Anita: Röviden be szeretném mutatni. Mielőtt elkezdem őt kifaggatni. Ferenc egy magyar vállalkozó, Csallóköz szívéből jött el hozzánk, Dunaszerdahelyről méghozzá, hogy ha akárki is ismeri azt a környéket. Nagyon-nagyon szép. Ferenc 2012-ben kezdte el a vállalkozását, és azt hiszem pont 2012-ben is kezdtél el az önfejlesztéssel foglalkozni.
Méghozzá, ha jól emlékszem, akkor valami nagy katarzisélményből kifolyólag döntöttél úgy, hogy elég, betelt a pohár, és nekiálltál egy fantasztikus útnak, amit aztán meg is, le is írtál egy nagyon-nagyon jó könyvbe. Amúgy maradjatok velünk, mert a végén erről szó is lesz. És esetleg mesélj egy kicsit magadról, hogy jobban megismerjenek a hallgatók, hogy hogyan indultál el az önfejlesztés útján, és mi volt az, ami téged erre úgymond rákényszerített szinte.
Ferenc: Szívből köszöntelek benneteket, örülök, hogy itt vagytok köztünk. Köszönöm a kérdésedet Anita, és mindenképpen a meghívásod. Hát, hogy ha visszakanyarodunk egészen 2012-ig, akkor több törés volt az életemben. Tehát ilyen kisebb törések mindig voltak, tehát rengetegszer voltam csőd szélén a vállalkozásom területén, mígnem elérkezett az a pillanat, amikor rájöttem arra, be kellett saját magamnak vallanom, hogy az eddigi tudásom eddig ért.
Mindazt, amit eddig felépítettem, azt köszönhetem a saját ösztönszerű cselekedeteimnek. Tehát valamilyen jó program futott bennem, aminek gyanánt én ezt elértem. Mindenféle könyv, ismeret, tudás nélkül. Azután kezdtek kicsit alábbhagyni a dolgok, rengeteg negatív dolog történt az életemben, többek között az a legnagyobb dráma, ami történt, mikor megszökött a lányom otthonról.
Nem nagyon szeretek róla beszélni, mert kitépi újra azokat a mély sebeket bennem, de egy gondolat erejéig, ha visszakanyarodnék, talán csak annyi, hogy isten igazából az törött meg. Néha kell az életnek olyan drámát, olyan szituációt az utunkba tennie, hogy rájöjjünk arra, hogy sokkal többről van itt szó, mint csupán végigfutjuk, végigrohanjuk az életet.
Ez a kis időszak kellett nekem, hogy magamba nézzek, átvizsgáljam magamat, mi az, amit jól csinálok, mi az, amit kevésbé csinálok jól, és mi az, amit totál meg kell változtatnom az életemben. És akkor elindult ez ilyen nagy elánnal, nagy úttal, nagy kedvvel, jó érzésekkel, és jobban, minél jobban mélyítettem el, minél jobban kezdtem beleásni magamat, idézőjelbe kibányászni saját magamból ezeket a fájdalmakat, annál jobban megértettem az összefüggéseket.
Hogy az életben vannak alaptörvények. És ha megtanuljuk alaptörvényeket olyan sejtszinten magunkévá tenni, és a szerint működtetni, akkor nincs nagy gáz. Csak nehéz volt felismerni magamban azt, hogy én azt gondoltam, mindig egy ilyen szerencsés fickó vagyok, tehát anyagi részen, amit elértem, de nagyon nem.
Futott bennem ezen a területen egy jó program. De viszont a másik területen, akár a párkapcsolat, akár az emberekkel való kommunikáció, ezen a területen nem voltam annyira jó. És akkor elkezdtem ebbe beleásni magam, elkezdtem egyre több könyvet olvasni, konferenciákra járni, hanganyagot, és akkor folyamatosan az életembe bejöttek emberek, helyzetek, körülmények, amiből folyamatosan tanultam. És hát dióhéjban talán ennyi, hogy mindig volt bennem ilyen késztetés arra, hogy több legyek, jobb legyek.
Fiatal koromban egyetlen egy dolog fogalmazódott meg bennem, ez az igazi nagy álmom, csak annyi volt, hogy fiatalon légy gazdag. Azt, hogy hogyan, miképp, sose tudtam. Ezt valamilyen szinten el is értem, tehát anyagi függetlenséget még nem, de nagyon jó és magas színvonalon élek a mai napig, de most már más minőségben. Most már a magánéletem, a belső lelki békém, a harmóniám, a család, a kollégáim, tehát az ilyen kis összhangban. Eddig csak kimondottan semmi másról nem szólt, csak a pénz, csak a pénz, csak a pénz, csak a pénz.
Anita: Igen, és ebbe mindjárt egy kicsit jobban is bele kéne menni, ismerem a kislányodat, hogy ismerem a kislányodat, most már azért annyira nem is kislány talán, akkor ez olyan hat éve lehetett.
Ferenc: 13 éves volt ő akkor pontosan, amikor történt. 13 volt mikor megszökött.
Anita: Igen. És mi okozta ezt a törést benne, hogy arra vetemedett úgymond, hogy ezt tegye?
Ferenc: Igen, köszönöm. Mivel nagyon szigorú szülő voltam, nagyon röviden tartottam a gyeplőt a családomnál, úgy a fiamnál, úgy a lányomnál, mert én ezt hoztam otthonról. Ezt a szülői mintát, így a gyerekeimet is nagyon-nagyon közel és folyamatosan korlátoztam, folyamatosan ott volt a kontroll.
Ezáltal a lányom, mivel az iskolában volt egy lány, akit úgy hívnánk, hogy alfa nőstény, mert van alfa hím, alfa nőstény, ő nem is tudta mindaddig, hogy ilyen is létezik, a lányok között, aki folyamatosan dominál, és aki kiosztja, hogy ki mit csináljon, kinek mi a szerepe a suliban. És aki nem hajlandó bekapcsolódni, az ki van közösítve.
Mivel a lányom nem akarta magát kiközösíteni, ő volt az egyedüli, akinek nem volt pasija, így rákényszerült arra, hogy online Facebookon feltörje a wifi-kódomat a házban, és elkezdjen kommunikálni, kapcsolatot keresni az interneten.
Akkor suli előtt és suli után találkoztak, mivel én nem engedtem őt sehová, így kihasználta azt a kis rést, amikor egyedül volt. És akkor úgy döntöttek, mint a nagy filmekben, hogy világgá mennek.
