Interjú László Erikával

László Erikával folytatott Podcast interjút olvashatjátok most teljes hosszban.

Erika tréner, továbbá egy speciális önfejlesztő rendszer megalkotója, amely egy saját fejlesztésű egyedi coaching rendszer, amelynek a neve SzuperTudatos Önfejlesztés™.

Erika több ezer óra tanácsadási tapasztalattal rendelkezik, és ami igazán lenyűgöző, hogy tanítványai és hallgatói – bizony! – 24 országból és 4 kontinensről származnak, mivel képzéseit 3 nyelven is kínálja.

Üdvözöllek Erika, nálunk itt a Sikergurun, nagyon köszönöm, hogy eljöttél ma hozzánk!

Én is üdvözlöm azokat a hallgatókat, akiket sajnos most nem látunk, de reméljük, hogy nagy örömmel hallgatják majd a beszélgetésünket. Köszönöm, hogy meghívtál és itt lehetek!

Készen állsz, hogy elláss minket a legszuperebb vállalkozói tippekkel és tanácsokkal?

Hát, nagyon bízom benne, hogy igen.

Remek. Még mielőtt belemennénk a kérdéseinkbe, megtennéd, hogy beszélsz egy picit magadról, illetve a vállalkozásodról, és hogy miről szól a vállalkozásod?

Egyértelműen a szupertudatos önfejlesztésről, illetve arról, hogy ezt a módszert a világban terjesszük, merthogy annyira egyedi és ilyen nincsen sehol, hogy úgy gondoltuk, ez feltétlen megérdemli ezt.

Ez nem is csak az én vállalkozásom, hanem a férjemmel együtt csináljuk. A szupertudatos közösség nemzetközi hálózatát építjük azoknak a mentoroknak és instruktoroknak, akik ezzel a rendszerrel foglalkoznak, szerte a világon. Ma már több, mint 100 főről beszélhetünk a világban, akik ezt a módszert jelen pillanatban is gyakorolják.

Az elején mondtam, hogy 3 nyelven megy az oktatás. Melyik ez a 3 nyelv? Erre kíváncsi vagyok.

Természetesen a magyar, ugye ez az anyanyelvem, ezen kívül angolul és spanyolul tanítok. A többi instruktor meg a saját anyanyelvén. Jelen pillanatban van már egy kínai instruktorunk, illetve egy erdélyi, aki románul is tud tanítani.

Ha jól tudom, akkor a vállalkozásod nem Magyarországon van regisztrálva, hanem Hong Kong-ban. Miért döntöttetek úgy, hogy külföldi céget hoztok létre?

Gyakorlatilag azért, mert az ázsiai piac egy elég komoly piac nekünk, és nem csak Ázsia, hanem Ausztrália is ilyen értelemben. Ott elég nagy érdeklődés volt már eleve ez iránt a módszer iránt. Illetve a tanítványaink miatt, akikkel már előtte is találkoztam, döntöttünk úgy, hogy akkor Hong Kong az egy jó hely lehet erre.

Ugyanis az ázsiai piacra az a jellemző, hogy nem nagyon bíznak meg azokban a cégekben, akik nem Ázsiában vannak. Ez a többi országra úgy gondolom, hogy nem érvényes, nekik mindegy, nekik viszont nem mindegy. Úgyhogy ezért lett Hong Kong-i a cég.

És hol tanultál meg spanyolul?

Ez egy hosszú történet, még anno az iskolában, ott kezdtem. Aztán pedig egy 20 éves barátságban, gyakorlatban tanultam meg spanyolul. Meg voltak hozzá az alapjaim, amit elkezdtem annak idején tanulni.

Tudtam a némileg a nyelvtant, meg az ilyen őrületeket, de nem tudtam beszélni. Viszont a 20 éves barátság a barátnőmmel – aki azóta most már Mexikóban él megint – abszolút hozzásegített ahhoz, hogy a spanyol tudásomat olyan szinten megalapozza, hogy folyékonyan beszélek spanyolul is.

Jelen pillanatban azt gondolom, hogy nem olyan nagy a gyakorlatom benne, mint angolul, mert angolul mondjuk, ugyanúgy beszélek, mint magyarul. Spanyolul meg ahhoz képest egy picit kevésbé jól, de ugyanúgy folyamatosan. Persze csak saját magamhoz képest mérem a dolgokat, meg a magyarhoz, meg az angolhoz, és ahhoz képest azt mondom, hogy spanyolban még bőven tudok fejlődni, ha úgy tetszik, amit nyilván meg is teszek.

Amikor mondod, hogy spanyolul, akkor a mexikói spanyolról beszélünk, vagy a spanyolországi spanyolról?

Én a mexikói spanyolt beszélem.

Az tök jó. És melyik városban lakik a barátnőd Mexikóban?

Mexikóvárosban, a fővárosban

Azt hiszem ott 16 millióan laknak vagy még annál is többen, nem akarok hülyeséget mondani.

Én amennyire tudom, jóval többen.

