Szalay Ádám Interjú

Anita: Ádám húsz éves médiatapasztalattal rendelkezik, és az utóbbi tíz évben pedig trénerként tevékenykedett. A legtöbben valószínűleg a TV2-ből ismeritek őt, ahol a Naplónak volt a munkatársa, és ebből 12 évig a műsor főszerkesztője és riportere volt.

Ádám: Ez így van.

Anita: Viszont az elmúlt tíz évben mégis innen kicsit eltávolodtál, méghozzá nem is kicsit, trénerként dolgozol, és rendesen utánanéztem a tevékenységeidnek, és rettentő sok hasznos információ van odakint. Az egyik tréninged a sikerkód, amit, amikor végigolvastam, így azt gondoltam, ott kell lennem mindenképpen, mert egyszerűen két napba összefoglalsz szinte mindent, ami az önfejlesztéshez szükséges. Mégis most egy olyan kérdésem lenne feléd, hogy húsz év tévézési tapasztalat után mi volt az a dolog, ami miatt ebből kiszálltál? És mi volt az, ami a tréning önfejlesztési pályára tolt el tégedet?

Ádám: Nagyon sokszor meg szokták tőlem kérdezni, hogy hát a tévés az egy olyan jó munka, azt mindenki látja, az egy irigyelt történet, hogy ott vagy benne a gépezetben, akkor mi hoz ki belőle? Tulajdonképpen nekem 2006-ban volt egy nagyon nehéz évem, gyakorlatilag ajándékba kaptam egy lehetőséget a televíziónál, hogy producer legyek.

Szinte szégyellem is mondani, mert bejárhattam a világot, terep szemléztünk egy olyan show műsorhoz, amivel körbementünk volna a világon, és valamikor ez nyáron történt, Szingapúr mellett egy pici indonéz szigeten voltunk, … szigetén a többiekkel, fantasztikus ötcsillagos szálloda az óceán partján, gyönyörű vacsora, jó társaság, beszélgetés, és utána én visszamentem a szállodai szobába, és azon kaptam magam, hogy hirtelen nagyon egyedül vagyok, hogy hirtelen nézegetem a telefonom, akkor még ilyen pici, rossz minőségű képek voltak, régi gombos telefon, nézegetem a feleségem, meg a gyerekeim képeit, és ott potyognak a könnyeim.

Valahol akkor értettem azt meg, hogy a siker az nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy boldog is vagy. És nekem akkor ott volt egy ilyen választási lehetőségem, melyik irányba megyek tovább? Csak a siker érdekel, és akkor az anyagi sikerről beszélgetünk, meg a szakmai sikerről, vagy mellette az is fontos lesz, hogy boldog lehessek. Mert ott, és akkor megértettem, hogy nekem a boldogság az, hogy minél több időt együtt tölthessek a családommal. És akkor este hoztam meg azt a döntést, abban a munkában egyébként 12 hónapból 3 hónapot utaztam volna, újra, meg újra, meg újra, ami nekem nem kell.

Nagyon nagy erőt adott ahhoz, hogy én visszamenjek az én akkori főnökömhöz és azt mondjam, hogy figyelj, én ezt nem csinálom tovább. Mondta, hogy ezt nem teheted meg. Mondom, de, igen. Tudtam, hogy akár az is lehet a vége, hogy elbúcsúznak tőlem, de nagyon erős voltam belülről. És ez a fajta depressziós, majdhogy nem depressziós időszak volt az, amikor én elkezdtem keresgélni, hogy merre tovább? Mi van még? Mit lehetne csinálni?

Nem tudom, emlékszel, akkor jött be ez a Hipoxi című film, meg könyv. És igazából abban az időszakban elsőre még nem lehetett megvásárolni magyarul a könyveket, így felmentem az Amazonra, és elkezdtem, megnéztem, hogy hívják a tanítót, milyen könyve van? Hogy hívják a tanítót, milyen könyve van?

KÉRD az AJÁNDÉK önfejlesztő eBook-ot INGYEN most:

Mint egy ilyen matekos mérnök elemző néztem ezt a filmet, és elkezdtem olvasni a könyveket. És olvastam az egyikét, tetszik, de nem az igazi. Másikét tetszik, de nem az igazi. És akkor egyszer Amsterdamban voltunk a párommal, Szilvivel, jöttünk hazafelé, és nézni akartam valami olvasnivalót a repülőre. És egy pici piros könyv jött velem szembe, nem tudom, filmekben vannak ilyen pillanatok, hogy így hirtelen elszürkül minden körülötte, de az a pici piros könyv az ott világított nekem, és ez a Jack Kenfildnek volt a könyve, A siker alapelvei című.

Levettem azt a polcról, elolvastam a repülőn hazáig, utána elmentünk máshová nyaralni. Ott is elolvastam, és aztán még elolvastam, és azt éreztem, hogy na, végre megvan. Ez az a rendszer, amiben én gondolkodni tudok. Egy rendszer, amin én végig fogok menni. A rendszer, amiben én meg fogom javítani az én életemet.

Hála a jó istennek, így is lett, és aztán meg azt éreztem, hogy ez annyira klassz, hogy ezt másoknak is meg kell mutatni. Gyakorlatilag a Sikerkód innen született. És onnantól kezdve, hogy ez megszületett maga az ötlet, meg maga a terv, meg maga a lelkesedés, onnantól kezdve már biztos volt, hogy én előbb-utóbb fel fogok állni a televízióból, és egy másik életet, egy új életet kezdek.

Anita: Hát, Ádám, először is hadd gratuláljak neked ehhez, hogy tényleg ezt meg tudtad lépni, mert lépten-nyomon hallom, hogy az emberek tényleg beleölnek évtizedeket a karrierjükbe, és sikert érnek el, majd pedig később megbánják, hogy nem fordítottak elég időt a szeretteikkel, a kisgyermekeiket nem látták, hogy hogy nő fel.

Nagyon-nagyon jól tudom, hogy ehhez tényleg óriási nagy lélekerő is kellett, hogy ezt te meg tudjad lépni. Második pedig, amit meg szerettem volna említeni, az a Jacken …, nem tudom, hogy a hallgatóság, aki most néz minket, mennyire ismeri Jackan Canfieldet. Nekem van fent pár sikerkönyv összefoglalásom a YouTube-on, és Jack Canfield a number one majdnem, mivel Magyarországon őt nagyon-nagyon-nagyon kedvelik. És ugye ő részt vett ebben a Titok című filmben is. Hogy ha jól.

Ádám: Gyakorlatilag a Jack mesélte, gyakorlatilag a nappalijában vették fel Santa Barbarával ezt a filmet. Odament a stáb.

Anita: És hogy ha jól emlékszem, akkor nem csak személyesen találkoztál vele, hanem közel egy évig ő volt a te tanárod. Kint Amerikában.

Ádám: Ez egy nagyon izgalmas folyamat volt, mert attól, hogy elolvasol egy könyvet, én azért azt éreztem, hogy attól még nem leszek tréner. Meg nem állhatok ki mások elé. Persze azt is megcsináltam, tehát kijegyzeteltem egy diákra, PPT-re az ő könyvét, és bent ilyen botcsinálta hittérítőként a televízióban összeszedtem azokat a kollégákat, akik érdeklődtek, és akkor keddenként délelőtt tartottam nekik tréninget.

De hogy ez jó volt, de ez nem volt az enyém, nem volt az igazi, nem voltam én tréner, riporter voltam, akit ez nagyon izgatott. És rájöttem, hogy én szeretnék ettől az embertől tanulni. Miért pont Jack Canfield? Azon túl, hogy a rendszere, amit ő összerakott, és ez valójában egy n agyon egyszerű rendszer, végigviszi az embert a tervezési tölcséren. Mert mi szokott történni? Ábrándozunk. És az ábrándozás nagyon jó.

De ha az ábrándokból nem lesz semmi, akkor nem lesz belőle terv, nem lesz belőle jövőkép, akkor utána nem tud megvalósulni. És ő azt mondja, hogy oké, először ábrándozz. De az ábrándjaidból alakíts ki egy jövőképet. Nézd meg, hogy öt éven belül hová szeretnél eljutni az életedben. És hogy ha megvan a jövőkép, akkor utána nézd meg, hogy egy éven belül mit kell tenned ahhoz, milyen célokat kell kitűznöd ahhoz, hogy közelebb kerülj ehhez a jövőképhez.

Ha ez is megvan, akkor onnantól kezdve már azt is fogod látni, hogy a következő harminc napban, meg a következő 24 órában mit kell tenned ahhoz, hogy ez a cél megvalósuljon. És ő ahhoz adott nekem erőt, meg kedvet, hogy végigmenjek ezen a tervezési tölcséren. Nyilván ennek vannak fontos lépései még, tehát felelősséget kell vállalnunk az eredményeinkért, az életünkért és egyébként végig kell gondolnunk, hogy miért vagyunk benne ebben az egész játékban? Mi az életcél? Mi a küldetés? És itt szokott nagyon elmenni a dolog, mert valahogy azt gondoljuk, hogy ez ilyen magasztos dolog. Hogy egy űrhajósnak van küldetése. De hát könyörgöm, én tévés vagyok, a másik könyvelő, a harmadik asztalos, hogy akkor, hogy lehetne nekünk küldetésünk?

