A személyi fejlődés egyik leghatékonyabb eszközéről lesz ma szó: a komfortzóna kihívásról
Egy olyan önfejlesztési módszert hoztam el nektek, amely felgyorsítja a sikeredhez vezető utat. A mai epizód témája a komfortzóna kihívások. Gondolkodtál már valaha is azon, hogy mi az a komfortzóna? Miért kell több időt töltened komfortzónádon kívül? Hogyan hat a komfortzóna saját önbizalmadra? Vagy, hogy mik pontosan azok a komfortzóna kihívások?
Történt már veled olyan, hogy valamit nagyon meg akartál csinálni, de a kis hang a fejedben megszólalt és lebeszélt róla? Talált neked kifogásokat, hogy miért is ne tedd meg, hogy miért is ne csináld.
Már többen megfigyelték, hogy kb. 5 másodpercünk van arra, hogy megtegyünk valamit. Utána az agyunk elkezdi úgymond túl analizálni a dolgokat és a félelmeink pedig felülkerekednek, és nem tesszük meg. Vajon ez nálad is így van? Megfigyelted már? A világon a legfélelmetesebb dolgok ezek.
Nagyon fiatalon megtanultam már, hogy kilépni a komfortzónából hihetetlen kényelmetlen egy dolog tud lenni. Néhányan azt mondják, hogy az élet a komfortzónán túl kezdődik. Azt is mondják az önfejlesztés iparágában, hogy a kihívások által rohamosan el kezd nőni az ember.
Amikor én erről tudomást szereztem ugye mániákus önfejlesztő létemre, azt mondtam, hmm, azonnal ki is akarom próbálni. Így megkérdeztem magamtól, hogy mi az az egy dolog, amitől rettegek? Mi az az egy dolog, amitől nagyon-nagyon félek és a válasz rögtön jött.
Ez pedig a nyilvános beszéd.
De még mielőtt belemennék ebbe a sztoriba, hogy mi volt a legelső, legnagyobb és legfélelmetesebb komfortzóna kihívásom engedjétek meg, hogy megosszam veletek a személyes történetem.
Az igazság az, hogy ezt még soha, senkinek sem meséltem, és gondoltam akkor már megosztom az egész világgal. Elég nehezemre esik elmondani ezt a történetet, de gondoltam ez a mai komfortzóna kihívásom. Aki valaha is küszködött akármilyen fajta és fokú beszédhibával, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. Igen, beszédhiba. Pont ezért a nyilvános beszéd nekem ezerszer rosszabb volt, mint akárki másnak a világon.
Ehhez persze még hozzá jön a tény, amit statisztikák is mutatnak, hogy a legtöbb ember, így Te is sokkal jobban fél a nyilvános beszédtől, mint magától a haláltól. Tehát, emberek elé kiállni és beszédet tartani. Az igazság az, hogy én gyermekkoromban beszédhibás volta, méghozzá nem is akármennyire. Senkinek sem kívánom azokat a gyötrelmeket, amiken én keresztül mentem emiatt.
Hihetetlen fájdalmakon mentem keresztül már gyermekkoromban és szégyelltem magam, utáltam magam. Nem beszélve arról, hogy tökéletes célponttá váltam az iskolában, mivel mindenki engem cikizett és gúnyneveket aggattak rám. A gyermekek bizony nagyon gonoszak tudnak lenni. Ez alaposan meg tudja ám tépázni egy fiatal kislány törékeny önbizalmát.
Ezt a fenomént, amit angolul bullying-nak hívjuk, és sajnos nem csak az iskolákban rettentő elterjedt, hanem később a munkahelyeken is. Tehát én úgy hagytam el az általános iskolát, hogy én semmit nem érek, én nem tudok semmit se jól csinálni. Későbbiekben is, amikor már kamaszodtam olyan volta, hogyha engem bántottál, még én kértem tőled elnézést, mert önbecsülésem nem volt.
Majd emlékszem milyen szörnyű volt középiskolában is előadásokat tartani.
Előző este már nehezebben alszik az ember. Néha kívülről megtanulja a szöveget, csak azért, hogy másnap jobban menjen, vagy egyszerűen előadás közben teljesen leblokkol. Később az egyetem sem volt sokkal jobb a helyzet. Kivéve, hogy ott már nem 25 ember előtt kellett előadást tartani, hanem 150 ember előtt. S, ehhez még az is hozzájön, hogy nem a saját anyanyelvemen, hanem angolul, vagy németül kell ezt tennem.
Természetesen minden átok egy áldás is egyben. Ennek köszönhetem azt, hogy azzá váltam, aki most vagyok. Ezért rettentően hálás vagyok.
25-26 éves lehettem, amikor az egyetem után elkezdtem az önfejlesztéssel foglalkozni és rájötte, hogy gyakorlással egyre jobbá válok. Micsoda áttörés, igaz? Tehát tényleg gyakoroltam a beszédet, éjjel-nappal tényleg erre fókuszáltam.