Ha jól tudom a vállalkozásodat, ahogy említetted az elején, nem egyedül hoztad létre, hanem a férjeddel. Mit gondolsz, fontos az, amikor az ember elkezd egy vállalkozást, hogy keressen partnereket, illetve mentorokat? Tehát, hogy valakivel megcsinálja, vagy egyedül is ugyanolyan könnyű egy vállalkozást létrehozni?

Őszintén szólva erre nem nagyon tudom a megfelelő, vagy a jó választ, mert szerintem erre nincsen jó válasz. Az egyik embernek ez válik be, a másiknak meg amaz.

Nekem ez így adódott, és teljesen jó így, hogy ketten, együtt csináljuk. Ő is beszél nyelveket, ráadásul olyanokat, amiket én pl. nem. Oroszul, meg németül. Úgyhogy jól kiegészítjük szerintem ebben a dologban egymást. Ráadásul neki van gazdasági háttere és közgazdász, nekem sokkal inkább úgy érzem az emberi működés, a segítés, pszichológia az, ami a hátterem, és amit én csinálok. Én tananyagokat írok, ő meg a web-fejlesztéseket és az applikációk fejlesztését végzi. Tehát a technikai és a pénzügyi hátteret biztosítja az egészhez.

Tehát jól kiegészítitek egymást akkor.

Igen. Úgy gondolom egyértelműen, hogy szerintem erre nincsen jó válasz, mert ha ez így tud működni, akkor ez szuper, ha meg nem tud így működni, akkor egy társ az nagyon nagy hátrány, visszahúzó erő és egy katasztrófa tud lenni.

A következő kérdésnél most úgy kérdezlek, mint szakértőt. Sokan azért nem mernek kockáztatni és vállalkozásba kezdeni, követni az álmaikat, mert félnek, hogy nagyot zuhannak, kudarcot vallanak és utána már nem fognak tudni soha többet talpra állni. Illetve időt, pénzt és energiát veszítenek, ami sose kapnak vissza. Mit tanácsolnál ezeknek az embereknek?

A saját példámból kiindulva, ha én az elsőnél feladtam volna, amikor buktunk egy nagyot, és ott azt mondtam volna, hogy na jó, akkor soha az életben többet nem csinálunk semmit sem, behúzzuk a fülünket, farkunkat és itt sírdogálunk a bokor mélyén, akkor ma nem lenne ez a rendszer, amit létrehoztam.

Ami egyébként még annál is több, mint egy coaching-rendszer, mert az, hogy a SzuperTudatos Világ™ közösségét építjük, egy nemzetközi hálózatban. Nemcsak magát az egyedi coaching rendszert foglalja magában, hanem egyéb olyan önfejlesztést segítő, az ember életét, fejlődését segítő tréningeket tartalmaz, amit bárki bármikor könnyedén el tud végezni, azért, hogy utána jobb legyen az élete.

Nekem ez a célom, hogy ezt megmutathassam, hogy mindenkinek lehet jobb élete, ha ezt választja. Az viszont egészen biztos, hogy ezeket a változásokat meg kell lépni. Lépés nélkül nincsen változás; hogyha mindig ugyanazt csináljuk, akkor nincsen változás.

Sok embert gátolja az a sok minden, ami ott van a fejében, hozta a szülőktől, a társadalomból, folyamatosan belénk rögzített gondolatok formájában, ami megjelenik az ideghálózatunkban is.

Ma már a tudomány is azt támasztja alá, hogy azok a gondolatok, amiket a fejünkben forgatunk, azok a berögzült sémák, minták, amelyek szerint az életünket vezetjük, olyan szinten meghatározzák az életünket, hogy hiába van előttünk valami teljesen más, ténylegesen úgy működnek ezek a gondolatok, hogy észre sem vesszük a “mást” a gondolataink miatt. Egyszerűen nem megy be a fejünkbe, és ez tudományosan bizonyított, hogy így van.

Egy olyan embernek, aki azt mondja, hogy fél a változástól és fél kockáztatni, azt mondom, hogy először feltétlenül ezzel kezdjen el foglalkozni. Mert addig, amíg ezeket a gátjait le nem teszi, illetve ahogy én szoktam a rendszerünkben fogalmazni, át nem alakítja valami segítővé, valami jóvá, akkor csak egy szenvedés lesz az egész, és soha nem fog nekilátni. Merthogy ez mindig vissza fogja majd fogni attól, hogy elinduljon, és ezért folyamatos kudarcot fog megélni.

Én azt tudom és látom ennyi év alatt, amióta ezekkel a dolgokkal és emberekkel foglalkozom, hogy ezeket a dolgokat meg lehet változtatni, és ahhoz képest, hogy milyen régóta cipeljük magunkkal – és akár nem csak a családból, hanem a családfából és még a DNS-ünkben, sőt a génjeinkben is benne vannak ezek a dolgok –nagyon gyorsan. Ezeket meg lehet változtatni és ezt megint csak a tudomány támasztja alá.