És volt egy olyan pillanat, amikor én rájöttem, hogy igenis, mindenkinek van. Nálunk a családban az én apai nagymamám, és a feleségemnek az anyai nagymamája is takarítónő volt. Egyikük sem él már sajnos, isten nyugosztalja őket. Az én nagymamám, ő azért volt takarítónő, mert fiatal korában kapott egy olyan súlyos agyhártyagyulladást, amiből visszamaradtak tünetek, és másféle munkát nem tudott elvégezni. Viszont a feleségem nagymamája, Etus mama egy olyan takarítónő volt, akit a mai napig emlegetnek Záhonyban az orvosi rendelőben, hogy úgy, ahogy Etus mama takarított, senki nem takarított.

Kérdeztük az Etus mamát, hogy hogy van az dédi, hogy maga soha nem panaszkodik, és mindig kedvvel megy dolgozni? Mikor azért tudjuk, hogy a takarítás, főleg egy orvosi rendelőben, azért ott vannak dolgok, amit nem kellemes lepucolni. Azt mondta ez a bölcs asszony, hogy igazából én nem csak takarítok. Az én dolgom valójában az, hogy megteremtsem a feltételeket ahhoz, hogy a betegeknek csak a gyógyulásra kelljen összpontosítani. És tessék, ott van a küldetése.

KÉRD az AJÁNDÉK önfejlesztő eBook-ot INGYEN most:

A küldetés csak erről szól egyébként, hogy azt érzem-e, hogy a helyemen vagyok? A másik pedig, hogy amit teszek, az számít. És ha ez a két dolog rendben van az életünkben, akkor onnantól kezdve megágyazunk a sikereinknek. E nélkül nem megy. Ha szembemegyünk az értékrendünkkel, akkor nem tudunk jól sikert építeni. És hogy ha visszatérhetek egy pillanatra, a televíziónál nekem pont ez volt a problémám. Egyrészt azt éreztem, hogy nem vagyok a helyemen. Ugye?

A másik pedig, ahogy változott a médiapiac, azt is éreztem, hogy amit teszek, az nem számít. Egyre ritkábban lehetett olyan dolgokkal foglalkozni, amik izgalmasak voltak, és amit szívesen mutattam meg a nézőknek. Egyre inkább kellett olyan dolgokkal foglalkozni, amiket mondjuk nem vállaltam büszkén. Pusztán azért, mert a bulvártényező miatt ezek izgalmasak voltak. De Jacktől kanyarodtunk el, és várjál, próbálom megtalálni, hogy hol volt az a pillanat, hogy a küldetésről beszélgettünk.

Arról beszélgettünk, hogy miért pont Jack. És nekem nagyon szimpatikus volt az, ahogy ő felépítette az életét. Ő egy történelemtanár volt annak idején, történelemtanár volt Chicago külvárosában, nagyon pici jövedelemmel. És amikor én találkoztam vele, és beszélgettünk, akkor éppen azt mesélte nekem, hogy képzeld, Hawaii-in is van egy nagyon szép villám, legutóbb valaki híres jött alkudozni rá. Honnan? Hogy jutottál el idáig? És azt mondja, és ezért volt ő nekem nagyon szimpatikus, erőleves a léleknek. Azt mondja, ez volt az a nagy ötlet az én életemben, ami megváltoztatott mindent.

Az ő könyvsorozata, amin keresztül talán sokan ismerik Magyarországon is, Az erőleves a léleknek, ez nagyon szimpatikus volt nekem, Naplósnak, Tévé 2 Naplósnak, mert pont olyan történeteket keresett és mutatott be, amilyeneket mi is kerestünk a Tévé 2 Naplójában, hogy valakit hihetetlen kihívások elé állít az élet, és mégis talpra tud állni. Mégis meg tudta mutatni, hogy milyen nagyszerű ember, milyen kiváló ember valójában. Ezeket a történeteket gyűjtötte.

Az ötlete tulajdonképpen ennyi volt, hogy ezt közzé is lehet tenni. Hogy ennek gyakorlatilag egy jó cím kell. És onnantól kezdve vonzani fogja az olvasókat. És az ő legfrissebb célja, miután ezt a könyvet több száz millió példányban eladták, és azt hiszem, hogy ötvenféle nyelvre lefordították, köztük magyarra is, most az a fő célja, hogy 2020-ra egymilliárd eladott példány legyen a világon.

Azt tanultam az én mesteremtől elsősorban, hogy vagy fejlődésben gondolkodunk, vagy stagnálunk, vagy visszafejlődünk. És addig izgalmas az életünk, addig megyünk előre, amíg újabb, meg újabb, meg újabb cél van, ami hajt bennünket. És mindig lehet magasabbra tenni a lécet. És nála is ez az egymilliárd eladott példány, ez egy hihetetlenül magasan lévő léc. Én arra gondoltam annak idején, hogy a legnehezebb dolga a földön Nill Amstrongnak volt.

Az ember, aki eljutott a Holdra elsőként. Itt hogy mész tovább, ugye? Ugye? Mehet a Marsra, oké. De innentől kezdve én mindig azt nézem, valamit elértem, mi lesz a következő? Megérkeztem, megünneplem, örülök, egy-két napot benne vagyok ebben az örömben, és aztán megyek tovább. Mindig van tartalék, mindig van hajtóerő, és valahol engem az mozgat, hogy menni tovább, menni előre. És ezt a szemléletmódot kaptam Jacktől elsősorban.

Anita: Így van. És aki ismeri Jack Canfield-et, az tudja, hogy ő arról is híres, hogy ő rettentően tisztán és gyönyörűen tud fogalmazni, tényleg így, hogy a népességnek a 99%-a megérti. Mindegy, hogy hol tart éppen az életében akkor. Ehhez még itt hozzátenném, mert sokan amúgy összekeverik az elégedettséget az elégedetlenséggel. Tehát, ugye amit te most mondtál, hogy folyamatosan fejlődik, hogy ha már elértünk valamit, akkor azt megünnepeljük, és akkor jöhet a második. És pont ezért észrevettem, hogy rengeteg ember, tényleg Magyarországon, nagyon elégedetlen és boldogtalan, pont ezért, mert ő azt gondolja, hogy ő majd csak akkor lesz, tudod, ez a feltételes boldogság, hogy majd csak akkor lesz boldog, ha majd eléri a következő célt.

Ádám: Ez a … gondolkodás. Tehát, ha eljutok oda, akkor majd minden lesz.

Anita: Hogy akkor majd boldog leszek. Hogyan lehet mégis úgy élni a mában, hogy én most legyek boldog, nem, hogy ha elértem a célomat, ha még nem értem el, de mégis csak örüljek tényleg minden napnak, annak, hogy fejlődöm. Mert ahogy mondtad, ezzel 100%-ig egyetértek, hogy vagy fejlődés van, vagy stagnálás. De a boldogság az ugye mindig ott kell, hogy legyen, minden napunkat el kell, hogy kísérje.

Ádám: mondok én erre neked valamit. A Harvardon csinálnak egy kísérletet, a pszichiáter hallgatók között, azok között az orvostanhallgatók között, akikből majd pszichiáterek lesznek. Egyetlen feladatuk volt, három napon keresztül Tetrisezniük lehetett, kellett reggeltől estig.

Játszani, tudod, ezekkel a kis téglák potyognak, és ha megvan a sor, akkor leesik. És még fizettek is érte. És azok a hallgatók, akik kimaradtak, azt gondolták, hogy életük legnagyobb buliját szalasztották el. De csak azért, mert nem voltak tisztában a kísérletnek a mellékhatásaival.

Mert azok a diákok, akik végigcsinálták a három nap Tetrisezést, azok utána kijöttek és arról számoltak be, hogy bementem Boston belvárosába, megnéztem a felhőkarcolókat, és az jutott eszembe, hogy ha a Liberti 1-es, meg a Liberti 1-es épület közé bedönteném a Victoria building-et, akkor lemenne a sor. Mindenben, mindenben Tetrist láttak.

A kísérletnek pont ez a lényege, és ezért mesélem el, hogy az életben automatikusan valamifajta csőlátást veszünk fel. Csőlátásunk alakul ki a munkánkkal kapcsolatban. Csőlátásunk alakul ki a párkapcsolatunkkal kapcsolatban, és hogy ezekben a helyzetekben is általában igaz a 80:20-as szabály.

Azt látom, hogy a boldog ember az, aki látni tudja azt a 80%-ot a munkájában, meg a párjában, amivel elégedett, ami boldoggá teszi. Az az ember, aki aztán elégedetlen és boldogtalan, folyamatosan a 20%-ra koncentrál. Egy ugyanolyan munkahelyre megy be, de mindig a hibákat látja. Egy ugyanolyan párhoz megy haza, de ő azt látja, hogy ó, horkol éjszaka. Ó, egyre rosszabbul főz. Ó. És akkor stb. stb.

Arra összpontosít. És ott marad a 20%-ban, és mondjuk kilép a kapcsolatból, megtalálja azt a következő embert, akinek az a 20% rendbe van, de abban a kapcsolatban is hibázni fog, újabb 20%, amire megint rátanul. És nagyjából egyébként ezt be is bizonyították, mert megnéztek könyvvizsgálókat.