Csak sajnos a fiú elfutamodott, de szerintem ezt majd olvassátok el A nagy átalakulás című könyvemben, mert nagyon érdekes és tanulságos. Egy akkora nagy erőt, egy akkora nagy lendületet kaptam abban a pillanatban, mégpedig azért, hogy pénzem volt, kapcsolataim voltak, mindenem megvolt az életben, mégse tudtam a lányomat abban a pillanatban visszaszerezni.
Tehát rájöttem arra, hogy a pénz nem annyira fontos, az emberi kapcsolatok nem annyira fontosak? Akkor mi az, ami ebben a pillanatban megfogalmazódik? Hát a legnagyobb kakába, idézőjelbe, bocsánat a kifejezésért, az ember magasabb lényhez, akár istenhez, Buddhához, most mindegy, hogy minek hívjuk, ahhoz fohászkodik, hogy na, kérlek, akkor segíts! Kérlek, akkor jó leszek, szót fogadok, majd foglak szolgálni. És valahogy abban a pillanatban, mikor én ezt kimondtam, és átöleltük egymást a családommal, és sírtunk, mint egy taknyos kisgyerekek, abban a pillanatban valami csoda történt.
Éreztük azt, hogy él. Éreztük azt, hogy életben van, és vissza fog hozzánk jönni. Ami másnap persze meg is valósult fizikailag, visszajött hozzánk, de hát a történetet majd olvassátok el, mert nagyon tanulságos.
Egyre többször tapasztalom, nagyon sok iskolába járok workshopokat tartani, hogy a mai fiatal generációnak pont ezzel az önbecsüléssel, önértékeléssel van a problémája. Azért van nekik szükség arra, hogy kívülről kapják az elismerést. Kívülről kapják az impulzusokat, hogy jó vagyok, csinos vagyok, elismerhető, szerethető vagyok.
Tehát az energia nem belülről jön, hanem pont fordítva jön nekik. Ha elfogadnák magukat olyannak, amilyenek, nem volna ez a folyamatos hasonlítgatás, kritika, bírálat saját magukkal, de másokkal szemben is, akkor ezen keresztül megerősödnének azok a pillérek, azok az értékek, belső értékek, amire lehet majd később építkezni.
Ez a belső önbecsülés, önértékelés. Hogy szeretem, elfogadom magam. Ez nagyon-nagyon nagy örömmel tölt el, hogy én ebbe így részt tudok már immár venni, több éve csinálom ezeket a különböző táborokat is, és a workshopokat is az iskolákban, és nagy eredménnyel.
Anita: Igen, igen. Én is szoktam látni, tényleg ilyen kis csapat össze szokott jönni. Ugye lányoddal is szoktam beszélgetni, amikor toastmasteren szoktunk találkozgatni két hetente itt Győrben. Még annyit hozzátennék, hogy ez nagyon-nagyon fontos, hogy ha a szülő elkezd az önfejlesztéssel foglalkozni, akkor az akarva, akaratlanul is ráragad a gyerekekre. Ráragad a szeretteire, és már csak ezért tényleg, hogy ha az ember valójában akar törődni a családjával, akkor az önfejlesztés az az egyik legnagyobb dolog, amit egy apa, egy anya, egy testvér, egy férj, egy feleség adhat a saját szeretteinek olyan szintre.
Most, hogy ha már megemlítettem a toastmestert, amikor én Győrbe költöztem, Ferenc volt a leges leges legelső ember, aki engem meginvitált egy olyan helyre, ahol 100% önfejlesztés megy. Hardcore, nagyon-nagyon kemények, és habár én külföldön jártam toastmasterbe, itthon, még mielőtt a Ferenc engem felkeresett volna, meg se fordult még a fejemben, hogy keressek ilyen lehetőséget. Majd miután azt hiszem Facebookon írtál rám, úgy hogy kezdtük el felvenni a kapcsolatot, azonnal beugrott, hogy á, oké! Toastmasters, mindenképpen, semmiképpen nem hagyhatom ki, mivel, hogy ha vállalkozó vagy, ha vezető vagy, akkor a toastmasters az egy olyan klub, ami egyszerűen szerves része kell, hogy legyen a saját fejlődésednek.
Mert ugye a toastmasternek amúgy az az egyik alapelve, hogy vezetőket képez ki, és ugye ahhoz, hogy vezető legyél, nem kell feltétlenül vállalkozásodnak lenni. Egy anya, egy apa ugyanúgy vezeti a saját gyermekeit, mint egy tényleg multicégnek a legfelsőbb vezetője, olyan szinten. De pont ezért szeretnélek megkérni, hogy kicsit beszélj erről a lehetőségről. Beszélj kicsit a toastmesterről. Ha jól tudom, akkor ez egy nonprofit szervezet, ahová összegyűlnek tényleg az ugyanolyan gondolkodású emberek, és ők gyakorolnak.
Ferenc: Igen.
Anita: Mi ez, amit a toastmesteren nyerhet egy vállalkozó, vagy egy vállalkozni vágyó vezető?
Ferenc: A kérdés nagyon jó, de visszakanyarodnék pár könyv erejéig, Napoleon Hill, … könyvei nagyon-nagyon sok esetben hangsúlyozzák azt, hogy nagyon fontos a kommunikáció. Nem mindegy, hogy hogyan kommunikálsz, milyen stílusban, milyen hangnemben. Tehát mennyire hiteles, mennyire magával ragadó, mennyivel nyugodt. Tehát ez a fajta kommunikáció, akár nyilvános beszédben, akár folyamatos emberi interakcióban is, hogy mennyire tudsz ebbe is boldogulni. Ahogy így elindultam az utamon, és egyre több életmód tábort vezetek, és persze, hogy meg kell szólalni, vagy nagyobb rendezvényeken, volt olyan is, ahol ötszáz ember előtt kellett kimennem a színpadra, persze lámpaláz szokás szerint.
Anita: Igen.
Ferenc: És akkor nem beszélve arról, hogy mikor egy tanár előtt iskolában, és meg kell szólalnod, hát valamilyen színvonalat, valamilyen kisugárzást kell adnod. Lehet, hogy ez a tudás, sőt biztos vagyok benne, hogy ott, akik itt most hallgatok, néztek minket, ott van bennetek az a tudás, de mikor egy éles helyzetben kell megszólalnod, akkor már nem tudod átadni.