Nagyon sok ember nem tudja, hogy a DNS megváltoztatható, pedig tudományosan bizonyított tény, és ennek ellenére nem tudnak róla. Minthogy ugye Te is csodálkozol ezen, így csodálkoznak mások is, és nemcsak, hogy csodálkoznak, hanem konkrétan elutasítják, és azt mondják ez nem így van, ez hülyeség. Miközben konkrétan bizonyítva van.

Mire egy új tudományos eredmény eljut odáig, hogy bekerüljön, mondjuk a biológia könyvbe (addig akár 15 év is eltelhet), amiben anno Te is, meg én is azt tanultuk, hogy megszülettünk egy adott génkészlettel, ott van a DNS-ben minden rögzítve, és azon senki és semmi az életben soha nem fog változtatni.

Mivel azt tanulták – és innentől kezdve ez is egy berögzült gondolat és tudás lesz a fejben, amit – utána nehéz egy mondattal felülírni, csupán azzal, hogy valaki jön, és azt mondja, hogy márpedig bocsi, de ez nem így van, mert bizonyítottan nem így van.

Rengeteg kísérlet, eredmény, kutatás mutatja, hogy a DNS és a gének is – akár csupán attól, hogy a gondolatainkat megváltoztatjuk -, megváltoznak. Képesek vagyunk, mi emberként átírni a génjeinket. Azért ez elképesztő nem?

Ezt hívják csodának, amikor ezek történnek, mert ezt nem tudják megmagyarázni.

Egyébként nem csoda, meg lehet magyarázni. Csak olyan értelemben nem, hogy tudják, hogy pontosan, hogy történik ez a dolog, de az már bizonyított, hogy megtörténik. Csupán attól, hogy valaki X ideig meditál, vagy X ideig valami mást gondol, mást kezd csinálni, onnantól kezdve az ideghálózata – úgy nevezik ezt a tudományban, hogy – újrahuzalozza saját magát, azaz, teljesen másfajta rendszert hoz gyakorlatilag létre az előző helyett.

Én ezt úgy hívom, mert én is ezzel egy picit foglalkozom, hogy a korlátozó hiedelmeket megtörni és támogató hitrendszerre kicserélni. Való igaz, hogy az ember napjának a legnagyobb részét autópilóta módon tölti, és hogy nem tudatos mikor, mit és miért csinál. Visszamenni ide a gyökerekhez és ott megnézni, hogy mi a probléma. Ennek én is nagy híve vagyok, ezzel én is teljesen egyetértek.

Pontosan ezt tanítom. Tudod a rendszerünkben rengeteg olyan táblázat van, ami kifejezetten arról szól, hogy ezeket a korlátozó hiedelmeket, – ahogy mondtad is – megváltoztathassuk, felülírjuk, illetve hogy átalakítsuk őket.

Tudnál mondani egy ilyen nagy korlátot, egy olyat, ami annyira gyakran előfordul, hogy már szinte klisé?

Abszolút vannak ilyen kliséink. Pl. nem vagyok elég jó ahhoz, hogy bármibe fogjak; vagy nem vagyok, elég jó; egyáltalán semmire sem vagyok elég jó. Vagy a másik, hogy nekem ez nem megy. Látom, hogy a többieknek mind megy, oké, igen, de nekem ez nem megy.

Na, ez pl. egy nagyon korlátozó gondolat, és amikor valakinek ilyenje van, vagy a másik, amit mondanak, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy csináljak valamit, ahhoz, hogy elkezdjek egy vállalkozást, ahhoz, hogy belefogjak egy bármilyen új dologba, ha egy ilyen ott van a fejében, akkor valószínűleg soha nem fogja elkezdeni.

Ez egy olyan korlát, egy olyan fal, amin csak úgy egyik pillanatról a másikra áttörni nem biztos, hogy sikerülni fog. Én amennyire látom, bárki, aki sikereket ért el az életében – és nekem elég tág az ismeret tárházam ilyen értelemben, látom a külföldieket is -, nos, azok érnek el ténylegesen klassz és nagyon fantasztikus eredményeket, akik nagyon komolyan foglalkoznak azzal, hogy mi az, amit egyrészt akarnak, mit akarnak elérni, és ha ez nem megy nekik elsőre, akkor segítséget kérnek.

Külföldön egy kicsit egyszerűbb talán, jobban értik az emberek, mint Magyarországon, hogy segítséget kell kérni. Ami azért döbbenet számomra, mert hogyha eltörik a lábad, akkor nem kérdés, hogy elmész a dokihoz, bocsánat el van törve a lábam, tessék begipszelni.

Eszedbe nem jut, senkinek se, hogy majd egy kicsit elszenvedgetek magamban, majd lesz, ahogy lesz, aztán majd csak begyógyul ez magától. Senkinek nem jut eszébe. Amikor meg ilyen elmebeli töréseink vannak, hogy úgy mondjam, akkor mindenki azt gondolja, ugyan, majd elmúlik magától, vagy nem foglalkozunk vele, és akkor majd azért, mert nem foglalkozunk vele, elmúlik magától.