Kiváló szakemberek, de azzal vannak elfoglalva reggeltől estig, hogy hibákat keressenek mások munkájában. Azt vették észre, hogy a Tetris-hatás náluk is érvényesül. Ugyanúgy hibákat találtak a párjukban, a gyerekükben, a munkájukban, mindenben. Odaállították be a fókuszt. És az összes dolog egyébként, a hálanapló, a hálagyakorlat, mind-mind arról szól, hogy segíts magadnak abban, hogy ezt a pozitív fókuszt megtaláld.

Személyes dolog. Ma reggel benéztem a szekrénybe, vettem ki a gardróbszekrényből az inget, és láttam, hogy eléggé tele van, mert a kislányomnak a ruhái, amik ugye nem hajtogathatók, vállfán kell, hogy legyenek, bent lógnak az én ingjeim között. És ha nem figyelek oda, akkor ez akár bosszantó is lehet. Nem fér el az ingem. Ott van a gyerek ruhája. Ah, miért pakolta ide? Ránéztem erre a pici ruhácskára, és azt mondtam, hogy édes istenem, milyen fantasztikus gyereket adtál nekem! Milyen gyönyörű! Ó, az illata ennek a ruhának! Mikor jön már haza az iskolából? Mikor ölelhetem meg? És milyen jó, hogy itt van! És emlékeztet ez a ruha engem arra, hogy várhatok rá, és jön haza a suliból, és meg fog engem ölelni. És gyakorlatilag ez 20%–80%. Nagyon veszélyes dolog az elégedetlenség.

Az elégedetlenség azért veszélyes dolog, mert egy idő után tönkreteszi az immunrendszeredet. Egy idő után tönkremegy bele az immunrendszered, és elkezdesz, nem fogsz tudni aludni. Aztán jönnek fel a kilók, és nem akarnak elmenni. És ez mind-mind arról szól, hogy ezt a fókuszt, ezt a szemüveget, ami amúgy is rajtad van, hogy állítod be. Ha már munkahelyről beszélünk, fontos lehetőség azt mondani, hogy reggel, mikor belépsz az ajtón, megkérdezed, hogy ma melyik énemet hoztam ide magammal? A tipikus énemet, kreatív énemet, csapatjátékos énemet? Be tudod állítani a fókuszt arra a napra.

Anita: Vaó! Köszönjük szépen, ez egy nagyon jó megközelítés volt tényleg arra, hogy mire fókuszáljon, és mondjuk mit tanácsolnál azoknak az embereknek, akik tényleg inkább a negatívra fókuszálnak, inkább arra a 20%-ra, hogy van-e esetleg valami trükk, amit nap, mint nap be tudnak vetni arra, hogy szépen lassan át tudják tolni a fókuszukat a pozitív irányba.

Ádám: Igazából egyetlen dolog van ezzel kapcsolatban, amit én annak idején kipróbáltam, és nagyon szeretek. Ez egy ilyen lefekvés előtti technika. És azt tudod csinálni, hogy mielőtt elaludnál, lehunyod a szemed, és végiggondolod, és ez a nagyon fontos, mi a három legfontosabb győzelmem a mai napon?

Tudom, hogy néha nincsenek könnyű napok. Tudom, hogy néha mikroszkóppal kell keresgélni, és azt tudod mondani, hogy oké, találtam parkolót ott is, ahol máskor nem szokott lenni parkoló. Néha meg sokkal jobb dolgok vannak, végre határidőre elkészül egy munka, felhívtál valakit, kértél valakitől valamit.

De elkezded arra szorítani az elmédet, elkezded azt a fókuszt adni, hogy győzelmekben gondolkodjon. És hogy ha most ezt így végiggondoljuk, az azt jelenti, hogy napi három győzelem az heti 21, ne mondja nekem senki, hogy ha heti 21 győzelmet fel tud sorakoztatni, akkor onnantól kezdve könnyű lesz neki negatívnak maradnia. El kell kezdeni keresgélni. Mire lehetek büszke? Mi az, ami nekem segít? Mi az, ami ma összejött, és amiért hálás vagyok. Jó, tehát ez a napi három győzelem technika, egy kiváló áthangoló technika.

Anita: Szuper! Nagyon szépen köszönjük! És hogy ha már technikáknál, meg modelleknél tartunk, akkor tanítsunk egy kicsit, és tudom, hogy írtál jó pár könyvet, és tudom, hogy van jó pár tréninged, mivel ugye már van honnan meríteni. Mégis, elmesélnél esetleg egy-két izgalmas dolgot a 4M modellről? Hogy mit jelent? Ugye mi most itt vállalkozást építünk, mi most itt márkát építünk, mi most üzleti kommunikációról beszélünk. És most ahelyett, hogy üzleti kommunikációs tippeket adnál, szeretném, hogy ha kicsit mélyebbre mennénk, és ennek az alapjáról beszélnénk. Hogy mi az, mire épül fel mindez? Mi az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ember mindebben sikeres tudjon lenni?

Ádám: Mindjárt mondom ezt a 4M-et, csak szeretnék arra reagálni, amit mondasz, mert ez nagyon fontos. Tehát alapvetően eljárhatunk bármilyen üzleti tréningre, tanulhatunk bármilyen technikát, megnézhetünk bármilyen modellt, de az alapja a dolognak, hogy én, mint cégvezető, én, mint vállalkozásvezető, saját magammal mennyire vagyok rendben.

Merthogy ott dőlnek el a dolgok, hogy én hogyan gondolkodom például arról, hogy vállalkozó vagyok és sikeres lehetek-e vagy sem? Milyen mintát hozok ezzel kapcsolatban otthonról? Milyen mondásokat hozok otthonról? Mi van az én tarisznyámban? És azt látom, hogy a vállalkozás sikerét alapvetően meghatározza például a vezetőnek a motivációs szintje. Amikor engem kérnek, hogy menjek, és tartsak motivációs tréninget például egy csapatnak, beszélgetek a vezetővel, és kérdezem, hogy oké, de mondom miért is kellek én most?

Hát, mert úgy kicsit punnyadtak, hát, mert most egy kicsit már úgy nemtörődömök. Rendben van, mondom. Te mennyire vagy motivált? És hogy ha azt hallom ilyenkor, hogy jaj, ne is kérdezd, szörnyű, itt fáj, ott fáj, nincs kedvem stb., akkor mondom, hogy először magaddal kell foglalkozni. Először nekünk kell beszélgetni, mert hogy soha nem lehet magasabb egy csoportnak, egy munkahelyi csoportnak a motiváltsága a vezető motiváltságánál. És itt jövünk bele egy picit ebbe a 4M modellbe, ami egy rettenetesen egyszerű dolog. A négy M a következőt takarja. Bármilyen esemény történik veled, a 4M arról szól, hogy mit mondasz minderről magadnak?

Ez a dolgoknak az alfája és az ómegája. Mi töltjük meg jelentéssel, mi töltjük meg jelentéssel azokat a dolgokat, amelyek történnek velünk. És ugye nagyon egyszerű, például hagy mondjam el, tegyük fel, azért mindenki megtapasztalta már ezt, hogy új egy munkahelyen. Ugye be kell illeszkednie egy csoportba. És akkor elmennek a többiek ebédelni, és őt nem hívják. Ez egy tény.

De itt jön be a 4M, hogy mit mondasz minderről magadnak? Mert az egyik ember egy ilyen helyzetben azt mondja, hogy úristen, hát nem szeretnek. Az előző munkahelyemen sem szerettek, de hát most mit is akarok én, anyám se szeretett igazán, ugye? És elindul lefelé, és ez a belső monológ megtölti egy nagyon negatív jelentéstartalommal, értelmezéssel ezt az eseményt.

KÉRD az AJÁNDÉK önfejlesztő eBook-ot INGYEN most:

Egy másik ember meg, ugye belőle kiváló vállalkozó lesz majd, azt mondja, hogy ah, hát ezek nem ismernek igazán! Meg kell magamat ismertetni, hogy tudják, hogy én vagyok a legpoénosabb ember, és kihagynak egy fantasztikus élményt akkor, ha nem velem jönnek ebédelni! És ugyanaz a tény, de ugyanaz az esemény, de máshogy tölti meg értelmezéssel, mást mond magának minderről, és felfelé hangolja magát. És ez reggel is működik.

Gondolj bele, amikor reggel felébredsz, mi az az első monológ, ami elindul benned? Mert én azt tudom, hogy a nagyon sikeres emberekben az indul el, hogy hu, itt egy újabb lehetőség, itt egy munkanap. Mi volt, volt éjszaka ötletem? Mikor fogom végre megcsinálni? És az átlagember meg, akiből aztán egyébként nehezen válik kiváló cégvezető, ő meg azt mondja, ah, mi lesz ma? Hány tárgyalás? Úristen! Arra hogy fogok felkészülni? Hogy fogok odaérni? Mit fog ez mondani? Fog-e tőlem vásárolni? És akkor szépen lehangolja magát. És hogy innen indul a történet, hogy ezeket a belső monológokat hajlandó vagyok-e észrevenni? Hajlandó vagyok-e feltérképezni?

