Ha már van jó pár vállalkozási próbálkozás áll a hátad mögött, akkor tudod miről van szó, amikor azt kérdezem, miért megy csődbe az első vállalkozás. Ha még nem volt szerencséd kezdő vállalkozást indítani, de tervezed, akkor viszont nem árt felkészülni csalódások és kudarcok sorozatára és felvenni egy olyan mentalitást, ahol örülni (igen örülni!) tudsz egy hibának és kudarcnak.
Általában az első nem sikerül. Bizonyított tény és statisztikailag is gyönyörűen kimutatható, hogy az első általában nem az igazi. Nem párkapcsolatokról beszélek, habár akár azokról is beszélhetnék, mivel egy párkapcsolat és egy saját vállalkozás közt rettentő sok közös vonás felfedezhető.
Az elején még bizonytalanok vagyunk. Nem tudjuk hogyan működik. Félünk, hogy hibázunk és sokszor ezért nem is teszünk semmit. Nem lenne egyszerűbb úgy nekiállni az egésznek, hogy tudjuk az igazat? Az igazság az, hogy az eleje nehéz. A legnehezebb. És valószínűleg nem az első cég fogja meghozni a várva várt sikert.
Emlékszem, az első saját vállalkozásnál reggel 6-tól este 11-ig, de néha éjfélig is dolgoztunk a hét 7 napján. Frissen kikerülve az első munkahelyemről a folyamatos robotmunka természetes volt a számomra, így nem volt ellenemre. Ekkor még a következő gondolatokkal volt tele a fejem:
„Csak minden legyen meg.” – inkább többet csinálok, mint valami hiányozzon.” – „Kemény munkával bármit el lehet érni.” – „Érzem, hogy ez nagy siker lesz.” – Csak úgy dőlni fog a lóvé.” – „Inkább ezen dolgozok 16 órát naponta, mint egy munkahelyen másnak keressem a pénzt.” – „Gyerünk, nyomjad, még egy kicsit…”
Három hónap így telt el. A negyedik hónapban muszáj volt ráébredni, hogy ez egy halott ötlet, nem vezet sehova. Miután beleöltünk rengeteg pénzt és időt, bezártuk a céget. Csődbe mentünk. Megijedtem. Elkezdtem második munkahelyemen dolgozni. Visszamentem másnak keresni a pénzt…
Ekkor én tényleg azt hittem, hogy ennyi volt. Kijöttem. Megpróbáltam. Csődöt mondtam. Ennyi volt. Soha többé nem próbálom meg, hisz egyértelmű, hogy a vállalkozói életet nem nekem találták ki. Micsoda klasszikus hiba. Mint később kiderült, rengetegen szenvednek ebben a tévhitben. Nekem az az egy szerencsém volt, hogy második munkahelyemen olyannyira szenvedtem bezárva egy irodába, hogy nem volt más választásom. Azt mondtam magamnak és másoknak is:
„Vagy magánvállalkozó leszek. Vagy felakasztom magam az első fára.”
– drasztikusan hangzik? Pedig igaz volt. Ha ilyen hatalmas felhajtó erőd van, mindent megcsinálsz annak érdekében, hogy sikerüljön. Efelől ne legyen kétséged. Vagy ez vagy a halál. Sikerült is. Már 3 éve vezetjük saját vállalkozásunk és azóta felfelé ível kisebb nagyobb bukkanókkal és csalódásokkal, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Tehát a második próbálkozás már sikeresebben zajlott és zajlik a mai napig is. Az ötlet jobb volt, de még annyi minden hiányzott. Úgy gondolom, hogy az ember a saját vállalkozásával együtt fejlődik. Ha visszatekintek azokra az időszakokra, amikor elkezdtem, nemcsak a vállalkozás, hanem én is ugyan úgy fejlődtem.
Minél több tapasztalatot szerez az ember, annál jobban tágul látóköre. Azt szokták mondani. Ne akard látni az egész utat. Menj el a következő mérföldkőig és onnan majd ismét tovább látsz. Gyönyörű gondolat. Sokszor ez volt az egyetlen egy gondolat, ami tartotta bennem a lelket. Mivel én imádok tervezni (még azt is megtervezem, hogy mikor fogok tervezni), ezért nehéz volt megküzdenem a gondolattal, hogy nem tudom PONTOSAN, hogy mikor mi fog történni.
Tehát igen, az első vállalkozás csődbe ment. Megbántam? Persze, hogy nem. Rengeteget tanultam. Nemcsak az elkövetett hibákból, hanem megtanultam mik kellenek egy vállalkozáshoz. Milyen intézményeken kell keresztülmenni ahhoz, hogy vállalkozást tudjak létrehozni.
Megtanultam azt is, hogy mennyire fontos olyasvalamivel foglalkozni, ami engem igazán érdekel és rá tudok hangolódni. Megtanultam elfogadni, hogy hibázni valójában jó és tanulni kell belőlük. De ami a legfontosabb, megtanultam nem feladni.
Igen, az első vállalkozás általában mindenkinek csődbe megy. Éppen ezért kezdjük el minél hamarabb első próbálkozásunkkal, hogy minél hamarabb elkezdődhessen az intenzív tanulás, hogy minél hamarabb eljuthassunk az első mérföldkőig, hogy onnan aztán tovább láthassunk.
Gyorsan-gyorsan sok-sok hibát. Ne várjunk a sült galambra se az arany halra. Ne várjunk egy olyan lehetőségre, ami tuti bejön, mert ezek mind nem létező gyerek mesék.
Hajrá!