Rettentő sok könyvet olvastam és a beszédhibám szépen lassan alábbhagyott, megritkult, csökkent és néha el is tűnt teljesen. Gondolhatod milyen boldog voltam, amikor erre rájöttem, mivel egész addig ez az egy dolog egyszerűen megkeserítette az egész életem.
Mindemellett állandóan teszteltem a mások által számomra állított határokat. Gyerekek, rá kellett jönnöm, hogy hamis határok, illúzió. Mint amikor egy szobában vagy és elhitetik veled, hogy be van az ajtó zárva. S, te meg sem próbálsz kimenni, meg sem próbálod kinyitni az ajtót. Ezt hívom szobába zárt tehetségnek.
Na, most ez a realizálás nekem akkora örömöt jelentett és egy olyan hatalmas áttörés volt az életemben, hogy eldöntöttem: ez az a pálya, ahol le akarom élni az életem és másoknak segíteni akarok, áttörni a határokat, és realizálni, hogy a szoba nincs bezárva.
Hisz önfejlesztéssel nem csak az önbizalmunk nő, de jobban megértjük saját magunkat. Elfogadjuk saját magunkat, megnő és helyre áll az önbecsülésünk. De ami a legfontosabb, hogy az embertársainkat is megértjük.
Tehát arra biztatlak, hogy teszteld a határaid. A korlátaid nem valóságosak, hanem csak illúziók és általában mások állították fel neked. A komfortzóna kihívások pont, hogy erre valók és fontos tudni, hogy a komfortzóna mindenkinek más méretű. Ami kényelmetlen nekem, talán nem olyan kényelmetlen neked. Tehát teszteld magad komfortzóna kihívásokkal.
Folytatva az első sztorivonalat, megkérdeztem anno magamtól, hogy mi az az egy dolog, amitől rettegek, amitől mindig is féltem. A válsz rögtön jött, hogy a nyilvános beszéd.
Úgy gondoltam ez elég jó lesz komfortzóna kihívásnak. Már akkor is nagyon érdekelt engem ez a karriervágány. Így másnap rögtön jelentkeztem Toastmasters-re. S, hogy mindenképpen elkötelezzem magam, be is fizettem azt hiszem az első hat hónapra.
A Toastmasters egy zárt fizetős közösség, ahol lehetőséged nyílik nyilvános beszédeket tartani, majd építő kritikát kapni a hallgatóságtól, ami kb. 20-50 ember között mozog. Imádtam, azt meg kell, mondjam már az elején. Bár az első 2-3 előadásnál nagyon izgultam, ez utána majdnem teljesen eltűnt.
Hat hónap alatt befejeztem az első könyvem, ami 12 egyedi előadásból állt. Majd egy év múlva már én voltam a tagságnak az alelnöke úgymond a klubban, és egyre aktívabbá váltam. Tehát igen működött. Szembe nézni a legnagyobb problémáiddal, kihívni magad ellen a félelmeid a legjobb mód a gyógyulás felé.
Mostanra már világossá kezdett válni, hogy a megoldás mindig komfortzóna kihívások. Azóta már persze jó pár kihíváson vagyok túl és nehéz lenne nekem olyat mondani, amit nem csinálnék meg. Szeretnélek téged is bevonni egy kicsit ebbe az epizódba.
Jön egy kihívás, kedves olvasó, hogy hívj ki engem. Küldj egy e-mailt az anita@siker.guru címre egy számodra félelmetes kihívással és én megcsinálom. Felveszem videóra és kiposztolom a Facebook oldalamra. Olyan dolog legyen, ami nagyon nehezedre esik számodra, hogy megcsináld. És mindenképpen küldd el most, mivel csak az első tízet fogom megcsinálni. Na, mit szólsz hozzá? Felkeltettem az érdeklődésedet? Tehát írj MOST mindenképpen.
Következő pontként nézzük most meg, hogyan, ha a komfortzóna kihívás az önbizalmadra. Amikor komfortzóna kihívásokat csinálunk, akkor szembesítjük magunkat személyes félelmeinkkel és egyszerűen átlendülünk rajtuk.
Megmutatjuk az agyunknak, hogy hé, nincs mitől félni, látod megcsináltad és nem haltál bele. Ugyanis ahol biztonságba érezzük magunkat, ahol kényelembe érezzük, magunkat ott az adrenalin szintünk nem emelkedik, és ezért mi stagnálunk.
Az energiaszintünktől is nagyon-nagyon sok függ. Ha fáradtak vagyunk és nincs elég energiánk, akkor az is nagyon valószínű, hogy a régi szokásainkat fogjuk követni ahelyett, hogy új kockázatokat vállalnánk és ezáltal új kihívásokba mennénk bele.
Ebből egyértelműen az következik, hogy minél bizonytalanabbak vagyunk, annál kisebb a komfortzónánk. Annál kisebb az a terület, ahol kényelmesen, biztonságosan, magabiztosan tudunk mozogni.