Hát erre én azt mondom, hogy semmi sem múlik el magától, főleg nem egy energia. Fizikából mindenki megtanulta, hogy egy energia van, viszont átalakulhat. Ezért mondom, hogy egy gondolat is energia, ez is tudományos tény, egy gondolat is energia, egy érzés is energia, és ezeket bizony meg lehet változtatni, viszont, ha nem csinálunk velük semmit, akkor nem is fog velük történni semmi.

Akkor ott maradnak és ezek a dolgok akkor gátolni fognak hosszú távon. Ahogy mondom, külföldön ez sokkal tudatosabb, valahogy az emberek tudatosabbak. Tudják, hogy ha valami ennyire gátolja őket, akkor nekik ezzel csinálni kell valamit, mert magától nem fog elmúlni.

Illetve a másik, hogy egyáltalán nem szégyen kérdése, hogy elmegyek az orvoshoz, ha el van törve a lábam, erre senki sem fogja mondani, hogy nahát, micsoda dolog. Ha a lelkünkkel van baj, azzal azonban szégyen bárkihez is fordulni.

Felnőttként ezt a gondolatot igenis meg lehet kérdőjelezni, hogy valóban így van e számomra és vajon akarok e eszerint élni. Az emberek többsége idáig nem is jut el, hogy megkérdőjelezze ezeket a gondolatokat, és úgy éli végig az életét, – ahogy mondtad, autópilóta, robot módjára programozva.

Mi a legjobb ötlet, tanács, amit pályafutásod alatt kaptál és megvalósítottál?

Nem tudom, hogy van-e ilyen. Pályafutásom alatt a legjobb tanács? Nem konkrétan tanácsként kaptam azt hiszem, hanem inkább tanulmányaim során tettem magamévá a gondolatot és működöm eszerint azóta is, hogy pl. nem adok tanácsot.

Tehát én nem tanácsot adok, – coach-ként egyébként sem tanácsot adunk, hanem megpróbáljuk az illető erősségét valahogy felszínre hozni és ráébreszteni arra, hogy benne ott van minden, csak esetleg valami gátolja. Ezektől a gátaktól szabadulunk meg, átalakítjuk stb. Tehát én nem tanácsot adok, mert talán a legjobb tanácsom mindenkinek, hogy ne adjon tanácsot, főleg akkor ne, ha nem kérik.

Ezt nagyon régen tanultam meg, akkor, amikor – és ez tényleg régen volt, 1992-ben – az egyik első itthoni Gordon tréningen vettem részt. Akkor jött be az országba, ez a módszer, ami a hatékony kommunikációról szólt. Ennek a folyománya volt talán, a mindenféle kommunikációs tréningjeimnek, meg a tanulmányaimnak a folyománya, hogy ma már régóta tudom, tanácsot adni, – pláne olyankor, hogyha valaki panaszkodik -, akkor nem szabad, sőt kifejezetten úgy fogalmaznék, hogy tilos.

Mert nemhogy jót nem tesz vele az ember, hanem kifejezetten úgy működik a tanács egy panaszkodó embernek mondva, mint amikor olajat öntenél a tűzre. Tehát ahelyett, hogy az illető megnyugodna, még a végén aztán veled lesz dühös, neked fog kiabálni, persze mert Te könnyen mondod, hogy ezt csináljam stb.

Mindenki volt már szerintem ilyen helyzetben szóval értjük, hogy miről beszélek valószínűleg. Panaszkodó embernek nem lehet tanácsot adni. Akkor lehet tanácsot adni, ha valaki kéri, és akkor is csak úgy, hogy utána viszont azt nem kérem számon.

Sok vállalkozó és sok olyan ember is hallgat minket, akik vállalkozás kezdésben gondolkodnak. Megosztanád velünk, hogy mi hajtott téged abban, hogy vállalkozást nyiss, és hogy vállalkozó légy?

Teljesen őszintén engem nem a vállalkozás hajtott, sőt majdnem, hogy ez egy nehézkes folyománya az egész történetnek. Tehát ha lehetne, akkor csinálnám másképp, de nem tudom csinálni másképp jelen pillanatban, mert engem nem a vállalkozás volt az, ami hajtott, és ami fontos volt, hanem az, hogy ezt a hihetetlen fantasztikus módszert eljuttassam az emberekhez.

Ezt viszont nemzetközi szinten, – de ha csak itthonról beszélnék, akkor – se tudnám másképp csinálni mint úgy, hogy ehhez fel kellett építeni egy egész komoly háttérműködést. Értem ezalatt a weboldalt, meg a fordító szoftverünket, meg a hasonlókat, hogy ez működjön, és hogy működjön a világban, mert én sosem csak Magyarországban és a magyar nyelvben gondolkodom.

Pont azért, mert beszélek más nyelveket, és mindig megtapasztaltam azt, hogy milyen rossz az azoknak, akik nem tudják azt a nyelvet, én sem tudom, mert ugye nem beszélek kínaiul például. Tudom milyen rossz az, amikor ki van valaki zárva valamiből.

Én erre nagyon tudatosan készültem ezzel a módszerrel, hogy amennyire lehet, elég szerteágazó körben és sok nyelven tudjuk ezt ajánlani. Úgyhogy nem a vállalkozás vezetett, hanem a módszer elterjesztése. A vállalkozás, ha úgy tetszik csak az eszköz hozzá, hogy hogy lehet ezt csinálni. Kell hozzá egy vállalkozás.