Ha megvan a szembenézés, akkor a jó hír az, hogy ezek nincsenek kőbe vésve. Ezeken lehet változtatni. A fókuszon lehet változtatni. Megnézem, hogy igen, tartottam ezektől a beszélgetésektől, most majd másképp lesz. Mondok egy nagyon egyszerű példát. Volt egy kiváló értékesítő az Egyesült Államokban, … Mayernek hívták. És amikor már nyugdíjas volt, akkor megkérdezték tőle, hogy Toll bácsi, mi volt a maga trükkje? Hát annyit tudott eladni, mint senki más. Hogyan kell ezt csinálni?

Az öreg azt mondja, hm, hát igazából most már elárulhatom, mert nyugdíjas vagyok, nem mondok el nagy titkot. Másrészt viszont olyan egyszerű, hogy úgy se fogjátok elhinni. Azt mondja, én mindig a következőt csináltam: Ha megérkeztem egy üzleti tárgyalás színhelyére, öt méterrel az ajtó előtt megálltam. Lehunytam a szemem, és elképzeltem, hogy annyira örülnek nekem odabent, hogy vörös szőnyeget gördítenek elém.

Elképzeltem, hogy az ajtó két oldalán két harsonás alak jelenti be az én érkeztemet, annyira boldogok, hogy itt vagyok, és azt is elképzeltem, hogy aki odabent ül, az nem csak üzletet akar velem kötni, hanem a barátom is akar lenni. Felhangoltam magam, megvolt a ráhangolódási technikám az üzletre, és így mentem be. És ebből a belső állapotból, ebből a lelkesedésből kezdtem el beszélgetni azzal, aki odabent volt. A legtöbb alkalommal tudtam üzletet kötni.

Anita: Vaó! Ez egy, minden egyes mondat, amit mondasz, előhoz bennem egy érzést, egy gondolatot, és tényleg remélem, akik most hallgattok minket, jegyzeteltek, mert ezek aranyat érő dolgok. És tényleg, most megemlítetted a legutolsó példádban a vizualizációt, ugye amit a nagy sportemberek is csinálnak, hogy ez tényleg működik, és ez nem csak a sportban működik, hanem ugyanúgy a vállalkozóknak is ezt kötelező csinálni.

Ádám: Nagyon sokszor látom egyébként, hogy menő cégvezetők korábban élsportolók voltak. És egyébként meg aki meg a harcművészetekből jött, az meg mindig azt mondja el nekem, hogy ami nekem sokat segített, gyerekkoromban edzés előtt és edzés után is volt egy rövid meditáció. Részévé vált az életemnek. És innentől kezdve ezt az üzletben is így csinálom.

Elképzelem a sikert. Lecsendesítem magam, és hagyom, hogy megérkezzen a siker az életembe. És sokszor ez erőfeszítés nélkül is tud jönni. Csak amíg nem tudjuk elhinni, amíg más történetet mesélünk magunknak, addig ez valahogy nincs benne a képbe. A meditáció ebben nagyon segít. A vizualizáció pedig mentális modelleket alkot bennünk, és aztán segít minket abban, hogy az agyunk meg is akarja valósítani ezeket a mentális modelleket, és elérjük a céljainkat.

Anita: Azt hiszem, még Dél Carolin mondta, hogy életed olyan, amilyenné a gondolataid teszik. És ez is nagyon-nagyon szépen tükrözi, amit te oktatsz, és amit te tanítasz. Ugye ezek tényleg aranyat érő sikertanácsok, és a kérdés az, hogy az emberek ezt tényleg be is vetik, vagy csak most meghallgatnak minket, és akkor öt perc múlva elfelejtik? Tudsz-e esetleg valami olyan tanácsot, vagy tippet mondani az embereknek, akik most minket néznek, hogy mert ez egy olyan tanács, amit most az Ádámtól hallottatok, hogy az életeteket megváltoztatja. Hogy ezt be is vessék, hogy ezt tényleg használják is, ne csak most meghallgassák, jó érzés, jaj de jó, majd csinálom, és aztán elfelejtik.

Ádám: Mondok valamit. A 80:20-as szabály itt is működik. Tehát, hogy ha most tíz hallgatót, nézőt nézünk, akkor elképzelhető, hogy nyolcan azt mondják, hm, ez jó ötlet! Aztán holnap majd másra mondják, hogy jó ötlet, de mindig lesz kettő, akiből egyébként nagyon sikeres ember lesz, aki azt mondja, hogy ezt ki is próbálom, meg is nézem.

Itt is van ugye, és beszéltünk arról, hogy én írtam egy könyvet, ez az Itt a te időd, ez pont ez a 4M modell indított el abban, hogy én ezt megírjam. És hogy nyilván itt is az van, hogy elolvasok egy könyvet, megnézem és hümmögök magamban, hogy hm, milyen jót tanultam! A tudás hatalom. Én mindig el szoktam mondani, hogy nem! Ez sajnos nem igaz. Az alkalmazott tudás az, ami hatalom.

Akkor hogyan olvass egy könyvet? Bármelyik könyvet, nem csak az enyémet, ha elolvas az ember egy könyvet, akkor azt mondja a sikeres ember, hogy megnézem, hogy mi az a három jó ötlet, amit ebből tanultam, és hogyan fogom őket beépíteni az életembe holnaptól. És ez az fajta gondolkodásmód. Azért mondok egyszerű példákat, ezt ki lehet próbálni. Ki lehet próbálni a ráhangolódást.

Ki lehet próbálni a reggeli belső monológot. Megnézni, szembenézni vele. De nem kell abban gondolkodni, hogy akkor én holnaptól mindent másképp csinálok. Ezt szoktuk mondani, hogy van háromféle zóna, van a komfortzóna, utána van a tanulási zóna, és azon túl van a pánikzóna. Aki mindent egyszerre akar megváltoztatni, az kidobja magát a pánikzónájába, és onnan menekülés van.

A jól működő ember, a jól fejlődő ember az átlépeget a tanulási zónába. Megnézi, hogy most eddig így beszéltem, akár saját magamról, szituációban, most picit változtatok rajta. Személyes márkát építek. Majd mondok rá példát, hogy hogyan lehet. De hogy akkor ő azzal kell, hogy legyen elfoglalva, annak a kínját, keservét kell megélnie, hogy most ezt másképp csinálom. Egy dologban kilépek a tanulási zónába. És amikor az megvan, akkor tágítottam a komfortzónámat, az már az enyém. És akkor megyek tovább a következőre. Nem akarok egyszerre mindent megváltoztatni.

Anita: És említetted, hogy vannak különböző történetek, amit ugye az emberek mesélnek maguknak. Milyen különböző történeteid vannak? Mit értettél ezalatt?

Ádám: A következőt érdemes végiggondolni, és nekem ez volt talán a legfontosabb felismerésem a televíziózás alatt, hogy nagyon sok sikeres emberrel találkoztam, meg nagyon sok olyannal, akinek az élete kudarc volt. És hogy nem feltétlenül volt ám ott összefüggés, hogy olyannal is találkoztam, akinek anyagi sikerben, ő nagyon magasan volt, és mégis kudarcnak élte meg az életét.

Végzettségben nagyon magasan volt, és mégis kudarcnak élte meg a karrierjét. És olyanokkal is találkoztam, akik szerény anyagi körülmények között, de boldogan éltek. És arra döbbentem rá, és ez az első történet, hogy a narratíva, a belső narratíva, a történet, amit magunknak mesélünk, gyakorlatilag az életünk csak ennek a tükörképe.

Megvalósítjuk, létrehozzuk, megteremtjük a valóságát a gondolatainknak. És innentől kezdve mertem én elkezdeni azt tanítani, meg leírni, hogy a belső történeted minősége meghatározza az életed minőségét. Az első, amivel foglalkozni kell, az mindig az életfilozófiád. Ez az első történet. Amit magadnak mesélsz. Az, ami ott van, ez a kedvelt lemez, és ez megy körbe-körbe, és akkor mondok rá példát.

Van, aki azt mondta nekem, nem volt sikeres vállalkozó, hogy rákérdeztem, hogy és mi az elsődleges történeted? Mi szokott eszedbe jutni? Ah, az szokott eszembe jutni, amit apám mondott nekem mindig, hogy bölcsész ne vállalkozzon. Tessék, itt vagyok, bölcsész vagyok, nem vagyok sikeres. De hát ez magától értetődik, ugye? A története nem engedte meg neki, hogy sikeres legyen. Mindig Forrest … jut eszembe, ugye üldögélt a padon, ott volt a kezében a csoki, melléült valaki, és akkor azt mondja, hogy édesanyám mindig azt mondta, hogy az élet olyan, mint egy doboz bonbon.

Sosem tudod, hogy mit veszel ki belőle legközelebb. Ez egy életfilozófia, egy történet, amit magának mesélt. Ha lefordítjuk, akkor azt lehet mondani, az élet olyan, mint egy kaland. Izgalmas, éld és fogadd el, hogy nem mindig lépsz jól, hogy nem mindig hozol jó döntést. Ez egy olyan életfilozófia, ami boldoggá és sikeressé tesz. Ugye? De nézzük meg azt, és akkor ez az első része, hogy mit hozok otthonról? Mi volt a narratíva otthon? Hogyan vélekedtünk a sikerről?