Minél jobban félünk, annál kisebb az a zóna, és annál inkább nem merünk cselekedni. Tehát ez egy ördögi kör. Amit ismerünk, amit már kipróbáltunk az biztonságos. Elgondolkodtál már azon, hogy a tévében miért többségében rémhíreket adnak állandóan hírekként?
Nos, az összeesküvés elmélet szerint azért rakják tele a híreket gyilkosságokkal, vallások elleni uszításokkal, háborúkkal, kivégzésekkel és terrortámadásokkal, mert így tudják a legjobban kontroll alatt tartani a népességet.
A lényeg az, hogy a komfortzónád tágításával merészebb leszel, többet cselekszel. Ha elhiszed, hogy a világ veszedelmes és akárhol tényleg agyon lőhetnek és meghalhatsz, akkor bizony nem fogsz nagyon sok komfortzóna kihívásnak neki állni. Hát a komfortzóna, akár hívhatjuk úgy is, hogy kényelemzóna statisztikák szerint is a leges-legeffektívebb, leghatékonyabb módja annak, hogy legyőzzük félelmeinket.
Kimutatások szerint az újdonságok megnövelik az agy dopamin kibocsátását, ami jó hatással van a memóriánkra, és felgyorsítja a tanulási folyamatot. Na, de most már eleget beszéltünk arról, hogy mi is az a komfortzóna és mik azok a komfortzóna kihívások. Arról, hogy hogyan hatnak az agyra meg az önbizalomra és tényleg hogyan működnek.
Ideje tényleg belevágnunk és nézzük meg, hogy milyen lehetséges komfortzóna kihívások vannak odakint, amiket akár ma Te is megcsinálhatsz.
Egyesek szerint 3 féle komfortzóna létezik. Az adrenalin komfortzóna, a professzionális komfortzóna és az életstílussal kapcsolatos komfortzóna.
Az adrenalin komfortzóna pl. a siklóernyőzés, bázisugrás, ejtőernyőzés, bungee-jumping, hegymászás vagy megmászni egy vulkánt, esetleg vagy egy mélyvízi-búvárkodás.
A professzionális komfortzónáknál olyanokat képzelj el, mint pl. vállalkozásba kezdeni, egy könyvet írni, elmenni egy állásinterjúra, elmenni egy network estére egyedül, végzettséget szerezni vagy nyilvános beszédet tartani több ember előtt.
Majd végül az életstílussal kapcsolatos komfortzónák alatt ilyeneket képzelj el, hogy pl. elutazni valahova egyedül, elsajátítani egy idegen nyelvet, elköltözni egy másik országba, felmondani a munkahelyeden, amit abszolút, de nem szeretsz, átlendülni egy irracionális félelmen, vagy végre elhívni, randizni a kiszemeltedet.
Természetesen nem muszáj beskatulyázni a kihívásokat ahhoz, hogy te azt meg tudd tenni. Ahogy már említettem mindenkinek más és más nagyságú a komfortzónája. Van, akinek nagyobb és tényleg akármire kapható. Van, akinek kisebb és már azzal problémája van, hogy egy szemetet felszedjen az utcán, mert, mások megnézik vagy, hogy mások mit gondolnak és így tovább és így tovább…
De hadd soroljak fel még pár komfortzónát, amit esetleg érdemes lenne neked is kipróbálnod. Ilyenek pl. vicces komfortzóna kihívások. Pl., hogy dobj egy cigánykereket egy előkelő étteremben vagy az egyik kedvencem, amit még egyetemista évek alatt csináltam a metróban, hogy… oh, semmi rosszra gondolni… hanem alakíts ki egy szemkontaktust egy idegennel és várd, meg amíg félrenéz.
Nagyon könnyen hangzik, de próbáld ki, ma mert sokkal nehezebb, mint ahogy hangzik. Tarts nyilvános beszédet minimum 20 ember előtt. Énekelj egy karaoke számot. Öltözz fel egy egész napra úgy, ahogy az ellenkező nem öltözik. Csinálj magadról egy videót és töltsd fel Facebookra. Főzz valami különlegeset, hívj meg egy hajléktalant vacsorára. Állj kézen, az utcán vagy egyszerűen csak sétálj be egy hotelbe, ahol nincs szobád és igyál egy italt a bárban. Tölts el egy teljes napot a telefonod nélkül, és a lista tényleg végtelen…
Lezárásul remélem mindenki egyet ért abban, hogy a komfortzóna kihívások tényleg nagyon hasznosak és az egyik leghatékonyabb módszere annak, hogy növeljük az önbizalmunkat és ne csak beszéljünk róla. Igaz?
Arra biztatlak, hogy merj kihívásokat csinálni. Nem csak, mert a te életedre lesz óriási pozitív hatással, hanem a körülötted lévőkre is nagyon jó hatással lesz. Tehát nagyon fontos, hogy leteszteld a határaidat, amiket mások állítottak neked és szépen elhitted. Sokkal többre vagy képes, mint azt valaha is gondoltad volna.
