tudtam, hogy egyszerűen nem jó helyen vagyok.
Az is egy nagy hátránya volt az alkalmazotti életemnek, hogy egész nap azt éreztem, hogy nekem nem itt van a helyem. Ezért rettentően boldogtalan voltam és nem találtam semmiben sem kielégülést, csak az alkoholba, meg a bulikba, tehát csak ilyen negatív dolgokat csináltam.
10. Ingázás átok
A következő pont az, hogy én elutazgattam az életemet, a munkahelyem a város másik végén volt valahol kint, busszal meg metróval kellett mennem, meg S-Bahnnal kellett mennem, meg át kellett szállnom kétszer és néha több mint egy óra volt csak az oda út, majd egy óra, néha másfél óra volt a vissza út és itt két órát naponta utazgattam.
Az egyik dolog, amit az életben, amit utálok, az az utazási idő.
Éppen azért, amikor utazok, akkor általában vagy olvasok vagy pedig hanganyagokat hallgatok. De amikor huszonnyolcezer fok van és ott van melletted még ötszáz másik ember, akik nyomnak jobbról-balról, mert reggel mindenki próbál munkába menni, meg ötször át kell szállni, meg nézni kell, hogy mikor jön a te megállód, akkor nem fogsz tudni olvasni, akkor nem fogsz tudni a hanganyagodra rákoncentrálni.
Tehát magyarul mondva, én naponta, napi szinten két órát kidobtam arra, hogy én metróból metróba, meg S-Bahnról S-Bahnra szálltam és számomra ez gusztustalan és abszolút, de felesleges dolog.
Most, hogy itthonról dolgozom, reggel felkelek, megiszom a kávémat és körülbelül egy perc alatt elkezdek dolgozni.
11. Érdeklődési kör
A tizenegyes pont az az lenne, hogy nem érdekelt a termék, tehát az alkalmazotti világban fennáll annak az esélye, hogy egy olyan cégnek dolgozol, ahol a termék téged nem érdekel.
Nincs is annál rosszabb, mint olyan helyen dolgozni napi nyolc-tíz órát, ahol egyáltalán nem is érdekel téged az, amit csinálsz.
Valljuk be, a munkahelyeden negyven évig csinálod, negyven évig azt csinálod, ami téged nem érdekel. A világon nem tudnék elképzelni ennyire szörnyűbb és szomorúbb sorsot, most viccet félre téve, most ne az afrikai éhező gyerekekről beszéljünk vagy a kínaiakról, akik mondjuk, egy tányér rizsért dolgoznak, hogy Dubaiban a Bangladesi szolgákról, hanem Európáról.
Egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol te nem is vagy úgy igazából, nem viseltetsz szenvedéllyel a termék iránt, akkor minek vagy ott.
Nem kéne először azt kitalálni, hogy mi a szenvedélyed? Mi az, ami téged megmozgat, és akkor annak megfelelően keresni magadnak egy munkahelyet, ha már annyira alkalmazott akarsz lenni?
Egy csomó olyan ember van, aki abszolút nem akar vállalkozó lenni, mert az rettentő sok munkával jár. Ők alkalmazottak akarnak lenni, mert ők egy nyugodt életet akarnak. Ez tök jó, az ég világon senki nem mondta azt, hogy az alkalmazott nem lehet boldog, meg az alkalmazott az nem lehet sikeres.
Hogyha alkalmazott vagy és fejleszted magadat, ugyanúgy a te kis területeden óriási nagy sikereket tudsz elérni, amik hihetetlenül boldoggá fognak téged tudni tenni. De ahhoz meg kell találni azt, hogy mi az, ami egyáltalán tégedet érdekel. Ha egy olyan cégnél vagy, amit kb. magasról teszel rá, hogy mivel foglalkozik, akkor persze, hogy boldogtalan vagy, hát azt csinálod, az az életed, azt csinálod, ami téged boldogtalanná tesz.
12. Hova tovább?
Aztán az utolsó pont az, hogy számomra nem volt elég fejlődési lehetőség. Önfejlesztő tréner vagyok, tehát nekem ez az életem, úgyhogy az alkalmazotti világban én nem tudtam eleget fejlődni.
Minden egyes munkahelyen, amikor elkezdtem dolgozni, az első-két három hónap élvezhető volt, mert pörögtem ezerrel. Új dolgokat tanultam. Csak úgy szippantottam magamba az új tudást, hogy melyik cég, hogyan működik, milyen összefüggések vannak, milyen új arcokat lehet megismerni, és amikor ez lecsengett, akkor elkezdtem stagnálni és az engem megölt.
Nekem folyamatosan fejlődnöm kell, én folyamatosan az újat akarom. Áttöréseket akarok. Le akarom rombolni a korlátozó hiedelmeket. Egyszerűen meg akarom ismerni a világunkat, és hogy mi, hogyan működik, és ezáltal segíteni a többi embernek is átadni a tudást.
Hogyha már elmész dolgozni valakinek, legalább már fejlődjél.
Az egyik hátránya a legtöbb mai vállalatnak, a sikertelen vállalatoknak amúgy, hogy nem hajlandók fejleszteni a munkatársaikat. Amit meg is értek bizonyos mértékig, hogy ha persze beleraksz több millió forintot a munkatársadba, akkor egyik napról a másikra felmond, akkor elveszik az a pénz. Mert igen, az éremnek két oldala van, neki is van egy olyan lehetősége, hogy felmondjon.
Ekkor szépen megfogja a kis agyát, amibe beleraktad a tudást, öt-hat-hét millió forintért és kisétál az ajtón. Abba nem megyek bele, hogyan tartsuk meg az alkalmazottjainkat, hogy hogyan motiváljuk az alkalmazottjainkat, habár elég érdekes téma lenne, hanem az utolsó pont csak az volt, hogy véleményem szerint a legtöbb cég nem fektet arra elég hangsúlyt, hogy fejlesszék az alkalmazottaikat.
És pont ezért számomra ez egy nagy hátrány volt, mert én a fejlődésnek élek.
