Miért lógj ki a sorból? Hogyan merj másnak lenni?
Felkelni, elkészülni, rohanni munkába, odaérni, szembesülni a kollégákkal, dolgozni, lesni az órát, következő kávé, cigi, ebéd, tovább lesni az órát, vége a munkanapnak, hazamenni, lezuhanyozni, enni, három mondatot beszélni a pároddal, aludni. Felkelni, elkészülni, rohanni munkába, odaérni, szembesülni a kollégákkal, dolgozni… és így tovább. Ismerős?
Ez volt az életem. És már annyira belefásultam, és annyira frusztrált voltam, hogy úgy éreztem innen nincs kiszállás. A munka minden nap ugyanaz volt, a kollégák ugyanarről beszéltek. Én szenvedtem. Nem fejlődtem, léptem előre, nem volt kihívás. Unalmas volt az egész. Igazából nem tudtam hol rontottam el, hiszen mindent úgy csináltam, ahogy az a nagy könyvben meg volt írva:
Tanulj rendesen, végezd el az egyetemet, szerezz egy jó munkahelyet, külön lakás és révbe értél.
Valahogy nekem nem így történt. Valami balul sült el. Boldogtalan voltam.
Egy programot futtatsz. Azt a programot, amit a szüleid programoztak beléd, a tanáraid, a barátaid, és a közvetlen környezetet. Majd azt a programot, amikor felnősz, nem kérdőjelezed meg, hanem éled tovább az életed. Majd egyik nap csak rádöbbensz, hogy frusztrált vagy és boldogtalan és azon csodálkozol, hogy hol rontottad el.
Valóban nagyon kevesünk jön rá: Nem kell a programot követni! Meg tudjuk írni a saját programunkat. Viszont ehhez először mernünk kell másnak lenni.
Te is találkoztál olyan emberekkel, akik úgy gondolják, jobban tudják mi a jó a te gyerekeidnek. A hároméves kislányunkat négy nyelven tanítjuk. Az édesapjával spanyolul beszél, velem magyarul, ha együtt vagyunk angolul, az oviban németül.
Ha mersz másnak lenni, akkor ezt fogod legelőször megkapni: Kritizálást, csalódást és fájdalmat.
De úgy mégis miért? Féltékenység egyérteműen.
Komolyra fordítva a szót jómagam is megkaptam: micsoda hülyeség, majd hatévesen ez a gyerek egyetlen egy nyelvet sem fog tudni normálisan beszélni.
NA ÉS AKKOR MI VAN?!
Majd beszél folyékonyan 8 évesen, de akkor már 4 nyelven.
Fontos, hogy igyekezzünk úgy programozni a gyereket, hogy ő merjen kilógni a sorból és nehogy szégyellje azt, hogy ő más, hanem inkább még legyen rá büszke.
Ellenkező esetben, ha azt próbálod a gyerekeddel éreztetni, ha hatévesen nem beszél csúcs szuperül, akkor ő egy senki, akkor ő egy selejt. Akkor ő kevesebb, mint a többi? Ha beszél négy nyelven, ha egy nyelven beszél, ezt te sem akarhatod a saját gyerekednek.
Szerinted milyen felnőtt lesz egy olyan gyerekből, akinek már kicsi korában letörjük a szarvát, mert rákényszerítsük, hogy olyan legyen, mint a többi?
“Felelj meg! Legyél olyan, mint a többi! Állj be a sorba! Ne beszélj vissza! Ne árulkodj!”
Egy súlyosan önbizalom hiányos felnőttet nevelsz.
Ha mersz kilógni a sorból, akkor annak mi lesz a következménye? Így van: Tettek, merészség, bátorság, az önmagadba vetett rendíthetetlen hited.
Én mindig is úgy voltam nevelve, hogy merjek kilógni a sorból. Úgy vélem, hogy ennek is köszönhetem mind azt, amit eddig elértem, mert sohasem álltam be a sorba, hogy ugyanolyan legyek, mint a többi.
Soha nem felejtem el, 7-8 éves lehettem és kint voltunk tornaórán. Június, ragyogott a nap, és a beton pedig forró volt. Azt tanították kicsi koromban, hogy “Ne üljél le a betonra, mert szív”. Mondta a tanár: “Oké, kezdjük egy megbeszéléssel, üljetek le gyerekek.” De Anita állva maradt. “Anita ülj le, hát mindenki ül.” – förmedt rám a tanár. Kijelentettem, hogy nem ülök le, mert a beton szív.
Mire folytatta a tanár: “Fogd meg a betont, forró, hát ülj már le.” Végig álltam az egész órát. Téged is arra biztatnálak, hogy álld végig az egész órát, és ne törődj azzal, hogy a másik leül. Az még nem biztos, hogy jól csinálja. Sőt, általában a többség nem jól gondolkodik. Általában a többség nem jól csinálja, mert ha jól csinálná nem lenne mindenki frusztrált, szegény és boldogtalan körülötted tele problémákkal.
Amikor merünk kilógni a sorból, akkor már nem érdekel, hogy a többiek megszólnak. Nem érdekel, hogy a többiek mit gondolnak rólunk. Itt kezdődik el igazából a fejlődés. Már nem vagy kishitű és meg mered lépni azt, amit tudod, hogy meg kell lépni.
A sikeres emberek mernek másnak lenni. A legtöbb ember az elején még leszólja őket és a földbe akarja őket döngölni, de őket ez egyáltalán nem érdekli. Egy jelnek fogják fel, hogy jó irányba haladnak.
“Ha nem idegesítesz több tucat embert azzal, hogy létezel, akkor rossz irányba haladsz.” /Andrade Anita
Téged is arra tudnálak buzdítani, hogy merjél másnak lenni, mert igazából itt kezdődik majd a siker.
Arra kérnélek, ha van gyermeked, akkor úgy neveld, hogy ő merjen másnak lenni, bízzon magában. A jövő nemzedékét neveljük. Köszönöm megtisztelő figyelmed, viszont egy megosztást kérnék tőled, ha tetszett.