Nem tudod ezt a gondolatmenetet úgy megragadni, azért, mert nem vagy nyugodt. Erre nagyon jó a toastmaster retorika klub, és nyilvános beszédtechnikájának a gyakorlása. Mert ott minél többször gyakorlod, van ott egy bizalmi kör, van ott egy olyan bizalmi szféra, egy klub által, ami több, mint kilencven éve működik. Tehát hihetetlen rendszer van mögötte felépítve, rengeteg sok tapasztalattal, információval, ami struktúráján, ha te végigmész, akkor egyre jobb leszel magában a kommunikációban.
Ezt persze még meg lehet fejelni azzal, hogy vannak rögtönzések. Mert az életben sokszor van egy váratlan helyzet. Ki kell magad ott valahogy vágni, valahogy oda kell magadat rakni. Lehet, hogy utólag eszmélsz rá, hogy mást kellett volna mondanod, jobban kellett volna fogalmaznod, hadd ne mondjam stb. És itt van az, mikor gyakorlod, és folyamatosan ismételgeted, és már benne vagy a történetben. Tehát ez két hetente van, ez a klubtalálkozónk, akkor spontán ez úgy istenigazából feljön belőled. De ez mind a gyakorlás, gyakorlásnak az eredménye. És akkor én elindultam ezen az úton, megnéztem, hogy hol tartanak ilyen előadásokat.
Voltam pár előadáson Pesten, majd Veszprémben, és akkor azt mondtam, hogy hol van hozzánk legközelebb egy óriási, gyönyörű város, hatalmas fejlődő város? És miért nincs itt? Itt miért nincs toastmaster klub? Akkor elkezdtem folyamatosan telefonálgatni, információkat szerezni, mit kell nekem ahhoz tennem, hogy legyen nekem is egy ilyen gyakorlópályám? És akkor bevonzottam azokat az embereket, azokat a helyzeteket, körülményeket, amik nekem ebben segítettek. És immár, most már nagyon hálás vagyok, hogy nem egyedül, hanem a csapattal teszem, aminek persze Anita is a tagja. Tehát köszönöm!
Anita: Én is. És tényleg annyira hihetetlen, amit most mondtál, hogy gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Sokan ezt felejtik el, hogy a nagyokhoz, vagy a kivételekhez hasonlítják egymást, és abból indulnak ki, hogy nekik nincs erre szükségük. Hanem majd minden jön magától. És mikor abba a szituációba kerülnek, aztán végül is ráeszmélnek, hogy nem jön.
Ahelyett, hogy tényleg arra tudnának fókuszálni, hogy mit mondanak, hogy hogyan tudják a másik embert meggyőzni, befolyásolni, persze jó irányba, ahelyett ugye azon jár az agyuk, hogy úh, hogy nézek ki, hogyan adok elő? Lámpaláz, ugye az teljesen, akinek volt, ha jártál iskolába, és kellett előadnod, akkor biztos, hogy volt lámpalázad.
Még a mai napig emlékszek rá, amikor így összeszorult a gyomrom, és nem tudtam abszolút tényleg, hogy mit kell mondani. Tényleg, mindenkinek nagyon-nagyon tudom ajánlani. Szinte minden nagyvárosban most már van toastmesters, ezért, ha tehetek, akkor keressed fel, és menjél el.
Ferenc: Egy jó példa, sikerpélda. Egy magyar srác, Szűcs László, aki a mi klubunkban van, sikerült őt idézőjelbe levadásznunk, hogy segítsen a klubunknak a fejlődésében, ő harmadik volt a világbajnokságon. Nagyon sokat gyakorolt, és kérdeztem a Lacitól, hogy Laci, áruld el nekem, hogy mi a titka, hogy egy ilyen eredményt el lehet érni, hogy világszínvonalon. Egy amerikai színpadon felálltál és harmadikként végeztél, és angol nyelven.
Azt mondta, Ferikém, a következetesség. Tehát a gyakorlás. Folyamatos ismétlés, gyakorlás, teszem a dolgomat. Ez olyan dolog, hogy vannak olyan dolgok az életedben, mint akár az autóvezetés. Egyszer megcsinálod, ösztönszerűen teszed, és onnantól fogva pipa.
Viszont maga a kommunikáció, beszéd, hogy te nyilvánosan beszélsz, mert van különbség sima beszéd között, és egy átadó, tartalmas beszéd között. És ha te abba az irányba mész, hogy maradandót akarsz átadni a másiknak, és ezt hitelesen akarod átadni, akkor gyakorolnod kell, hogy abban a váratlan helyzetben, váratlan szituációban ne kelljen azon gondolkodnod, hogy kell magadat viselni. Hogy mit kell csinálnod? Tehát automatikusan feljöjjön. Ezért mondta a Laci azt, hogy még ő is, tehát ő már nagyon régóta toastmaster klub tag, és nagyon régóta folyamatosan, két hetente ő is gyakorol. Tehát ezt nem lehet abbahagyni.
Anita: Így van. Hát, hogy ha már úgy is a témában vagyunk, akkor egy olyan kérdésem lenne, ugye te már elég régóta vállalkozó vagy, úgy hogy már elég nagy tapasztalattal is rendelkezel. Ugye volt 2012-ben egy törés a vállalkozásodban. Esetleg mesélnél-e erről, hogy ez miért következett be ez a törés? Mi okozta, és hogy hogyan tudtál ebből aztán kilendülni?
Ferenc: Jó. Én azt mondanám, hogy három alapvállalkozó kategóriába sorolnám azokat az embereket, akik ezen a területen elkezdtek tevékenykedni. Az első vállalkozó az, aki rögtön az elején kezdi, azt mondanám ilyen szuperman.
Nagy elánnal, lelkesedéssel, habitussal azt mondja, na, majd én vállalkozom, na, majd én megcsinálom! Igazi szuperman. Nem gondolkodik, csak elindul valahol. Megvan benne ez a tűz, a lelkesedés, a szenvedély valaminek kapcsán, hogy na, majd ő vállalkozó lesz. Aztán menet közben rájön arra, ez a kettes kategória, hogy ez a vállalkozás sokkal több mindennel jár.
Tehát elkezd több tányért zsonglőrködni, pörgetni egymáson. Ez a kettes verzió. De én itt rekedtem meg, a kettes verzióban. Azért rekedtem meg, mert be kellett magamnak vallani, hogy az adminisztrációt, a sok feladat, a gyártás feladatát, a vezető feladatát, a PR feladatát, a marketing, tehát had ne soroljam. A rengeteg feladatot egészben kellett nekem csinálni.