Eszembe szokott jutni, kiváló szakember édesanyám meg édesapám is. Édesanyám pszichológus, édesapám gyógypedagógus, szokták kérdezni, hogy akarok-e beszélni a gyerekkoromról? Amikor én felnőttem, mi nem voltunk jól eleresztve anyagilag. És hogy ha átmentünk mondjuk a Rózsadombon, akkor vagy édesanyám, vagy édesapám kimutatott egy ilyen elegáns házra, és azt mondta, hogy na, ez is kiírhatná a háznak a falára, hogy összeloptalak.

Akkor úgy ott volt bennem, hogy hát ilyen a gazdag ember. Milyen a gazdagság? Csalnak, lopnak, hazudnak. Akarok-e én közéjük tartozni? Nem. És változtatnom kellett a belső történetemen, el kellett fogadnom, hogy nyilvánvalóan a gazdag emberek között is rengeteg becsületes, jólelkű, szimpatikus stb. ember van, hogy ebbe a csoportba bele akarjak tartozni. Változtattam a belső történeten. És a belső történetem minőségi változása kihatott az életemre.

A következő, amit magadról mesélsz. Ahogy megfogalmazod saját magadat. Volt nekem olyan kollégám a televízióban, egy hölgyről van szó, egyáltalán nem volt olyan, amilyennek mondta magát, de bármit mondtam neki, hogy figyelj, tedd már, csináld meg, á, azt most nem, én inkább nem, én már csak egy ilyen hisztis, vén liba vagyok. Óh, mondom, leírnád ezt magadról? Dehogy írok le ilyet! Mondom, figyelj, ma már harmadjára mondtad. Mondom, van egy rosszabb hírem is, a kollégák nagy része elkezdett téged így tekinteni. Elkezdett így gondolni rád. Ugye? És ez a nagyon fontos, mi megmondhatjuk a piacnak, hogy hogyan gondoljon ránk.

Minden egyes beszélgetésben alakítjuk ezt a történetet, amit magunkról mesélünk. Vállalkozásvezetőként pedig azt kell tudnunk, hogy nagyon fontos márkanagyköveti szerepe van a mi beosztottjainknak. A mi embereinknek. Ők azok, akik ott vannak a fronton, és képviselik a céget. Ők a cég arca. Mit mesélsz a cégedről?

Ez egy nagyon fontos történet. Tisztáztuk-e, hogy mit szeretnénk, hogy mondjanak a vásárlóknak? Hogy hogyan szeretnénk, hogy mondjuk. Én voltam nemrég az egyik üzletláncban vásárolni, nem mondom, hogy melyikbe, nem akarom őket megbántani, tényleg szép üzlet, tiszta üzlet stb., aki ott volt alkalmazott, ő nem volt jó márkanagykövet. Odaálltam a gyümölcspultnál válogattam, mellettem egy másik vevő, mellettem a márkanagykövet, az alkalmazott, és azt kérdezi a másik vevő az alkalmazottól, hogy ne haragudjon, mi a különbség a dióbanán és a hétköznapi banán között? A másik, a sima banán között. Erre az alkalmazott elmosolyodik kajánul, és azt mondja, hogy semmi különbség köztük, ez is ugyanaz a …, csak ezt drágábban adjuk. Ugye? És abban a pillanatban tudod, hogy ajjajjaj, jó helyen vagyok én? Mit mondott ez a cégről? Nem volt tisztázva, hogy hogyan kell róla beszélni. Nyilván vannak jó példák.

És a harmadik történet, az egy nagyon izgalmas dolog, amit rólad mesél a te személyes márkád. És a világ leggazdagabb embere, az Amazonnak a megalkotója mondta, a személyes márkád az, amit akkor mondanak rólad, miután kimentél a szobából. Nagyon sokszor azt gondoljuk, hogy hát mi kedvesek voltunk, hát mi elmondtunk mindent, majd biztos valamit mesélnek rólunk. Nem! Érdemes megmondani, hogy mit szeretnénk, hogy tovább meséljenek rólunk.

Mondok egy pici trükköt, ezt szerintem érdemes rá odafigyelni. Van egy ingatlanos ismerősöm, és a következőt találta ki. Azt mondja, hogy amikor bevisz egy potenciális vevőt egy ingatlanba, körbemennek és mutat neki három olyan dolgot, ami nem magától értetődő. Pl. figyelj, itt ezt az oszlopot egyébként ki lehet dobni, mert nem tartófal, úgyhogy bemegyünk a fürdőszobába, ha elfordítjuk a fürdőkádat, egy viszonylag olcsón megoldható, befér egy szárítógép is, és akkor bemegy a konyhába és azt mondja, átvariáljuk a pultot, akkor így, megy úgy lehet pakolni. Azt mondja neki a vásárló, hogy hú, ha! Hát, én erre nem is gondoltam! Micsoda jó ötlet!

Itt jön a személyes márkaépítés, azt mondja, hogy de jó, hogy ezt észrevetted! Engem pont így szoktak ajánlani az ügyfeleim, hogy én vagyok az az ingatlanos, aki mindig talál három olyan ötletet, amivel izgalmasabbá, szebbé lehet varázsolni az ingatlant. És akkor megérkeztünk, személyes márkát építettem. A drága vevőm tudja, hogy hogyan kell engem ajánlani, én vagyok az az ingatlanos, aki. Ugye? De ezért meg kell dolgozni, ezt sztoriba kell ágyazni, ezt ügyesen kell átadni. És ha ügyesen csináljuk, akkor mindig működik.

Anita: Vaó! Szerintem most így összesűrítetted ebben a pár mondatban, és nekem az tetszett a legjobban, hogy biztos, hogy már ti is hallottátok nézők, hogy a belső világunk alakítja a külső világunkat. És nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de ez nekem ilyen megfoghatatlan bla-bla-bla. Mert úgy igazából az embernem tudja lefordítani.

KÉRD az AJÁNDÉK önfejlesztő eBook-ot INGYEN most:

Most, amit az Ádám csinált, ő szépen lefordította ezt nekünk, hogy tényleg a belső narratíva, amit mondunk magunknak, az a belső világunk, és ha azt a helyére rakjuk, akkor majd az alakítja a külső világunkat. És ez nekem eszméletlenül tetszik, ahogy ezt itt elmondtad. A következő kérdésem az, azt is írtad aztán a könyvedben, és én ugye a végén majd bemutatjuk, hogy ezt a könyvet hol lehet megvásárolni, mert ugye ez ismét egy alapmű, ami a könyvespolcokra tartozik, hogy írtál a környezet fontosságáról. És ugye most nem akarom lelőni a poént, háromfajta van, és ha esetleg egy.

Ádám: Sok fajta van, de háromfélét fogok most mondani.

Anita: Így van, így van.

Ádám: Merthogy a környezeted világa az onnan indul, hogy az első környezet, ami körülvesz téged valójában, az a te belső meggyőződés rendszered, a hitrendszered, a filter, amin keresztül látod a világot. Merthogy igazából a meggyőződéseink egy szemüveget raknak ránk, és ez a szemüveg lehet zöld, hogy ha lehetőségekben gondolkodunk. Lehet sárga, hogy ha észrevesszük a veszélyeket, de azért észrevesszük a lehetőségeket is. És lehet piros is. Tehát van, aki folyton mindenben a veszélyt, folyton mindenben a kihívást látja. És hogy az előbb mondtad, a belső világod határozza meg azt, hogy milyen burok vesz körül, hogy milyen hitrendszer vesz körül.

De nézzük azt, hogy ha most túlmegyünk ezen a kicsi elképzeléseken, vagy ezen a kevéssé gyakorlatias elképzelésen, hogy gyakorlatiasan hogyan lehet ezt jól megmagyarázni. A háromféle környezet, amiről beszélni szeretnék, az egyrészt az információs környezet, másrészt a fizikai környezet, harmadrészt a kapcsolati környezeted. Az információs környezetet úgy lehet a legkönnyebben jellemezni, hogy mi az, amit beengedsz a fejedbe. Engem nagyon meglepett annak idején ez az elképzelés, amit hallottam, hogy az elme tulajdonképpen egy nagy edény.

Egy nagy edény, ami megtartja mindazt az információt, amit te beleengedsz. És hogy ha azt mondod, hogy én pozitív hanganyagokat hallgatok, hogy ha személyiségfejlesztő könyveket olvasok, ez egy picit olyan, mintha kristálytiszta, átlátszó vízzel töltenéd meg, a tisztaságnak az átlátszóságával töltenéd meg az elmédet.

Tehát vannak azok a pillanatok, amikor az ember leül, és olyan műsorokat néz, mint az Éjjel nappal Budapest, vagy a Való világ, nyilván ti még nem is hallottatok ezekről a műsorokról, van ilyen. És hogy az már egy kicsit olyan, mintha ilyen iszapos, sárga, rettenetes folyadékkal töltenék meg az elmét. És láttam egyszer egy kísérletet. Azt csinálta egy személyiségfejlesztő tréner, hogy kirakott egy poharat, amit megtöltött ezzel az iszapos, sárga, kicsit ilyen homokos, mintha a Balaton aljáról kapartuk volna fel, vízzel, majd megnézte, hogy mennyi tiszta víz kell ahhoz, hogy ez a pohár megtisztuljon és újra kristálytiszta legyen.

