István: Szervusztok, Parajdi István vagyok, a Sikervitamin alapítója, és ez a téma nagyon aktuális egyébként, mastermind csoportokat vezetek, és abban beszéltünk többször erről, hogy miért nem, vagy ha tesznek is, miért nem tartják be a fogadalmakat az emberek? Úgy hogy, hát nekem erről egyrészt az a véleményem, hogy a legtöbben rájöttek arra, hogy ők maguk nem képesek rá.
Ahelyett, hogy változtattak volna, egyszerűen leszoktak róla. Tehát a tanulás, az ember megtanulja, hogy sokszor belerúgnak, akkor az nem működik, tehát akkor nem csinálja. Ugyanúgy saját magába se akar rúgni az ember, hogy csalódottsága legyen. És ez valahol jogos is lehet egyik oldalról, mert szintén problémát jelent, hogy ha túl sok elbukott célod van, amit nem valósítottál meg, és az önbecsülésedet jelentősen rombolhatja. De ami miatt a leginkább szerintem nem teszik meg, hogy betartják a céljaikat az az, hogy nincs meg az a belső motiváció.
Én egy példát hoztam egy ilyen beszélgetéskor, hogy számomra pontosan olyan a célelérés és a cél, mint a szerelem. Tehát képzeld el azt a helyzetet Anita, hogy mondjuk karácsony van, és azt mondom, na, majd újévi fogadalmat teszek, és január 1-től valamit másképp csinálok. Ezt most lefordítva a szerelemre, ez olyan, mintha azt mondom, hogy majd január 1-től leszek szerelmes, és onnantól kezdve leszek nagyon szerelmes a szerelmembe, és majd onnan, addig nem, addig nem foglalkozom vele.
Szóval, én azt gondolom, hogy ha egy dátumhoz kötöd a változást és egy nagy fogadalmat, akkor azt nem igazán biztos, hogy akarod. És ez a legnagyobb gond, hogy a legtöbben szerintem nem úgy akarják, mint egy égő vágyat, mint egy szerelmet. Úgyhogy röviden ennyi, nyilván sok minden gondolat még van benne. De Anita, te hogy gondolod?
Anita: Igen, ez nagyon érdekes, és pont tegnapelőtt hallgattam Tony Robbinstól is egy kis bejegyzést, pont ezzel kapcsolatban, és ő is ezt mondta.
István: Olyan jó érzés, hogy kettőnket említesz.
Anita: Igen, igen? Na!
István: A megbecsült partnerek, igen.
Anita: És ő is azt mondta, hogy érdekesnek tartja azt, hogy a kalendáriumhoz kötjük azt, hogy mit mikor csinálunk. És itt meg szeretném jegyezni, hogy én szerintem nagyon-nagyon fontos az, hogy az emberek ne keverjék össze az újévifogadalmat, meg a célkitűzést. Mivel szerintem ők ezt abszolút, de ketté veszik. Tehát, hogy azt gondolják, hogy az újévi fogadalom az valami tök más dolog, mint a célkitűzés. Amikor valójában egy és ugyanaz.
Való igaz, hogy ugye egy naptárhoz köti, hogy mikor tüzöd ki a célokat, szerintem is, egy egész abszurd dolog. Viszont nagyon-nagyon sok embernek segít, mert ilyenkor olyan érzésed van, mint hogy ha új lappal indulnál. Hogy ha már egy olyan szintre elérsz, hogy a célkitűzést mondjuk szokásoddá tudod alakítani, és minden, mondjuk egy minden vasárnap este leülsz, és új célokat tűzöl ki, akkor hétfőn felkelsz, és akkor minden hétfő neked egy új év, mert akkor minden hétfőn új lappal indulhatsz.
Ezért fontos szerintem így első pontban azt meghatározni, hogy az újévi fogadalom az egyenlő a célkitűzéssel. És szerinted mi történik azokkal az emberekkel István, akik visszautasítják a célkitűzésnek a lehetőségét? Akik nem tűznek ki célokat, mert minek tűzzek ki célokat, ugye ahogy te is mondtad, úgy se fogom betartani. Mi ennek a következménye hosszú távon?
István: Hát, azt gondolom, ezt már a legtöbben, akik téged néznek, vagy a mi csatornánkat nézik, tudják, hogy egy céltalanul bolyongó hajó nem jut el sehova, ha nincs célja, és nem tudja elérni a kikötőjét. Tehát nyilvánvalóan sehová nem vezet az élet, ha csak történik velem, és nem én irányítom. De, ami érdekes a céllal, és egyáltalán az új évvel kapcsolatban, hogy nem sokan hajlandók vállalni azt a döntéssel járó dolgokat sem, és a céljaikért áldozatot hozni sem.