Viszont mivel nem akartam felvenni alkalmazottat. Volt egy ilyen paradigma bennem. A paradigma, a szokásaink összessége, amit valahonnan hozunk otthonról, hogy az majd engem meg fog lopni, ki tudja, hogy mi lesz? Volt mögötte félelem, nem beszélve arról, hogy nem tudtam elengedni a kontrollt.
Ez a vállalkozásoknak tipikus nagy hibája. Na, majd rájöttem a kettes tányérpörgetős vállalkozási sztorinál, hogy istenigazából azok a nagy vállalkozók, akik már olyan szinten csinálják, mint akár a karmesterek. Ő csak int, és a többi hangszer úgy van behangolva, ahogy ő neki kell. És akkor ez az összesség együttesnek a része, ezt hívják csapatnak. Csapatmunka.
Mikor csapatban tudunk dolgozni, mikor nem kiosztja a főnök, hogy mit kell csinálni, mert ez a legalacsonyabb szintű négyes vezetés. Az ötödik szintű, az egy magasabb szintű vezetés. Itt van az, hogy elkezdtem tanulni, rájöttem arra, hogy ahogy eddig csináltam, nem működik.
Be kellett magamnak vallanom, az egomból is le kellett törni egy kis darabkát, hogy na, Ferikém, a tudás eddig ért. Lehet játszani, hogy jól csinálsz valamit, vagy pedig újra beülsz az iskolapadba, alázat és akkor elkezdesz valamit. És akkor több éves coaching programokon vettem részt. Pongor Juhász Attilának a coaching programjain, nagyon tetszettek, nagyon hatásosak voltak, és ami fontos, hogy eredményesek is voltak.
Akkor elkezdtem ezt az egészet. Magyarországon a top 10 képzésen, tehát mindenen végigmentem. Magát a magját, a sűrűjét, a velejét azt mind megtanultam, idézőjelbe, minél többet próbáltam alkalmazni, valami sikerült, valami kevésbé sikerült. Valamit jól csinálok, van, amit még mindig nem csinálok jól. De hát ez út. Ez út, egyrészt a vállalkozásod felé, egyrészt magad megismerése felé. És ez a kettő adja az egésznek azt a gyönyörű velejét, hogy egyszer jó úton vagy. Tudod, hogy jó úton vagy.
Anita: Ez nagyon érdekes. Tényleg sokan esnek abba a hibába, mint mondtad, hogy az egyes és kettes szint között, ez nagyon érdekes megfogalmazás, így ezt még nem is hallottam, hogy azt hiszik, hogy ha valamit jól kell csinálni, akkor nekem kell csinálni.
A legtöbb vállalkozó ezért stagnál, ezért nem tud tényleg fejlődni úgy, az egyes szintről fellépni a kettesre, mert ezt nem tudja egyszerűen áttörni. Vannak olyanok, akik tényleg annyira tudatlanul vezetik a vállalkozást, hogy nem is értik meg.
Aztán vannak azok, akik megértik, de valahogyan mégse tudják átlépni, valahogy a félelem visszatartja őket, ugye ez jelenti azt, amikor meg kell tanulni, hogy hogyan delegáljunk. Ezt te hogyan csináltad? Tehát volt benned is ilyen félelem sokáig?
Ferenc: Igen. Első, amit így tapasztaltam, sőt, több vállalkozónál felüti a fejét, amit, hogy ha elolvastok business matekot, nagyon tudom ajánlani, ott ír a business matekban arról a szerző, hogy van egy ilyen fekete lyuk. A fekete lyuknak azt nevezzük, hogy mikor kilépsz abból az egyéni vállalkozóból, vagy esetleg van egy ilyen kisebb három-négy fős csapatod, egy nyolc-tíz-tizenkét fős csapatba.
Ezt a fekete lyukat. Ezt azért nehéz átlépni, ezt a fekete lyukat, mert ahhoz, hogy te felvegyél alkalmazottakat, kollégákat, és kiépítsd a rendszert és folyamatosan ledelegáld, tehát mindenkinek rárakd a kis kalapját a területére, ki mi fog csinálni, ahhoz kell egy büdzsének lenni. És általában a vállalkozó az egyik napról a másik napra élnek, és nem tudja, majd hogyan lesz abból a büdzséből több? Nincsenek tartalékiak. Vagyis, ha van tartalékaik, akkor fél bele invesztálni egy, vagy két, vagy három kollégába. Ez nagyon nagy hiba szokott lenni.
A másik gyakori hiba, amit tapasztalok, hogy már meghozta azt a döntést, hogy felveszi a kollégát, és mindig a legolcsóbb munkaerőre törekszik. Tehát akinek nincsenek meg azok a képességei, nem érzi magát jól, és akkor azt gondolja, ha majd ilyen olcsó munkaerővel, de sokkal több a problémája.
Mert nem tudja úgy jól beintegrálni, elmegy vele egy, kettő, három hónap, míg valamilyen szinten beintegrálja. Menet közben rájön, hogy az, ami feladatot kiosztott neki, azzal nem is tud ő azonosulni, nem is abba a formába csinálja, és akkor eltelt kidobott három hónap. Kidobta a költségeket, kidobta az energiáját, időt, amit az integráláshoz folytatott, és akkor keres megint, nyomoz, megint egy új kollégát kell behoznia a vállalkozásba, és ez így megy.
Ez valahogy demotiválttá teszi a vállalkozót, és elveszi a kedvét. Ezért fontos az, hogy először készíts egy tervet, egy üzleti tervet. Üzleti modellt. Hol vagy most? Hová akarsz eljutni? Azután rakd bele azokat az alkotóelemeket, hogy mik szükségesek ahhoz, hogy te ide eljuss? Akár felvenni kollégákat, akár bevételi forrást növelni, akár marketingstruktúrát, bármit. Rakd bele szépen.
Akkor menetében priorizáld, hogy most mi a legfontosabb? Lehet, hogy kapásból első hárommal kell foglalkoznod ahhoz, hogy a végeredmény jó legyen. Ezt már a saját egyéni vállalkozásodba kell eldönteni. Neked kell tudnod először, hogy hova akarsz eljutni. Azért, mert te gondolatodból, és ez most nagyon fontos, figyeljetek, a te gondolatodból indult a cég. Te nem várhatod azt, hogy egy kolléga gondolkozzon helyetted. Mindig az az ember, akiben a gondolat megfogalmazódott, aki azt a gondolatot megteremtette, abból a gondolatmenetből táplálkozik minden. Tehát először a kollégáidnak neked kell eladnod, idézőjelben a céget.
