Egy nagyon személyes történetem hoztam el neked. Nyerhetsz vele, ha elolvasod, mert ha nem is ugyanazt az életet éljük, nem egy a múltunk, mégis lehet, hogy érdekesnek fogod találni és inspirációt tudsz belőle meríteni. Szóval, hogyan léptem az önfejlesztés útjára?
Nem tudom te hogyan voltál vele kicsi korodban, de én mindig is egy boldog családi életre vágytam, ahol nemcsak nincsenek anyagi problémák, hanem anyagi függetlenség, szeretet és bőség van.
Voltak idők, amikor ennek a gondolata nemcsak megijesztett, hanem lehetetlennek tűnt számomra, hisz nem voltam sem tökéletes gyermek, sem rendes kamasz, illetve fiatal felnőtt sem.
Bizony sokat buliztunk, alkoholizáltunk, a suli mögött cigarettáztunk és még sorolhatnám.
Mindemelett persze önbizalmam a padlót súrolta és egy egész komoly beszédhibával küszködtem, amit dadogásnak nevezünk. Igazából sose tudtam, hogy miért dadogok. Örököltem? Valami kiváltotta belőlem? Szüleim szerint az a trauma okozta, amit egy óriási fehér kuvasz kutya okozott.
6 éves lehettem, amikor az utcán “horgásztam” az árokból, ami megtelt vízzel egy esős hét után. A kutya kiszaladt egy figyelmetlen gazda hibája miatt az utcára, meglátott engem és azonnal rám támadt. Én felálltam, hátat fordítottam neki és elkezdtem rohanni. A hatalmas kutya gyorsabb volt.
Letepert és nekiállt a hátamat marcangolni. Vasárnap volt. Egy árva lélek sem volt az utcán. A sokktól nem tudtam kiabálni se. A kutya gazdája egy 94 éves nénike, tétlenül nézte a történéseket a távolból. Hirtelen a semmiből megjelent egy száguldó motoros férfi, aki a motorjával sikeresen elkergette a kutyát annyi időre, hogy én be tudtam szaladni a házba. A férfi megmentette az életem.
Sokunkat érnek hasonló traumák fiatal korunkban. Én beszédhibát fejlesztettem ki. Emiatt persze mindig azt gondoltam, hogy én kevesebb vagyok, mint akármelyik “szépen beszélni tudó” embertársam. Mindegy kik voltak ők, milyen emberek voltak. Mindenki jobb volt nálam a szememben. Ezt persze sokan ki is használták…
14 évesen olvastam el életem első önfejlesztő könyvét: Dale Carnegie / Sikerkalauz. Ekkor döntöttem el, hogy nemcsak anyagilag független, de egészséges és nevetségesen boldog is leszek.
Ez az álom hamar köddé vált, amikor elkezdtem középiskolában alkoholizálni, cigarettázni és fittyet hánytam a céjaimra és a jövőmre.
Kikerüllve a bécsi gazdasági egyetemről úgy gondoltam nagy mellénnyel, hogy majd én ezzel végzettséggel gyorsan megtalálom a tökéletes munkahelyet és a pénz soha többé nem lesz vita tárgya. Ez volt az álom. Senki se bánthat többé! Nem lesz több fájdalom… gondoltam!
Mint kiderült rosszabbul abszolút nem is gondolhattam volna.
Miután elvégeztem az egyetemet valóban hamar biztosítottam magamnak első munkahelyem. Soha nem voltam életemben ilyen boldogtalan és még pasim sem volt. Rájöttem, hogy a munka nemcsak leszívta az összes erőm, hanem semmilyen szinten nem elégített ki. Nem beszélve a munkatársakról, akik folyamatosan rajtam köszörülték nyelvüket, hisz én voltam a kis újonc magyar kislány, az önbizalomproblémával.
Persze én csak tűrtem, tűrtem és magamban kerestem a hibát. Voltál már te valaha is így? Kegyetlen érzés. Amikor felkeltem frusztrált voltam, amikor a párnára hajtottam fejem frusztrált voltam. Nem láttam kiutat.
Ráadásul egyedül voltam egy 35 négyzetméteres kis lakásban Bécsben a harmadik kerületben. A szó szoros értelmében. Ha megpróbáltam beszélni róla valakivel, azonnal leszidtak: “Mit akarsz te külföldiként? Tudod milyen nehéz munkát találni?!? Nyugodj el a seggeden és becsüld meg magad ott ahol vagy…”
Legalább a munkaengedélyem meg akartam szerezni, ami régebben 12 hónapos állandó munkaviszonyt jelentett egy cégnél. Ekkor jártam a 6. hónap és idegösszeomlás körül
Ekkoriban ismerkedtem meg Alexxal. Magas, magabiztos üzletember volt, magával ragadó stílussal. Nagyon vonzódtam hozzá, mert benne meg volt az, ami belőlem már teljesen kihalt. Az elhatározottság, az akarat és a hit saját magában.
Akkoriban Alex saját vállalkozásán dolgozott és felvetette az ötletet, hogy miért nem indítunk közösen egy vállalkozást.