Ezt nagyon szépen kifejezted, hogy a vállalkozás csak egy eszköz, mert, ahogy hallgatlak téged, és szerintem, ahogy hallgatnak téged a hallgatók is, az az érzés merül fel, hogy nem csak a pénzért vagy bent, hanem neked tényleg van egy nagyobb hivatásod, egy nagyobb lélegzetvételű víziód, ami téged hajt előre.

Ez, azt gondolom, abszolút így van, mert ha a pénz vezérelne, akkor nem egy olyan üzletágban kezdtem volna el működni, ami az embereket arra próbálja ráébreszteni, hogy hogyan lehessen boldogabb az életük. Hanem akkor mondjuk kerestem volna egy kütyüt Ázsiában, amit olcsón meg lehet szerezni és aztán drágán el lehet adni ahhoz képest Európában.

Ha a vállalkozás érdekelt volna, akkor biztos, hogy valami ilyet csinálnék, de engem nem a vállalkozás érdekel, hanem az, hogy az embereknek legyen valami jó, és hogy ezt tényleg mindenkinek oda lehessen adni, el lehessen hozzá juttatni. Tudjon róla, hogy létezik egy ilyesmi, és innentől kezdve az ő döntése és a választása az ügyben, hogyha akarja, akkor tessék, itt van, ezt meg lehet csinálni.

Az elején még említetted, hogy ha az első bukásnál feladtad volna, akkor most nem ez lenne. Megosztanád velünk, hogy mi volt az az első nagy pofon, amikor elkezdted építeni ezt a víziót, ezt a vállalkozást, és bumm, az első bukkanó, az első pofon, mi volt az?

Igazából nem is erre gondoltam, mert ebben a vállalkozásban őrült nagy bukkanó nem volt, hála a jó Istennek. De volt jóval régebben, más vállalkozás, amit inkább a férjem csinált, és abba én belesegítettem, az pl. egy idő után már nem működött, mi úgy láttuk, hogy nem is annyira a mi hibánkból, belehúztak egy olyan dologba, amit utána már nem lehetett máshogy megoldani, mint úgy, hogy abbahagyjuk az egészet.

Illetve ebben a mostani vállalkozásban, abban, hogy ugye én ezt a világra szeretném, és hát nem csak szeretném, hanem már most is terjed, ha már 4 kontinensen ott van, akkor az már mégiscsak jelent valamit. Ebben a vállalkozásban legelején az volt az elképzelésem, ebben az értelemben tényleg egy nagy tanulság volt tulajdonképpen.

Ezzel vissza is lehet kanyarodni oda, hogy kellenek e társak, vagy nem kellenek társak. Én ezt társakkal akartam és ráadásul külföldiekkel, akiktől az első év letelte előtt megváltam, mert azt mondtam, hogy ez nem megy.

Nekem annyira határozott elképzeléseim vannak, hogy én ezt hogyan akarom csinálni, mit akarok az embereknek adni, milyen szemléletmódot szeretnék átadni stb., hogy ezt egyszerűen nem tudta a másik két külföldi követni és akkor elváltunk tőlük, és innentől kezdve csináljuk mi ketten a férjemmel.

Ezt egyáltalán nem bántam meg egyébként. Nagyon-nagyon jó megoldás volt, hogy végül meghoztam mint döntést. Mivel a két külföldi az nekem elég közeli jó barátom volt, innentől kezdve ez nem volt egy könnyű döntés és nyilván ez a barátság így ebben a történetben megszakadt.

Sajnos ez biztos, hogy benne van a kalapban, pláne, úgy hogyha az ember társsal csinálja. Hogyha az egy barát, és ott vannak valamilyen fajta ellentétek, és akár pl. ilyen ellentétek vannak, hogy nem ugyanúgy képzeljük el a közös jövőt, akkor az nem tud működni sajnos.

Mik azok a kicsi dolgok egy vállalkozásban, amik nagy különbségekhez vezetnek?

Nem tudom. Egyébként nyilván minden kicsi változtatás – hosszútávon, ha nézi az ember -, nagyon nagy változtatásokhoz vezet. Gondolj csak arra, hogy csak egy picit változtatsz az úton, hogyha vezetsz, csak egy másik kis utcácskán indulsz el és sosem térsz aztán vissza a főútra, Isten tudja, hogy hova fogsz utána eljutni. Egészen nagy változásokhoz lehet jutni egy pici változtatással.

Megkérdezhetem, hogy ki a legnagyobb inspirációd, illetve ki a példaképed?

Igazából olyan konkrét neveket azért nem tudok mondani, mert nagyon sok van, nagyon sok olyan külföldi trénertől is tanultam, akik nagyon zseniálisak a saját szakmájukban, nyilván coach-ok többnyire, vagy pszichológusok, vagy NLP-vel foglalkozók, vagy marketingesek, vagy marketing-pszichológusok, vagy agykutatással foglalkozók, biológusok stb.