Anita: Így van.
Ferenc: Ha nem tudod nekik eladni hitelesen a víziót, te hová tartasz, akkor ők nem akarnak csatlakozni. Akkor csak el fog oda menni esetleg valami bérért, kitölti azt a munkaidejét, onnantól fogva, és már fél négykor azt fogja nézni, hogy hoppá, fél négy van, akkor én már húzok. De az a kolléga, aki csapatban gondolkodik, és tényleg akar a víziódhoz csatlakozni, az nem fogja az órát nézni. Az még rá fog húzni fél órát, akár egy órát is, mert tudja, hogy eredménynek örülni fog.
Anita: Igen, és ugye most mondtad a szót, hogy vízió. Ugye ez is egy teljesen, ez szintén egy nagy-nagy téma. És most így hallgattalak az elmúlt pár percben, annyi dolog pattant így fel az agyamban, mert tényleg minden egyes gondolat nagyon-nagyon értékes volt, és minden egyes gondolat mögött még van ugye egy egész témakör.
Például ugye maga a felelősségvállalás, amikor az ember felvesz egy embert, ne várja el az embertől, hogy ő majd tud, azt be kell tanítani. Tényleg annak egy víziót, egy érzelmet kell adni. És ez is nagyon-nagyon tetszett, mit mondtál arról, hogy sokan tényleg arra törekednek, hogy az olcsót, az olcsót, és aztán ebbe beletörik a foguk, mert aztán rájönnek, hogy az olcsó annyira nem jól képzett, az annyira nem fogja magát beleélni. Az olcsó valamiért olcsó.
Tényleg, hogy ha az ember jót akar magának, akkor egy kicsit talán fizessen többet, de akkor az az ember többet is fog lerakni az asztalra. És még ehhez még annyit szeretnék hozzácsatolni, hogy viszont sokan vannak, akik aztán ugye belenyúlnak az elején, ugye egy vállalkozó rettentő sok hibát csinál, és azt ugyanúgy mi is megcsináltuk, még amikor mi alkalmaztuk a legeslegelső alkalmazottunkat, azt hiszem három vagy négy éve volt, egy fiatalabb kis csajszi, 22-23 éves volt, és abszolút, de nem gondolkodtunk, csak az egyik ismerősünk ajánlotta, és akkor azt fel is vettük.
Beletört a fogunk, mert ahogy mondtad, nem volt motivált, az órát nézte, nem tudott lerakni semmit se az asztalra. És ahogy mondtad, tényleg úgy is történt, három hónap, ugye az, hogy felvenni a papírokat, adót, meg a könyvelővel mindent elintézni, és az egy ilyen nagyon nagy fájdalom volt, és nagyon nagy csalódás volt a számunkra. És ugye az is fontos, hogy egy ember, a vállalkozó hogyan reagált a csalódásokra?
Mert hogy ha úgy fogja fel, hogy ez az én hibám, hogy én hülye vagyok, és azonnal összetörik az önbizalma, akkor utána nem fog megint nekiállni. Tehát ez is nagyon-nagyon fontos, elfogadni azt, hogy igen, néha hozunk hülye döntéseket. Néha hozunk nagyon rossz döntéseket, de ez hozzátartozik egy vállalkozói életmódhoz.
Annak ellenére, mert az első nem sikerült, lehet, hogy a második se fog sikerülni, de minél több tapasztalata van az embernek és minél többet fejleszti magát, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy aztán majd a harmadik, meg a negyedik, meg tényleg egy olyan alkalmazott lesz, aki majd veled együtt fogja tényleg a te vállalkozásodat úgy csinálni, minthogy ha a saját kisgyermeke lenne.
Ezt tényleg nagyon-nagyon köszönöm ezeket a gondolatokat, mert tényleg, mint hogy ha az én agyamból beszélnél. És most lenne egy nagyon érdekes kérdésem a számodra. Mivel én rettentő sok megkeresést kapok, akár vállalkozás indításával, akár önfejlesztéssel kapcsolatban is.
Azért valljuk be, a vállalkozás indítás, meg az önfejlesztés a mai világban most már összetartozik, mint a borsó, meg a héja. Nem annyira nagyon érdemes őket kettéválasztani. Ezt én saját példámból kiindulva nagyon-nagyon jól tudom, és a könyvben, gyönyörű szépen le van írva, és tényleg, aki elolvassa, annak egy nagyon-nagyon jó rálátása lesz arra, hogy miért fontos az önfejlesztés?
Viszont sok olyan megkeresést kapok, hogy én szeretném, én akarom, én kínlódom mondjuk a vállalkozásomban, a munkahelyemen, de egyszerűen nincsen rá pénzem. Nincsen rá pénzem befektetni saját magamba. Sőt, még olyan e-maileket is szoktam kapni, hogy egy könyvre nincsen pénze, egy ötezer forintos könyvre, vagy egy háromezer forintos webináriumra.
Rettentő sokan élnek itthon Magyarországon, akik mondjuk ezzel a problémával küszödnek. És tudnál esetleg nekik valami tanácsot adni, hogy ha tényleg annyira padlón vannak anyagilag, de megvan bennük az akarat, hogy fejlesszék magukat, mert tudják, hogy ez kiutat jelent, akkor ő nekik mit tanácsolnál, hogy hogyan induljanak el, mihez kezdjenek?
Ferenc: Először is, Albert … a gondolata jutott eszembe, hogy ugyanazzal a problémával megoldani a problémát, ugyanazon a síkon, frekvencián, ahol az a probléma keletkezett, nem lehet. Tehát ezzel kapcsolatba vissza kell térni maga a paradigmához. Paradigma azok a szokásaink összessége, amit a múltból hozunk.
Ez lehet akár szülői minta, esetleg környezetből, interakció által magunkba szívott tudás. És mi ebből a programból működünk. Mivel a logikus analitikus elménk próbálja megmagyarázni a múltból jövő tapasztalataink által, hogy hogy lehet megcsinálni a dolgokat, ami valljuk be, igazából nem sikerül. Tehát ugyanazzal a gondolkodásmóddal, észjárással nem lehet semmit elindítani.