Nem kell rakétatudósnak lenni hozzá, több kancsó kellett hozzá. És innentől kezdve valahogy így érdemes erre gondolni, hogy mennyire tartom én tisztán nap, mint nap az elmémet. A gyerekeim ilyen jól rászoktak, hogy szeretik a zenét a rádióban, az autórádióban, amikor jönnek a hírek, akkor letekerjük nullára. Már maguktól mondják. Azt mondja, ezek csak le szoktak bennünket hangolni.

Az szörnyű dolog, hogy Bangladesben történt egy vonatszerencsétlenség, nem tudunk ellene mit tenni, de valahogy elszontyolodunk, elrontja a hangulatunkat. Ugyanígy, ha bevásárlásnál amikor ott állunk a kasszánál, elkezdjük nézegetni, hogy milyen rettenetes dolgok történtek az emberekkel, akár a különböző újságok felületein, az is egy ilyen lehangoló dolog. Vagy hogy milyen beszélgetésekben veszünk részt. Ugye láttam én már olyat, hogy valaki bemegy a büfébe, és ott akkor megy a beszélgetés, de mi lesz, hogy lesz, merre lesz a piac? Megtartanak-e engem stb.? Remegő kézzel viszi fel a kávéját, mert annyira lehangolta magát. Az információs környezet ilyen szempontból meghatározó.

Ezért legfontosabb hit vagy lehetőség az, hogy fogadd meg, hogy az elkövetkezendő egy hétben mellőzöd a panaszkodást. Nem panaszkodsz, ugye? És akkor van egy kedves írónő, Suzan … hívják, és ő mondta, hogy fogadd meg, hogy egy álló héten keresztül nem panaszkodsz, majd figyeld meg, hogy ugye a harmadik-negyedik nap tájékára elfogynak a beszédtémáid. Ugye annyira úgy vagyunk vele, hogy erre vagyunk valahogy huzalozva. Erre érdemes odafigyelni. Információs környezet. Nagyon fontos, nagyon meghatározó.

A következő a fizikai környezeted. A fizikai környezeted mindaz, ami körülvesz téged. Például az irodádat hogyan alakítottad úgy ki, hogy az egy inspiráló munkakörnyezet legyen. Emlékszem, még televíziósként találkoztam egy nagyvállalatnak a vezérigazgatójával.

Kedves ember volt, összebarátkoztunk, beszélgettünk, és mondtam neki, figyelj, milyen klassz lehet neked, hogy vezérigazgatóként ilyen fantasztikus irodában dolgozhatsz, gyönyörű bútorok, letisztult környezet, inspirál minden. Á, azt mondja, te ezt félreérted. Igazából én először tanultam meg azt, hogy inspiráló fizikai környezetet kell létrehoznom saját magam körül, és mindennek csak az eredménye az, hogy mentem előre a munkában, és ma már én vagyok a vezérigazgató, és én vagyok a vezető.

Tehát egy nagyon fontos lehetőség, csúnyán hangzik, tegyél rendet magad körül! Nézd meg, ha megnézed a munkahelyedet, az íróasztalodat, hogy ott az mennyire van teleszórva mindenféle ott maradt papírokkal, amit még el kéne olvasni, meg kéne válaszolni, gyűlnek az újságok stb. stb., vagy mennyire letisztult. Hallottam olyan emberről, amikor az Egyesült Államokban voltam a tréningen, ő azt mondta, hogy amikor nagyon nem jött az üzlet, akkor rájött, hogy az a káosz, ami őt körülveszi, az megmutatkozik a fizikai környezetében is, és egyáltalán nem inspirálja őt, a kudarcaira emlékezteti, és nincs hely arra, hogy bejöjjön az új üzlet, úgy hogy annyira elpakolt, annyira rendet rakott, hogy az asztalán nem maradt más, mint a számítógépe, a telefonja, meg egy asztali lámpa és …

És azt mondja, most már készen állok arra, hogy új üzleteket vonzzak be az életembe. Azt mondja, hogy ez volt neki a nagy váltás, inspiráló munkakörnyezet. Mennyire vagy rendben az öltözékeddel? A ruháddal? Sokszor üzletek mennek el azon, hogy a fizikai környezetednek ezt a részét nem tartod karban.

Mesélte már nekem értékesítő, hogy leült tárgyalni, és ő vitt egy fantasztikus terméket, de ahogy megérkezett, az ügyfélnek már ment le a tekintete, és észrevette, hogy a kicsi öreg táskájának már mennyire rojtos, rongyos a füle, és onnantól kezdve nem volt hiteles maga a termék.

Onnantól kezdve ez a fajta környezet elvitte az egésznek az értékét. Jó? Tehát, és aztán még az is, hogy valaki azt mondja nekem, hogy odafigyel arra, hogy milyen úton megy be dolgozni. Inkább kerülök, kerüli a városnak azt a negatív részét, ami őt mindig lehangolja, és egy kellemesebb utcasoron megy végig, mert felhangoltan érkezik meg. Jó? Tehát ez a fizikai környezet.

És a harmadik a kapcsolati környezet. És persze nagyon sokféle dolgot hallunk. Halljuk azt, hogy annak az öt embernek az átlaga leszel, akivel a legtöbb idődet töltöd. De ez egy kicsit olyan, mint hogy már nagyon sokszor hallottuk, persze, biztos így van, de igaz-e, vagy sem? Volt egy kísérlet a Harvardon.

Harminc éven keresztül végezte ezt a kísérletet egy David … nevű professzor. És ő úgy fogalmazta ezt meg, hogy azok az emberek, akikkel a legtöbb időnket töltjük, barátok, rokonok, kollégák, azok valójában a referenciacsoportunkká válnak. És a referenciacsoportunkhoz elkezdünk alkalmazkodni.

Olyan ételeket fogyasztunk, mint amilyeneket ők fogyasztanak. Hogy ha nekik az van rendben, hogy kaja után két pohár bor, akkor mi is elkezdünk két pohár bort inni, hogy ha limonádét isznak, akkor meg ahhoz alkalmazkodunk. Ahogyan a pénzügyekről gondolkodnak, úgy kezdünk el gondolkodni a pénzügyekről. Még a szófordulataikat, a gesztusaikat is átvesszük.

Azt figyelte meg ebben a kísérletsorozatban David …, hogy hány százalékban határozza meg a sikerünk, vagy a kudarcunk mértékét az, hogy milyen a referenciacsoportunk minősége. Döbbenetes volt az eredmény, azt mondta harminc év után, hogy 95%-ban felelős a refencia csoportod minősége a te sikered minőségéért. Innentől kezdve látni fogod, hogy ez a legfontosabb.

Ha én cégvezető vagyok, akkor keresek magamnak olyan környezetet, ahol olyan cégvezetőkkel lehetek együtt, akár egy mastermind csoportban, akár egy üzleti reggeli során, bárhol, akik felhangolnak engem, akik hisznek a sikerükben, akik nem álomtolvajok, hanem azt mondják, hogy én is akarok előremenni,és itt vagyok veled, és együtt kitaláljuk. Egymást segítjük. Mert akkor ez a környezet engem előre fog vinni. De hogy ha mindig azzal, olyanokat keresek, akik azt látják, ő, szűkül ez a piac, ó, egyre nehezebb, elkezdem elhinni. És a kapcsolati környezetem elviszi tőlem a sikernek a lehetőségét.

És ez nagyon fontos három lehetőség. Az információs környezet, tudsz változtatni azon, amit beengedsz. A fizikai környezet, inspirálóvá tudod tenni azt, ahol dolgozol, és a kapcsolati környezet. El tudod engedni azokat a kapcsolatokat, akikkel nem kellene, hogy időt töltsél. És tudsz abban gondolkozni, hogy hogyan építsem újra a hálózatomat, hogy már legyenek benne olyanok, akik előre visznek engem.

Anita: Szuper! És tényleg mindegyik, mindegyik nagyon-nagyon jó tipp. És azt szeretném kérni a hallgatóktól, hogy ezt tényleg be is vetik. Főleg, mondjuk, hogy ha vállalkozó vagy, és amit mondtál, az nekem nagyon-nagyon tetszett, ahogy felöltözöl, ahogy mutatod magad. Hirtelen egy sztori ugrott be Tony Robbinsról, aki az egyik szeminárján mesélte, hogy ő fiatal volt, és elment egy ilyen üzleti tárgyalásra, ahol egy nagyobb deal-t akartak lezárni, és a hölgy egy perc után felállt, és azt mondta, hogy én veled nem fogok üzletet kötni, mert koszos a körmöd.