Nem tudok igazából egy ember megnevezni, azt tudom mondani, hogy nagyon sokan voltak így az életem során és hála a jó Istenek ezt tudtam összerakni és ötvözni, gyakorlatilag ezt a sok minden tudást, amit ennyi év alatt és az elmúlt sok év alatt összeszedtem ebbe az új rendszerbe.

Az a jó, hogy ugye én sem állok meg a fejlődésben, és így a rendszerem sem. Tehát folyamatosan fejlesztem, azóta is. Ez nem olyan, hogy pl. egyszer csak megcsináltunk egy dobozt, és akkor az a doboz olyan és kész. Ez egy folyamatos fejlődésben levő történet, ami annak megfelelően, hogy éppen hol tartunk a világban, milyen problémák, aktuális dolgok vannak, aszerint változik maga a rendszerem is.

Ez fontos is egy vállalkozáson belül, hogy a vállalkozás és azok az emberek, akik vezetik a vállalkozást folyamatosan fejlődjenek.

Ez biztos, hogy megtörténik.

Nagyon fontos azt is tudni, hogy egy vállalkozás és egy vállalkozás indítás és egy vállalkozásnak a felfejlesztése rengeteg áldozattal jár. Vissza tudnál emlékezni, hogy volt-e neked, vagy nektek az életetekben olyan dolog, amit fel kellett azért áldozni, hogy ide eljussatok, ahol most vagytok?

Egyrészt azért nehéz ezt így, ilyen módon megfogalmazni, mert egyiket sem érzem áldozatnak, tehát hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy azok a dolgok megtörténtek velem, amik megtörténtek velem, és nem érzem áldozatnak.

Tehát amikor mondjuk nem nyaralni mentem, hanem tréningre, külföldre, akkor én azt nem áldozatként éltem meg, hanem egy zseniális lehetőségnek, hogy de tök jó, hogy ezen én most itt lehetek, részt vehetek rajta stb.

Ezzel a tudással is gyarapszik a tudásom, és annak idején egyébként még nem is tudtam, hogy majdan aztán egyszer egy rendszerben fogom ezeket a dolgokat ötvözni.

Még az sem volt a fejemben tudatosan, hogy jó akkor ezt, meg ezt, meg ezt, meg kell csinálnom gyorsan, meg kell tanulnom, ide kell elmennem, meg oda, azt, hogy majd ezt meg ezt majd én megcsináljam, nem volt ilyen a fejemben.

Ha úgy tetszik, akkor az élet hozta, ide adta nekem a kezembe, és így jött létre. Nyilván nagyon sok tudás van mögötte, és tanulás és fejlődés, de ezt én mindig élveztem és egy fél pillanatig se bánom azt a rengeteg időt, pénzt, energiát, amit a tanulásomba fektettem, mert itt azért nem kevésről beszélünk egyébként, sem időben, sem energiában, és pénzben aztán meg végképp nem. Mert, ahogy mondtam nyaralni nem mentem, illetve nem mentünk azért, mert én különböző képzéseken vettem részt helyette.

Ha az ember valami olyat csinál, amit igazából élvez és szereti csinálni, akkor, ahogy te is mondtad egyszerűen nem áldozat, hanem az ember élvezi. Külső szemmel, ha egy ember ezt látja, akkor neki rögtön már mást jelent. Neki azt jelenti, ó szegény 5 évig nem volt képes elmenni, nyaralni, nem tudott kikapcsolódni úgy igazából, még ünnepnapokon is dolgozott, jaj de rossz neki. Közben pedig mi, akik a másik oldalon állunk, mi meg úgy élvezzük egyszerűen ezt a folyamatot, hogy még csak eszünkbe sem jutna, hogy elmenjünk nyaralni.

Tényleg, ha választani kéne egy tök jó szeminárium, mondjuk egy 1 hetes szeminárium, vagy egy 1 hetes nyaralás között, akkor bizony, hogyha az ember élvezi, amit csinál, a szemináriumot választja.

Ez bizony sokszor így van szerintem is, és tudod, tök jó lenne, ha ez emberek úgy gondolkodnának, jaj, szegény nem tud elmenni, nyaralni. Mivel ez általában nem látható, hogy ki mit csinál, meg hogy hova megy, hova költi a pénzét, tehát, hogy én pl. képzésekre meg könyvekre, meg újabb és újabb önfejlesztő dolgokra.

Nem csak a saját témámon belül, hanem, ahogy említettem neked, én marketingben is folyamatosan igyekszem fejlődni. Ezt kívülről nem lehet látni. Kívülről mit lehet látni?

Azta, úristen, egyik pillanatról a másikra, nézd, már itt van egy világviszonylatban fejlődő és működő, sok embert boldoggá tevő, új önfejlesztő rendszer, egy coaching rendszer, a szupertudatos önfejlesztés, te jó ég már ennyien csinálják, te jó ég itt van nekik egy weboldaluk, és már ez is van, meg az is van, és a semmiből nőtt ki.