Először is én legelső, kimondottan gondolatmenetként azt tanácsolom, hogy egy A4-es papírt fogjon valaki, és írja ki magából, mi az, amit isten igazából szeretne. De ezen felül keresse meg azt az egyetlen egy erősségét, én ezt úgy hívnám, hogy unikum kompetencia. Az unikum kompetencia az, amibe te isten igazából jó vagy. Amit a szüleid, barátaid, ismerőseid tudják, hogy ez a Katika, Marika, Lacika, Petike, mindegy, hogy hogy hívnak, na, te ebben nagyon-nagyon jó vagy.
Most, ha a köré építesz valamilyen vállalkozást, akkor minden holtponton át tudsz majd menni, minden nehézséget ki tudsz majd küszködni, azért, mert aztán ez a te esszenciád. Minden emberben, minden tízezredik emberben van egy ilyen dolog. Hogy ha még nem vagy annyira régóta önfejlesztéses, még nem nagyon ismered, akkor kérjél segítséget a környezetedtől, hogy ők mondják meg neked, hogy mi az az egy dolog.
Hidd el, hogy rá fognak világítani arra, hogy húha, tényleg? Eddig nem is gondoltam. Most azon a területen kezdj el gondolkodni. Ne azon gondolkodj, hogy abban nincs pénz, arra nem lehet vállalkozást építeni, mert folyamatosan elkezdjük gyártani majd vele kapcsolatban a kételyeket, gyártjuk a folyamatokat, mert a hogyannal foglalkozunk.
Én mikor elindultam a vállalkozásommal kapcsolatban, nem volt egy fillérem se. Tehát tévedés az, hogy pénz kell a vállalkozáshoz. A vállalkozáshoz kell egy szándék. Kell egy jó hozzáállás, egy jó attitűd. Hogy döntöttem, meghoztam egy döntést, és amellett a döntés mellett, ha törik, ha szakad, én kitartok.
Menet közben a hogyan rész, tehát a mérlegnek a másik oldala a hogyan, azzal az elején nem foglalkoztam, mert ha állandóan azon fogok foglalkozni, hogy hogyan, hogyan, hogyan, hogyan? Akkor egyszerűen saját magamat demotiválom. És nem indulok el.
Például, amikor mi elindultunk, kölcsönkértünk. Nyugodjék anyósoméktól kértünk pénzt, akkor különböző emberektől kértünk pénzt. Akkor volt úgy, hogy magától a beszállítótól, ez is egy nagyon jó ötlet, hogy vigyed el magaddal. Azt mondtam, figyelj, én odaadom a bizalmamat, akár engem már ismernek. Nyugodtan megkérdezheted a baráti körömet, az ismerősi körömet, hogy én hiteles, őszinte ember vagyok.
De nekem nincs most annyi összegű készpénzem. Oda tudnád nekem az árút hitelbe adni? Egy nagy összegű tételről volt szó. Azt mondta igen Ferikém, parancsolj. Akkor én elhoztam azt az árút, megforgattam. egy nagyobb árréssel eladtam, és a visszajárót kifizettem neki közben. Tehát elindult egy folyamat. Tehát kellett hozzá pénz? Nem volt egy fillérem se. Tehát nagyon sokszor azt gondoljuk, hogy csak pénzből lehet valami pénzt csinálni. Nem!
Az első folyamat, a leges-leges legelső, itt kell megfogalmaznod, hogy mit is akarsz valójában? Ha ehhez párosítod azt az erősségedet, amiben te isten igazából jó vagy, az az unikum kompetenciád, akkor abba nem fogsz kiégni. Nagyon sok esetben tapasztalom azt, hogy akár multi cégeknél, akár kkv cégeknél, hogy az alkalmazottak, a kollégák kiégnek. Mert motiváció kívülről jön. Azt kell megfigyelni.
Mi a motiváció kívülről? A pénz, az anyagi rész, a prémiumok, esetleg pozicionálások, feljebb kerülsz a ranglétrán. Ezek a külső részek. De az a kolléga, az a munkatárs, akinek a motivációja belülről jön, hogy akkor is takarítana, ha nem kapna érte pénzt, mert imádja, akkor is csinálna adminisztratív Excel táblákat, mert imádja, na, ha olyat találsz magadnak, akkor és megbecsülöd persze, ezt hozzá kell raknom, hogy megbecsülöd, akkor soha nem lesz problémád.
Általában melléfogunk pont ezért, mert nem jó embert választunk ki. Maga az adott munkaterületén, munkakörében nem érzi jól magát. Mert valahol kell neki dolgoznia, vagy valamilyen ismeretség által bekerült adott pozícióba, és ott szépen el van. Nem. Mert saját magadat is vizsgáld meg, hogy mi az, ami kényelmetlen számodra, amit nem szeretsz csinálni.
Előbb vagy utóbb majd azt delegálnod fog kelleni később, de amíg nincs rá módod, valahogy szorítsd össze a fogaidat, és addig a pár hónapig, pár évig csináld végig, mert én sofőr voltam, akkor munkás voltam, akkor adminisztratív, marketinges voltam, értékesítő, minden amit el tudsz képzelni, minden egyes kalapot, mert én ezt úgy mondanám, hogy kalapot, mindent csináltam.
Majd delegáltam egy kalapot adminisztratív, egy kalapot üzlet, bolti eladó, sofőr, és akkor folyamatosan így. De a legelső, amit meg kell érteni minden egyes potenciális jelöltnek, aki szeretne vállalkozni, aki több akarna lenni, hogy kezdj el agyalni azon, hogy mi az, amit te isten igazából belső motivációként, késztetésként szeretnél csinálni.
Én mikor alkalmazotti szférában voltam, én folyamatosan azt kérdeztem a kollégáktól, meg a többiektől, akikkel egy munkaterületen voltunk, hogy hány éves vagy? 43–44. Én akkor talán, akkor szereltem le katonaságról, voltam olyan 20-22 éves. És akkor mondja, hogy 40–42. Másik 50-55. Másik? 60–61. És folyamatosan kérdezgettem. Ha nem haragszol, mennyi összespórolt pénzed?
Akkor elmondtam, van egy kis kockás kertes házam, vagy pedig mondta, hogy ő tömbházban lakik, egy kis nyúlketrecben, a harmadik itt. Most nem lenézésképpen mondom, de amilyen vízióm volt nekem a gyerekkoromban, a matek nem jött ki. Tehát bárhogy is osztottam, szoroztam, hogy ennyi euró, ennyi ház, ennyi minden, nem jött ki. Mondom én azt az áloméletet, amit elképzeltem magamnak, ebben a formációban nem tudom megvalósítani.