A munkaengedély megszerzése után rögtön felmondtam a munkahelyemen és lázasan elkezdtünk dolgozni az új, közös vállalkozáson.
Iszonyat mennyiségű időt és pénzt belefektettünk az új üzletbe. Sikerült megírnom első üzleti tervemet és elkezdtünk minden nap jobban kilépni komfort zónánkból.
Elkezdtem tanulni, hogy milyen saját vállalkozást építeni. Ausztriában, az úgy nevezet WKO, ami a gazdasági kamarának felel meg, rettentő sok segítséget, ingyenes workshopokat, könyveket és információt nyújt új vállalkozóknak.
Párhuzamosan elkezdtem kapni a pofonokat is, míg a dolgok szépen fokozatosan elkezdtek szétesni. 4 hónap kemény munka, több ezer Euro befektetés és hihetetlen mennyiségű tanulás után lassan, de biztosan csődbe ment az üzlet.
Tévhitemmel itt szembesültem először: Nem számít a vállalkozóképző közgáz középiskola, a bécsi gazdasági egyetem – NULLA volt a tudásom a vállalkozásindításról.
Ismét a padlón találtam magam.
Az egyetlen egy dolog, amire mindent feltettem, amibe beleöltem az összes megtakarított pénzem, amiben az utolsó reményt láttam, befuccsolt. Megsemmisültem.
Itt sokunknak megingana a hite önmagában igaz? Velem is sajnos így történt és odáig fajult a dolog, hogy elkezdtem pánikszerűen munkát keresni, amit 4 hét után sikeresen meg is találtam. Azonnal kezdtem. Számomra ez egyenlő volt a kudarccal, mert visszakényszerítettem magam a mókuskerékbe. Egy kudarc voltam. Egy csőd.
Ezúttal viszont nagy megleptésemre jobb volt minden. Több felelősség, kedves munkatársak, érdekes munkakör, több fizetés. Az első 4-5 hónapban elhitettem magammal, hogy rendben leszek, de miután kitanultam mindent, amit ki lehetett, láttam mindent, amit látni lehetett, ismét elkezdődött minden előröl. Visszatért az az érzés.
Akkor ennyi? Ez lesz az életem? Ezért tanultam? Tudtam, hogy így sose lesz anyagi függetlenség és munkahelyi elégedettség… 30. születésnapom közeledett és fényévekre álltam a céljaimtól.
Egy hideg téli hétvégén bent kellett maradnom a cégben egy festő brigáddal, akik az egész irodát kifestették 2 nap alatt. Ekkor olvastam ki Robert Kiyosaki “Gazdag papa, szegény papa” című könyvét. A könyv hatására akkor és ott eldöntöttem, hogy felmondok ismét és megpróbálom megint… most okosabban, most elszántabban, most jobban felkészülten.
6 évvel később bátran mondhatom, hogy megérte kockáztatni. Immáron hihetetlenül csodálatos férjemmel és mind a 2 kislányommal építjük fényes jövőnk nap-nap után, elszántan, kitartóan, de főleg örömmel, szeretettel és élezettel. Hiszen az útról szól az élet és nem pedig a kissebb álomásokról, nemigaz?
Az anyagi függetlenség még lehet, hogy várat magára, de megtanultam, hogy nem a cél a fontos, hanem az út odáig. A harc! A folyamatos fejlődés!
Sose jutottam volna el oda, ahol most vagyok folyamatos, kitartó és néha fájdalmas ÖNFEJLESZTÉS nélkül. Mindent neki köszönhetek és ezért nagyon hálás vagyok nap, mint nap.
A félelem még mindig bennem van és, ahogy önfejlesztő pályafutásom alatt kiderült, bizony sosem fog magamra hagyni. Viszont leminimalizáltam és most már nincs számomra lehetetlen.
Mint, ahogy legnagyobb mentorom, Tony Robbins, is megmondta: “Ha nem élvezed a célok eléréséhez vezető útat, másnéven az Életet, akkor válassz új célokat.” És habár a problémák, a kihívások és a kudarcok nem váltak köddé, mégis tudjunk, hogy általuk tudunk a legjobban nőni és fejlődni.
Az igazság az, hogy önfejlesztés nélkül sose jutottam volna el ide, ahol most tartok. Az első motivációs könyvek után az a rengeteg marketing és üzleti könyv, ahonnan elsajátítottam, hogyan kell vállalkozást kiépíteni és vezetni.
A több ezer órás hanganyag, a több tucat szeminár és tréning, az oktató Youtube videók, amikkel a mai napig nyugovóra térek. Nem beszélve a rengeteg komfort zóna kihívásról, amik által megtanultam, hogy nem kell félni a visszautasítástól és a kudarctól. Még sorolhatnám az elmúlt évtized hihetetlen fejlődését, amit az önfejlesztésnek köszönhetek.
Így a célom megmutatni neked korlátlan és végtelen potenciáidat. Hogy mennyire egyszerű a válasz a problémáidra és hogy nem kell végigszenvedni az életed, van más út is. Mindegy mi a célod, az önfejelsztéssel biztosan és garantáltan eléred, miközben élvezed a folyamatot.