Hát nyilván nem a semmiből nőtt ki, rengeteg energia van mögötte, meg minden. Nyilván a pénzbefektetést sem kell említeni, mert azt is mindenki, aki vállalkozással foglalkozik, érti. Mégis látszólag ez úgy néz ki, hogy óh, hát egyszer csak úgy lett.

Én volt, amikor életem különböző helyein és szakaszaiban megkaptam azt, hogy persze, neked könnyű, te tudsz angolul. Mitől lenne már ez olyan könnyű? Én, amikor iskolás voltam, akkor nyáron a szünet helyett nem szüneteltem és buliztam, és nem tudom mit nem csináltam, hanem nyáron – a szüleim fizettek be annak idején természetesen – elmentem tanfolyamra nyáron.

Össze-vissza mászkáltunk, dög melegben be a városba, utaztunk hozzá, hogy ott lehessek stb. Fél pillanatát sem bántam annak sem. Nem muszájból mentem. Senki sem vert ki az ágyból, hogy márpedig neked oda menni kell. Én mondtam a szüleimnek, hogy akarok menni, és igen a többiek azon a nyáron pl. az osztálytársaim, mondjuk nem ezt csinálták, és nagyon sokan, akik akkor szintén csinálhatták volna ugyanezt, vagy később, nem ezt csinálják.

A fiataloknak a nagy része még ma is azt mondja, hogy óh, hát én nem tudok megtanulni angolul. Ilyenkor az a kérdésem, hogy miért is nem? Mikor ma már ráadásul olyan hihetetlenül tág a lehetőség, ami annak idején, amikor én tanultam angolul, egyáltalán nem volt elérhető.

Bár nekem lett volna ennyi csatornám, amiből egy csomó angolul elérhető ma, vagy zenét, sőt rádiót lehet hallgatni Magyarországon bármelyik ponton az interneten keresztül és ezt bármilyen nyelven lehet!

Innentől kezdve nekem az, amikor azt mondja valaki, persze neked könnyű, akkor azért nagyon el szoktam mondani, hogy hát igen Te ezt így gondolod, de semmi baj. Én tudom, hogy én mit tettem azért, amit én tettem és vajon Te mire vagy hajlandó, hogy Te megtedd a tiedet.

Így van, és pontosan ezért vagyunk mi is itt, hogy a hallgatóságunkat arra ösztönözzük, és arra inspiráljuk, hogy bizony Ők is tegyenek, mert olyan nem létezik, hogy „overnight success” egyik napról a másikra sikeresnek lenni.

Bizony a sikerért keményen meg kell dolgozni és ezt nem hónapokban mérik, néha nem is években mérik, bizony, mert az egy nagyon-nagyon hosszú út. De még mielőtt lezárnánk ezt a beszélgetést, mert szerintem veled el tudnék beszélgetni napokig, mert ezek mind nagyon-nagyon érdekes témák.

Ha egyetlen egy filmet és egyetlen egy könyvet kéne, vagy-vagy, – vagy esetleg mindkettőt is mondhatod -, ajánlanod a vállalkozóknak, ami segíti őket jobb vezetővé válni, akkor melyik lenne az? Illetve melyik lenne az?

Van ez a… nem is tudom magyarul, hogy van a Stephen R. Covey: 7 Habits of Successful People című könyve. Film meg egyáltalán nem jut eszembe a vezetésről. Mondjuk én általában nem is ezeket szoktam nézni.

Tehát én nem vállalkozásban gondolkodom, ahogy már ki is derült, hanem a rendszeremben gondolkodom, ezért egész másfajta dolgokat olvasok és nézek. A célom, hogy ezt a módszert elterjesszem és az egy mellék körülmény lesz, hogy ahhoz képest ez egy sikeres vállalkozás, de nem ez a cél.

Egyébként azt gondolom, hogy valahol nagyon sokan itt is csúsznak el vele, hogy azt akarják, hogy a vállalkozásuk sikeres legyen, és nem azt, hogy miért is lesz ez jó a többieknek? Miért is lesz ez jó nekem?

Azt mondom, hogy itt kéne kezdeni mindenkinek és nem ott, hogy veszek egy kütyüt Ázsiában, ami nagyon olcsó és mennyit tudok vele bazi gyorsan keresni. Ez általában nem szokott működni, tisztelet a kivételnek, ha valaki ezt mégis tudja.

Általában az emberek még azt sem tudják, hogy nekik mi az a saját útjuk abban, hogy valamilyen módon sikeresek legyenek. Mert nem mindenki egyforma módon tud sikeressé válni. Van, aki azzal tud sikeressé válni…. akkor most mondok rá egy példát.

Oprah Winfrey, aki saját fényét, hogy úgy mondjam, másokra vetíti és ezáltal a többi embert emeli föl. Megvilágítja, hogy nézzétek, itt van ez az ember, ez fantasztikus. Az Ő fényét másra vetíti. Van olyan ember, aki olyan szinten tökéletesít egy rendszert, folyamatosan és állandóan, amivel szintén azt akarja, hogy másoknak jó legyen.