És akkor itt jött képbe az, hogy nekem vállalkoznom kell. Fogalmam nem volt arról, hogy mi is az a vállalkozás. Forró fejjel, erős habitussal belelendültem, és menet közben megszívtam, annyiszor elbuktam, annyiszor padlót fogtam, de mindig felálltam, és mindig továbbmentem. És azokból a múltbéli tapasztalataiból mindig tanultam valamit. Tehát kövess el hibákat, de ne mindig ugyanazokat. Ez a különbség kettő között.
Anita: Így van, így van. Na, tehát itt is nagyon-nagyon sok jó tippet hallottunk. Azt, hogy ha mondjuk az embernek nincsen pénze, persze nem kell, ugye te azt emlegeted, hogy nagy tételbe, nem kell rögtön nagy tételben gondolkodni, ugye ez csak a te személyes tapasztalatod volt.
Lehet nagyon piciben is kezdeni, akár online eladni, venni, vagy akármi, hogy egy kicsit beinduljon. De amit mondtál, ez tényleg egy jó tipp volt, hogy keresd meg azt, ami téged érdekel. És azt hiszem még Steve John mondta az egyik interjújában, hogy ha egy olyan vállalkozást nyitsz, amit csak azért csinálsz, hogy pénz legyen belőle, vagy mert a haverok ajánlják, vagy mert valaki belerángatott, de igazából, istenigazából szívvel nem vagy benne, akkor ne is az első, második, harmadik nehézségnél abba fogod hagyni, mert nem vagy benne szívvel, és igazából nem érdekel, nem mozgat meg. És ezért ez tényleg nagyon-nagyon jó tipp volt, hogy elő lehet venni az A4-es papírt és elkezdeni írni ezeket.
Most, amiről még veled szeretnék beszélni mindenképpen az a könyved, és még régebben itt is van nálunk, adtál nekem ebből példányt, amit aztán el is olvastunk, nagyon-nagyon tudom mindenkinek ajánlani. Esetleg mesélnél a könyvről, hogy mi késztetett téged a könyvednek a megírására? Mert azért egy könyvet megírni, én jó magam is tudom, mert már én is egyet írtam, nem egy egyszerű dolog. Tehát tényleg rettentő sok időt igényel, majd pedig ilyen szépen kiadni. Mi az, ami késztetett téged a könyv megírására? Az egyik kérdés. A másik kérdés az, hogy mit tudhatunk meg a könyvből?
Ferenc: Először is, mi késztetett és mit tudhatunk meg? Most az jutott az eszembe, hogy vittem ajándékkép … egy könyvet. Mert én már most Amerikában tanulok, … tanítása alapján, és mikor megfogta a … ezt a könyvet, azt mondta, óriási nagy rezgés van benne. Nem tudom mennyire ismeritek, kedves hallgatók a rezgés skáláját.
Minden egyes könyvben van rezgés. A rezgés pedig az, hogy amilyen energiával, amilyen szívvel, lélekkel, hozzáállással, attitűddel, lelkesedéssel megírsz egy könyvet, beleadod az énedet, beleadod az igazi esszenciádat, még hogy ha nem is történik nagy dolog, de kinyitod és fogod, és nézed, az az energia, amivel én megírtam a könyvet, az rád is hatással lesz.
Ez hihetetlennek tűnik, sőt, azt mondanám, lehet, hogy most még nem érted meg, ezt én is csak jó pár év után értettem meg. Egy ilyen nagy mester, mint Don Boer, aki több, mint negyven éve tanulmányozza az elme működését, és hogy miért vagyunk a földön, mi a szerepünk, és kik azok az alaptörvények, amik szerint működünk, akkor érdemes ezen elgondolkozni.
Most pedig visszakanyarodnék a kérdéseidhez. Ami isten igazából motivált, hogy én nagyon-nagyon szeretek embereknek segíteni. De ez mindig is bennem volt, egy ilyen sejtszinten, ezt nyugodjék öreg papától örököltem, aminek kapcsán pár gondolatot itt is a könyvemben megemlítek vele kapcsolatban, hogy én a coaching társaimnak, ha én 21 vagy 22 éves vállalkozási tapasztalatomat szerettem volna átadni. Amellett rengeteg szenvedésen, fájdalmon, magánéletileg is, vállalkozás területén is átmentem.
Akkor láttam, hogy ki mivel szenved a csapatunkban. Akkor a Lurdyba egy kis ebéd kereten belül, vagy egy kávézás mellett, így megosztottam velük. Egyik alkalommal azt mondta Magarecz Zsuzsa, az egyik ingatlanos vállalkozóhölgy, hogy Ferikém, miért pazarlod az energiád, hogy egyenként megszólítasz embereket, ráadásul nem engeded, hogy kifizessék az ebédet, mert te fizetsz ki mindent, és mindenkinek így segítesz. Én azt mondtam, hogy engem ez örömmel tölt el.
Mi lenne, ha írnál egy könyvet? Akkor bumm, akkor megszólalt bennem ilyen kis hang, hogy milyen érdekes, hogy a könyv az egy hatástöbbszörözés. Tehát mindenhová el tudok vele jutni. Az energiám, a habitusom, a segítésre való készség, amit át akarok adni tapasztalatokat, megszerzett tudást, az el tud menni bárhová. Aki persze tud magyar nyelven. És akkor ez így elindult bennem, akkor kitűztem, hogy év végére megcsinálom a könyvemet, kiadom, és ez sikerült is. És annyira hálás, boldog voltam, hogy nagyon közel volt a határidő és a családom is segített. Családom segített javítgatni, átolvasni.
Anita: Ez nagy segítség amúgy.
Ferenc: Nagyon nagy segítség volt. Ez a része, isten igazából ez motivált, hogy minél több embernek tudja. Meg a könyv az egy olyan, hogy fizikailag átadsz, könyvet az embernem dobja ki. Könyvet az ember értékeli. Könyvet az ember másképp kezeli. Annak van egy ilyen feelingje. Kinek, hogyan megy át ez a dolog, de én így.
Anita: Így van, így van. Én is nagyon imádok könyvet, van egy szép kis könyves gyűjteményem. A könyvet az ember magával viheti akárhová is menjen. Sokan szeretik, hogy több száz könyvet le lehet tölteni. Kinek mi. És említetted, hogy voltál Amerikában azt hiszem, múlt héten jöttél haza? Erről mesélnél, hogy te oda is kijársz önfejlesztésre.