Az igazi üzletemberek tényleg ezekre nagyon-nagyon adnak. Mert ugye pont ettől annyira sok minden függ. És amikor pedig beszéltél a fizikai környezetről, ez annyira inspiráló volt számomra, mivel ahol lakom, itt van egy alagút, amin, hogy ha átmegyek, akkor mindig ez a nagyon-nagyon rossz érzés van bennem, mert kéregetők, meg büdös van, meg mindenhol odapiszkítanak az emberek, és most már egy ideje, habár az a legrövidebb út, mégis más utat szoktam választani, ami tíz perccel hosszabb, de valahogy az ember tényleg sokkal jobb lelkiállapotban van akkor egész nap, tehát ez tényleg rányomja rendesen a bélyegét, ez a fizikai környezet.

Ez tényleg annyira, annyira jó tippek! És ezeket nagyon-nagyon komolyan is kell venni, mert tényleg ezeken függ maga a sikerünk. És Ádám, említetted, hogy a héten nagyon-nagyon sűrű programod volt. Ugye amikor legutóbb beszéltünk, akkor Svájcba tartottál egy tréninget, akkor most a héten mondtad, hogy van, hogy naponta két tréninget is tartasz.

Ádám: Múltkor már nem is emlékeztem, mert valahogy most úgy volt, hogy azt hiszem szombat Nagyvárad, vasárnap Mezőkövesd, hétfő-kedd Debrecen, utána Dunaszerdahely és aztán Szeged. Valahogy így volt a sorrend.

Anita: És akik tőled akarnak tanulni, akik el akarnak menni ezekre a tréningekre, van esetleg egy olyan weboldal, amit majd belinkelhetünk nekik, ahol ezek össze vannak foglalva, ahol majd tudnak ezekre jelentkezni az emberek?

Ádám: Természetesen. Alapvetően én megmondom őszintén, ilyen szempontból nem vagyok túlzottan fegyelmezett, tehát én nem az az ember vagyok, aki egyféle tréninget tart, és csak arra fókuszál. Én élvezem azt, hogy sokféle dologban mozgok. Az egyik dolog, amire üzleti szempontból én most készülök, az a jövő tavasszal lesz egy Storytelling tréning, egy üzleti kommunikációs tréning.

KÉRD az AJÁNDÉK önfejlesztő eBook-ot INGYEN most:

Ezt majd a marketing … szervezi, és nyilvánvalóan, akik követnek engem, azok majd kapnak erről értesítést. A Facebookon egyébként meg lehet engem találni. Az alaptréningem, mondjuk így, amit én Jacktől tanultam, és amit én elhoztam Magyarországra, az a kétnapos sikerkód … A Sikerkódnak van weboldala, Szalaiadam.hu, weboldal is van egyébként, tehát sokfelé meg lehet engem találni, és sikerpont tréning is ugyanígy, jövő év tavaszán lesz, érdemes erre felkészülni, hiszen egy egész hétvégét töltünk ott együtt.

De hogy ez pont arról szól, és nekem ezek a legkedvesebb visszajelzések, hogy azt szokták mondani az emberek, mint amit te is mondtál, hogy olyan sokszor, és olyan sokféleképpen, végül is én már hallottam ezeket a dolgokat. De még senki nem rakta össze rendszerben. Tehát most végre itt van egy ilyen, mondjuk így, egy térkép, hogy ha el akarok jutni A-ból B-be, akkor mit kell csinálnom? Először mit kell csinálnom, másodjára hogyan kell csinálnom, mire kell odafigyelnem? És hogy ez az, ami végre segít. És akkor szokták mutatni nekem a tanfolyami munkafüzetet.

A Sikerkód tréning tényleg, akár cégvezető vagy, akár magánemberként vagy ott, mindenképpen abban segít neked, hogy egy kicsit újraértelmezd az életed, újraértelmezd a lehetőségeidet, és kész akciótervvel felfegyverkezve mehess haza. Az alapígérete a tréningnek az az, és ezt nagyon sokan visszaigazolják, hogy bekövetkezik náluk, hogy meg tudod duplázni a bevételeidet, és meg tudod duplázni a szabadidődet is.

Mindemellett megtalálod az egyensúlyt a munka és a család között három év, vagy rövidebb idő alatt. Van, aki félév alatt megcsinálja, de én nem hazudok. Nem akarom azt mondani, hogy ha eljössz szombat-vasárnap, akkor már hétfőtől máshogy lesz. Ezek alapelvek, amelyekkel működtethetjük az életünket, de csak akkor működnek, hogy ha mi ezeket a lépéseket megtesszük. De olyan jó visszajövő történetek vannak.

Nyilván a magánemberi oldalon, hogy hogyan szokott le a dohányzásról. Volt, aki azért jött vissza ismétlőként egy év múlva, hogy elmondhassa, hogy azóta sem szívtam el egy szál cigarettát sem. Van, aki elmondja, hogy hogyan jutott hozzá úgy nyaraláshoz, hogy ő nem is gondolta volna, hogy ezt meg lehet nyerni, de ő vizualizált és megnyerte a nyaralást. Aztán ez egy hajóút volt azt hiszem a Földközi-tengeren.

Aztán a harmadik ember, aki megtalálta a párját. Egy 44 éves anyuka, azt mondja, kamasz gyerekkel mentem el, hát az kinek kell egy 44 éves nő kamasz gyerekkel? Egy évvel később én voltam ott az esküvőjén, a szülők előtt gratuláltam neki, mert azt mondta, hogy a párját azt én hoztam össze. Ő hozta össze. És ugyanígy, aki meg azt mondja, hogy amikor először jöttem hozzád, akkor volt egy vállalkozásom. Most egy cégcsoportom van. Ugye? És hogy elég nagy a különbség. És rájött, hogy mi az az egy dolog. És nagyon sokszor egy pici apróságon múlik az áttörés.

Nem kell mindent máshogy csinálni. Észre kell vennünk a működési modellünkben azt az egy dolgot, amit meg lehet változtatni. Ő egyébként azt mondta, hogy nála akkor kattant be, amit változtatni kell, amikor az elismerések fontosságáról beszéltem. Ő azt gondolta, hogy elég a magasabb fizetéssel elismerni a kollégákat. És nem ment oda soha, és nem veregette meg a vállukat.

Az áttörést az hozta, hogy ő feladatává, rutinjává tette, hogy minden délután fél négykor a munkaidő vége előtt körbemegy, végiggondolja, hogy aznap ki tette a legtöbbet a cégért, odamegy hozzá, megveregeti a vállát, és megköszöni neki. Azt mondja, hogy elkezdett szárnyalni, elkezdett szárnyalni a vállalkozás, és most már ott tart, hogy cégcsoportja van. Szóval pici, apró dolgokról beszélgetünk.

Ez az én könyvem is, ezt egyébként a Bioenergetic kiadó adta ki, az a címe, hogy Itt a te időd, vadonatúj élet tíz lépésben. Ez a tíz lépés megint csak az volt számomra a fontos, hogy össze tudjam hozni azt, hogy egyfajta térképet adni, hogy addig is, ameddig nincs tréning, mit tudok csinálni? Akár cégvezetőként hogyan tudom magamat újrafogalmazni.

Magát a könyvet egyébként a Bioenergetic kiadón keresztül lehet megvásárolni, néhány kattintással, és azért ajánlom, mert egy-két nap alatt el lehet olvasni, azt mondják, hogy szórakoztató és olvasmányos, és utána pedig azt mondják az olvasók, hogy húha! Hát, ezt akkor most kipróbálok három dolgot, nem biztos, hogy az összeset, egyébként aljas vagyok, én mindig aljas vagyok ilyen szempontból, mert tele van, mutatok is egy olyan oldalt, én azt javaslom, hogy először el kell olvasni, és második alkalommal pedig, most keresek egy olyat, most itt nagy volt a szám, de nem találtam elsőre, keresek, igen. És második alkalommal meg elkezdem megválaszolgatni a kérdéseket.

Nyilván az, hogy először végigolvasom, van egy megélésem, második alkalommal pedig akkor most leülök, és akkor eltöprengek. Csinálok egy forró gyümölcsteát, végiggondolom, kedvet csinálok magamnak hozzá, és megírom a dolgokat. Azt mondják az emberek, hogy aki hajlandó megírni, annak valóban változik az élete. Ez komoly munka, de így kedvet csinál ahhoz, hogy lelkesedéssel tudjon válaszolni a kérdésekre.

Anita: Hát, meg kell, hogy mondjam, hogy én nagyon imádom az interaktív könyveket, és szerintem ez Magyarországon egy réspiac, mivel a legtöbb könyv, hogy ha megkapod, akkor csak szöveg van benne, de úgy igazából tényleg az ember nem tud beleírni, és nem interaktív, tényleg ezt mindenkinek tudom ajánlani, ezt a könyvet.

De, ami számomra még inkább érdekesebb, maga ez a sikerkód tréninged. Ez valamilyen szinten most, ahogy meséltél róla, a lelkesedésed, amiket mondtál, ez a rengeteg hasznos információ, valamilyen szinten engem, nem tudom, hogy mennyire ismered Tony Robinsot, van neki egy ilyen iszonyat jó szeminárja Londonban, a …, valamilyen szinten erre a tréningre emlékeztet, csak ez tényleg, ami belőled jön, ez a magyarra lefordított tréning.