Azzal tudsz sikeressé válni. Van, aki meg abban utazik, abban teljesen zseniális, hogy hihetetlenül tudja, hogy mit mikor kell csinálni, tehát az időzítésben zseniális. Aki ebben zseniális az általában tőzsdézik, vagy ad és vesz. Aztán vannak olyan emberek, akik fantasztikus szerződéseket tudnak kötni.

Tehát megtalálják azokat az embereket, akiket össze kell hozni, még nem is feltétlen biztos, hogy Ő köti a szerződést az illetővel, hanem összehoz szerződéseket két másik fél között.

Ez 4 nagyon jól megkülönböztethető alaptípus, és az, hogy ki hova tartozik, azt nagyon sokan nem tudják. Éppen ezért általában elcsúsznak azzal, hogy én olyan akarok lenni, mint a nem tudom kicsoda. De ha nincsenek olyan kvalitásaim, mert nem vagyok egy időzítő képességű, nem tudom a jó időt megtalálni arra, hogy most mikor kell venni és mikor kell eladni, akkor hiába akarok tőzsdézni, az nekem nem fog menni.

Például ez is egy remek dolog, ha az ember ezt magáról meg tudja tudni és valahol rádöbben arra, hogy Ő melyik témában, melyik módon tud leginkább sikeressé válni. Persze az is kérdés, hogy ki, mit nevez sikernek. Miben mérik a sikert? Mert, ha csak pénzben, akkor ott nagy gáz van.

Sokan csak pénzben mérik a sikert.

A vállalkozások főleg, mert pont erről szól a történet, hogy ugye nézzük a mérőszámokat, mennyi bevétel, mennyi haszon, mennyi nem tudom micsoda. Ez engem nem érdekel, tehát én nem ebben mérem a sikert.

Azt is sokszor szoktam hallani, és a nagy fejesek is azt szokták mondani, írni, az ember mindenhonnan azt hallja, olvassa, hogy először, amikor az ember vállalkozást hoz létre, azt nézze meg, hogy hogy tudja szolgálni a vevőit, és hogy tényleg élvezze azt, amit csinál, jó legyen abban, amit csinál, igazából szívből jöjjön. A pénzre pedig azt szokták mondani, hogy az melléktermék. A pénz az jön. Hogyha az alapfeltétel megvan, a pénzzel nem kell foglalkozni, mert a alapban fog jönni, úgy ahogy kell.

Így van. Az a hab a tortán, nem az a torta. És aki a habra vágyik a torta nélkül, az rossz irányból közelít, és az általában nem is szokott sikerülni. Élvezet nélkül nincsen semmilyen fajta siker, ez egészen biztos, mert ellentmondana az energiatörvényeknek.

Amiről én elég jó sokat tudok, egész jól látom, hogy hogy működnek a rendszerek ilyen szempontból. S, mivel még van egy pénz-tréningem is ezen a rendszeren belül, amit említettünk, a SzuperTudatos Világ hálózatát építjük, és az egyik tréning, az a pénz-tréning.

Ez nem coaching módszer, hanem kifejezetten azokkal a dolgokkal foglalkozik, hogy azokat a korlátozó gondolatokat, hiedelmeket, amiket a pénzzel kapcsolatban, és ezáltal a sikerhez kötődően tartogatunk még mindig a fejünkben, átváltoztassuk. S, hogy megváltoztassuk 2 nap alatt a pénzhez való viszonyunkat.

Na, most ebben az a zseniális, hogy 2 nap alatt láthatóan meg is változik mindenkinek a viszonya a pénzzel. A végén van egy olyan gyakorlat, amiből ez teljes mértékben kiderül mindenki számára. Hihetetlen klassz eredményt tud ez is felmutatni az ügyben, hogy utána egészen máshogy állnak hozzá a dologhoz.

Tényleg Erika, a leges-legelején elfelejtettük bemondani, hol lehet ezekről több információt kapni, esetleg egy weboldalt be tudnál mondani?

Persze. Egyrészt van a saját weboldalam, a www.laszloerika.hu. A másik a közösségünk weboldala, a SzuperTudatos Világé, az pedig a www.scc.world

Nagyon szuper. Köszönöm szépen ezt az információt. Ha esetleg valaki nem hallotta volna a könyv ajánlásodat: azt hiszem csak angolul mondtuk, az magyarul úgy hangzik, hogy A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása, az író pedig Stephen R. Covey, tehát ez volt a könyvajánlásod.

Csatolakozz a Facebook oldalunkhoz:

Ajándék önfejlesztő eBook

KÉRD az AJÁNDÉK önfejlesztő eBook sorozatot INGYEN most:

Évek alatt összegyűjtött abszolút hihetetlen tippekkel és trükkökkel az önfejlesztés területéről, melyekkel garantáltan maradandó változást érsz el életedben. FOGADD NAGY SZERETETTEL.

Andrade Anita

A szerző

Andrade G. ANITA
Önfejlesztő tréner és EREDMÉNY COACH

További részletek >>

© Copyright  2020-2022   |   Andrade Anita by SikerGuru    |   Adatkezelési szabályzat    |   Általános felhasználási feltételek 
 Minden jog fenntartva   |   Email: anita@siker.guru