Ferenc: Igen, másodszor voltam kint. Először Floridában voltam, most Arizonai rész, aztán Las Vegasban voltam, Los Angeles. A lényeg az, hogy képzeljétek el, hogy arra jöttem rá, hogy az igazi tudás, az igazi Mekkája ennek az önfejlesztésnek Amerika.
Mégpedig valamiért ez az információ, mint hogy ha magából a forrásból onnan jönne. S, ha nagyon sok csatornán keresztül valaki beavatkozik abba az információba, akkor valahogy elveszik az az információ, és te már a hígított verzióját kapod meg.
Tehát mikor maga a mester, maga a tudás, tehát én így mondom, most már rájöttem arra, hogy igazából a Napoleon Hill igazából hová vezethető ez a szál, mikor megszerezték ezeket az igazi nagy titkokat, és onnan ered az egész. De mire Európába átjön, és magyar tanítók, vagy esetleg még tovább, az a hiba fog ilyenkor előfordulni, nem mindig, hogy valamikor, valaki hozzáteszi a saját gondolatmenetét, ami nem biztos, hogy jó.
Ezáltal felhígul a történet, nem kapod meg a valós receptet, és akkor, ha elkezded gyakorolni, csinálni, akkor rájössz arra, hogy ez nem is működik. Tehát pont azért, hogy fel van hígítva. Mert én azt mondom, hogy ha minden ember birtokába volna, akkor minden ember gazdag volna, egészséges volna, szerencsés volna, jól érezné magát. De ez nem így van. Tehát valami itt van, igaz?
Szóval neked arra van szükséged, hogy a valós információt kapd meg, a valós dolgot, majd valósan gyakorold. Nem elég, hogy megkapod a valós információt, azt az adatot, azt a tudást, ami tényleg igaz alapon alapszik, és azt úgy tudod beültetni az életedbe, hogy mantrázod, gyakorlod, teszed a dolgodat és folyamatosan csinálod.
Csak sokszor nem akarjuk beletenni azt az energiát, azt az időt. Mert a sikernek nem titka van, hanem ára. És mi az ára? Azt az energiát, időt, pénzt bele kell, hogy fektesd. Nem várhatsz valamitől valamit, hogy majd visszaszáll, mint a bumeráng, ha nem teszel bele semmit. Egy kis morzsa, apróságok. Bele kell tenned. Biztos vagyok benne, hogy az előbb, vagy utóbb, mert mindig attól az embertől jön vissza, akinek adod. Valahol mindenképp meg kell, hogy találjon téged.
Anita: Ez nagyon tetszett nekem, hogy a sikernek nem kulcsa van, hanem ára. Ez annyira jó, mert tényleg manapság mindenki a siker titkáról, a siker kulcsáról beszél. Nincs semmi titok, nincs semmi kulcs, tényleg az ott van mindenkinek. De bele kell tenni az időt, a pénzt és az energiát. Mit tanácsolsz azoknak, akik viszont nem tudnak angolul megfelelően, és ők nem tudnak tényleg az angol nyelvterületről behozni ezeket a tudásokat?
Ferenc: Akár téged tanácsollak. Ez nem volt megbeszélve, de Anita profi szinten tud angolul. Én azt tanácsolom, hogy hallgassátok Anita tanításait, mert én is azokat a videókat, amiket a YouTube-ra felrak, és így magát a tartalmát a könyveknek így felmondod, az nagyon-nagyon jó. Én nagyon tudok vele azonosulni. Több hanganyagodat meghallgattam.
Mert egyszerűen te olyan tudást adsz át embereknek, hogy akár 10-15 könyvet meg tudsz szerezni két óra hallgatással. Ez egy óriási nagy érték. Lehet, hogy még nem biztos, hogy ők, akik ezt meghallgatják, első körben megértik, de a lényeg az, hogy akár csak egy mondatod belőle, vagy egy gondolatmenetet is, be tud építeni, és akkor már más programból fogja működtetni a régi rendszerét, és ezáltal más eredmény lesz.
Mert ha mindent ugyanúgy teszünk, mint eddig, és más eredményt várunk, akkor meghülyültünk. Tehát ahhoz, hogy más eredményünk legyen, a dolgokat más ütemben, más folyamatban, és elsősorban más észjárásba kell tenni.
Anita: Így van. Hát, még lenne elég sok kérdésem neked, de most már időszűkében, még mielőtt elengednélek, arra kérnélek meg, hogy mesélj akkor arról a lehetőségről, arról az akcióról, amit felkínálsz a hallgatóságnak és az online konferencia résztvevőinek, ami ugye a könyvedről szól?
Ferenc: Tehát elsősorban is szeretnék most egy olyan akciós ajánlatot adni, hogy ha vásárolsz tőlem egy Nagy átalakulás könyvet, ez ilyen kemény borító, nem tudom mennyire jön át a képernyőn keresztül, és ajándékba a kiszállítást megkapod tőlem, és két motivátor magazint.
Az a magazin a gyerekeknek készült, ifjúságnak, de én azt mondom, aki kezdő vállalkozó, akkor simán egy nagyon nagy tanítás van abba is. Sőt, tanárnők visszajelzése is az volt, hogy nagyon sok gyereknek tudott segíteni magán a gondolkodásmódon, az észjáráson. Mi minden évben csinálunk a gyerekeknek életmódtábort szervezünk, ahol folyamatosan segítünk az öreg, régi szokásaikon, paradigmáinkon átlendíteni őket.
Anita: Igen, lesz egy konferenciánk, ez való igaz, most Győrben, december 1-jén. Ez az online konferencia ez majd januárban fog kimenni. Pont azért, hogy egy jó erős évkezdést kapjanak a vállalkozók, hogy vállalkozó vágyott. Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez a magazin nagyon jó azoknak is, akiknek mondjuk nincsen nagy büdzsékeret erre, és a könyvvel ugye megkapják még pluszba ezt a két extra bónuszt is.
Ennyi volt akkor az interjú. Köszönöm szépen, hogy itt voltál, nagyon érdekes volt. Szerintem nagyon-nagyon tanulságos is volt ez a közel egy óra, és találkozunk jövő héten Győrben a toastmester ülésen.
Ferenc: Köszönöm!
Anita: Köszönöm szépen!
Ferenc: És nektek is köszönöm, sziasztok!
Anita: Sziasztok!