Két napos, nagyon intenzív, elmész és tényleg adsz egy keretet. Tehát nem csak tényleg egy kétórás motivációs tréningről van szó, vagy nem csak arról, hogy tanuljunk meg vizualizálni, hanem tényleg egy keretet adsz az embereknek, ami persze a két nap nem fogja megváltoztatni az ember életét, mert ugye sokan esnek ebbe a hibába, hogy jó, elmegyek, és akkor majd az Ádám megváltoztatja az életemet. Hanem egy keretet ad, ami tényleg pontosan le van írva, hogy egy-két-három év után teljes mértékben meg tudja az ember életét változtatni.

Ádám: Két dolgot szoktam mondani, bocsánat, hogy ha már személyes márkáról van szó. Az egyik, amit szoktak mondani, az pont az, amit most elmondtál, hogy végre valahogy magyar agyra le van fordítva ez az egész történet. Nagyon más egyébként az amerikai piac, meg a magyar piac. Máshogy vagyunk beállítva.

Ők egy nagyon verseny orientált piac, mi meg egy nagyon biztonság orientált piac vagyunk. És én onnan is kezdem, hogy fontos megállapítanunk, hogy mi az, ami sikerélményt hoz nekünk? A siker nem csak a pénzről szól, ugye? És ezért fontos, hogy küldetésből induljunk. Mi hozza a sikerélményt? És ez a két dolog, az egyik, hogy a helyemen vagyok, és amit teszek, az számít.

A másik, amit szoktak mondani, kérdeztem, múltkor jött valaki és mondta, hogy a munkatársam volt ezen a tréningen, és nagyon ajánlotta nekem, hogy el kell ide jönnöm. Mondom engem az érdekel, hogy hogyan? Milyen szavakkal ajánlotta? Egy kicsit így elpirult, és azt mondta, hogy hát azt mondta nekem, hogy itt kell, hogy legyél, mert a Szalay Ádám a legjobb seggberúgó a piacon, aki segít abban, hogy kedvet csináljon a változtatáshoz.

Én meg azt mondtam, hogy ez a legjobb visszajelzés, amit kaphatok. Az én művészetem a fenéken billentés művészete, akkor ezt büszkén vállalom. De pont erről szól a dolog, hogy én nekem, és innen is indultunk. Nekem ez a fontos, hogy megláttassam az emberekkel, hogy ha mozgalomról beszélünk, a sikerpont mozgalom szinten azt mondja, hogy hozz ki többet az életedből. Hogyan tudsz többet kihozni az életedből? És én együtt dolgozom a feleségemmel, Szilvivel, aki ezt a hozz ki többet mozgalmat pedig az 1/1-es világra NLP konzultánsként lehozza.

Ő egyébként nagyon sok cégvezetővel is tartja a kapcsolatot. Ő 1/1-ben nagyon jó. Személyes konzultációban nagyon jó, ugye Tony Robbinst említetted, ő is NLP-vel dolgozik. A hozz ki többet mozgalomban én vagyok az, aki sikerkód tréningeket tart, és a hozz ki többet.hu az pedig az ő honlapja, Szilvi pedig kiváló abban a típusú munkában, hogy rávilágít az embereknek a változtatás lehetőségére. Nagyon-nagyon erős tisztánlátása van, hogy ott ülnek az emberek, és akkor beszélgetnek húsz percet, és azt mondja ah, most mondtál valamit, amit már húsz éve hozok magammal, és soha nem döbbentem volna rá.

Nyilván ebben van egy kis sírás is néha, meg nyilván van egy nagy szembenézés, meg két nap levegővétel. De hogy utána el tud indulni egy változás. És én ezt szeretem ebben az egészben, hogy azt látom utána, hogy emberek, akik esetleg nem hitték, hogy nekik több is van, több is jár, azok ezt meg tudják mutatni, akár az üzleti sikerszinten is.

Anita: Így van. Kinyílik nekik egy új dimenzió, egy új világ, meg új lehetőségek. És ez egy fantasztikus dolog. És említetted a feleségedet, hogy NLP-vel dolgozik. Szerinted a vállalkozóknak kell, kellene NLP-vel foglalkozni, illetve mi az NLP-nek az az aspektusa, amit a vállalkozók is fel tudnának használni? Esetleg ebben te bent vagy, vagy ezt inkább a feleséged?

Ádám: Ezt a párom csinálja, nem akarok olyat mondani, ami butaság. Az NLP az egy modellrendszer. Modellezi azt, hogy hogyan oldunk meg helyzeteket, és modelleket kínál arra nézve, hogy hogyan lehet megoldani problémás helyzeteket. Fantasztikus kis játékok, ötletek vannak. Nekem is szokott segíteni néha a párom, Szilvi, és tudom, hogy volt egy olyan, hogy nehezen boldogultam.

Nehezen boldogultam egy másik emberrel, akivel üzleti kapcsolatban voltam, és adott a kezembe egy technikát, amit végigcsináltam, onnantól kezdve megváltozott a hozzáállásom, és már tudtam vele együtt dolgozni, tudtam vele együttműködni. És ezek nagyon fontos segítségek egy cégvezetőnek, mert folyamatos kommunikációban vagyunk, folyamatos interakcióban vagyunk, és az interakcióink minőségét tudjuk javítani, meg a belső nyugalmunknak, meg a belső lendületünknek a minőségén tudunk javítani. Azért gondolom, hogy ez az üzleti piacon is egy nagyon fontos történet.

Anita: Így van. És mielőtt elengednélek, illetve még mielőtt bemutatnánk az ajánlatot, megkérnélek, hogy meséld el a legelképesztőbb történetet, ami most így eszedbe jut, ami veled, vagy esetleg mással történt az elmúlt.

Ádám: Alapvetően amikor én azt mondtam, hogy igen, én ezt csinálni akarom, az onnan indult, hogy Jacktől, az én mesteremtől Jack Canfield-től hallottam egy történetet. Ami arról szólt, hogy hogyan vált ő viszonylag ismeretlen, rosszul fizetett előadóból egy jól ismert, és jól fizetett előadóvá.

Hogy hogyan vizualizált, és hogy ezt a módszert sportolók is csinálták, ő is kirakott egy képet, és lefekvés előtt utoljára ezt látta, ébredés után először ezt látta. És én annak idején, mikor ezt elkezdtem, nem kerestem soha rosszul a televízióban, de mindig mindent elköltöttünk. És azt hiszem, hogy a legtöbb pénzünk, ami volt a takarékszámlán az 200 000 Ft volt.

Onnantól kezdve én azt mondtam magamnak, hogy ha kipróbálom ezt a technikát, és működik, akkor onnantól kezdve merem tanítani is. Csak olyan dolgokat tanítok, amit magamon kipróbáltam. És elkezdtem Jack-féle módszert használni, és azt mondtam célnak, hogy öt hónap alatt megötszörözöm ezt a pénzt, és egymillió forintot félreteszünk. Egészen lehetetlennek tűnt, egészen elképesztőnek.

De folyamatosan néztem ezt a képet, folyamatosan vizuáltam, elképzeltem érzelemmel, lendülettel, lelkesedéssel, és elkezdtek bejönni ilyen mindenféle megkeresések a fizetésen túl, amik korábban nem voltak. És én nem is figyeltem oda, nyitottunk egy ilyen takarékszámlát, és mentek oda ezek a pénzek, és eltelt öt hónap, és én kíváncsivá váltam, hogy megvan-e már az egymilliós cél, vagy közeledünk-e már az egymilliós célhoz? És bementem a bankba, és megkérdeztem a hölgyet, ez még régebben volt, nem voltak ezek az elektronikus bankszámlák, megkérdeztem a hölgyet, hogy ne haragudjon, mondja már meg, mennyi van ezen a számlán? És így rám néz, és azt mondja, 3 600 000 Ft. Mennyi? Mint a lottóreklámban régen. Azt mondja 3 600 000 Ft. És akkor volt egy olyan felismerés, hogy hát ezt érdemes csinálni.

Ez átalakította az én életemet, és onnantól kezdve én azt gondolom, hogy ez a fajta erő visz engem előre, és ez engem nagyon jól szolgál. És köszönöm szépen, én ezt örömmel adom át másoknak is. Tréningeken is, meg a könyvben.

Anita: Köszönjük szépen ezt a rengeteg sok jó tippet, és hasznos tanácsot.

Ádám: Örülök én is, és örülök, hogy ha segíthettem egy kicsit is.

Anita: Mindenképpen, minden bizonnyal. És találkozunk akkor januárban. Sziasztok!

Ádám: Sziasztok!

Csatolakozz a Facebook oldalunkhoz:

Ajándék önfejlesztő eBook

KÉRD az AJÁNDÉK önfejlesztő eBook sorozatot INGYEN most:

Évek alatt összegyűjtött abszolút hihetetlen tippekkel és trükkökkel az önfejlesztés területéről, melyekkel garantáltan maradandó változást érsz el életedben. FOGADD NAGY SZERETETTEL.

Andrade Anita

A szerző

Andrade G. ANITA
Önfejlesztő tréner és EREDMÉNY COACH

További részletek >>

© Copyright  2020-2022   |   Andrade Anita by SikerGuru    |   Adatkezelési szabályzat    |   Általános felhasználási feltételek 
 Minden jog fenntartva   |   Email: anita@siker.guru