Most olvastam nemrég egy motivációról szóló könyvet, és az új év pont benne volt ebben is, hogy vannak olyanok, akik azt mondják, hogy én feltétlenül változtatni fogok mondjuk a táplálkozásomon, de azt kevesen merik megtenni január 1-től, amit például ez a könyv javasolt, és ő meg is tette, az írója, odamennek a hűtőhöz egy nagy zsák szemeteszsákkal, és mindent kidobnak.
Tehát magyarul abszolút, mindegy az, hogy ha nem tudom én, most kinek mi a tartós mustár, vagy nem tudom mi az, ami sokáig elél, tök mindegy, de mindent kidobnak. Tehát tudod-e vállalni úgy a célodat, hogy akár minden mást kiteszel az életedből, mert egyébként sok oka van, amiért nem érik el az emberek a céljukat, de az egyik meggyőződésem nekem az, hogy azért sem szokták elérni, mert be akarnak rakni egy már teli ruhásszekrénybe még öt darab kabátot.
Ki kéne dobni egy csomó mindent, nem fér bele. Igen ám, de az még nem olyan rossz kabát az, meg öt éve még használtam, meg nem volt még olyan rossz. Magyarul ki kéne dobni célokat, ki kéne dobni dolgokat, ez lehetnek egyébként tevékenységnek, emberi kapcsolatok is, és mihelyt megtennéd, hogy a szekrény, vagy pedig ugye a hűtőszekrénynél maradva a hűtőt kidobod, attól függetlenül, hogy hasznos lehet később, vagy nem. Újra kezded a dolgokat, na, akkor lehet, hogy megnő az esély arra, hogy új dolgokat el fogsz tudni érni. De ha még az összes régi cuccot cipeled benne magaddal, az nem szokott sikerülni.
Anita: Annyira örülök, hogy ezt említetted, mert szerintem pont, hogy az első pont az, amiről beszéltél, nekem egy szó jutott az eszembe, méghozzá az önismeret. Véleményem szerint minden ott kezdődik! Minden ott kezdődik! Már annyira, több száz emberrel beszéltem tényleg a coaching során, a barátaimmal, az ismerőseimmel, a család, és mindenhol azt figyelem meg, hogy azért nem tesznek újévi fogadalmakat, nem tűznek ki célokat, ha ki is tűznek, nem tartják be, mert nem ismerik magukat.
Tehát én, véleményem szerint itt kéne kezdeni, ahogy te is mondtad, hogy egy önismeret. Egy évig ismerd meg magad! Olvassál, értsed már meg azt, hogy te hogyan működsz, és hogy mire van szükséged az életedbe, és amire nincs, azt dobjad ki. Mert tényleg, ahogy te is mondtad, felhalmozol ugye, erre van is egy nagyon jó példa, amikor a mester leül a tanítványával beszélgetni, és a tanítvány le akarja nyűgözni, hogy ő mennyi mindent tud, és mesél a mesternek, és egy óra után a mester feláll, elé rak egy poharat, és elkezdi bele önteni a teát, és önti, önti, önti és nem hagyja abba, és már addig önti, hogy elkezd a tea belőle kiömleni.
S, akkor a tanítvány megszólal, de nem, mester, mit csinálsz? Hagy már abba! Hát, nem látod, hogy kifolyik a tea? És akkor azt mondja a mester: Látod, ami már megtelt, abba már én se tudok többet rakni. És ez így van. Először is tényleg, ki kell dobálni azokat a dolgokat az életedből, amire nincs szükséged. És ehhez meg önismeret kell! Mert senki se kell fel úgy, hogy tudom pontosan, hogy én milyen vagyok. De itt az egoról beszélek, a tudatosságról beszélek.
Az önismeretről, mik az erősségeid, mik a gyengeségeid, és erre annyira sok tanfolyam, könyv, minden van, ami tényleg az ember, még magyarra is le vannak fordítva, Eckhard Tolle, Michel Singer, tudnám sorolni, ami az első lépés lenne. Mert ahogy te is mondtad István, hiába tűzöl ki célokat, hogy ha nincs hely már új dolgokra. Akkor nem fogod tudni megcsinálni.
István: Igen, igen. Ez egy nagy hiba lehet. Ami még érdekes talán ezzel kapcsolatban, hogy nagyon sok esetben szükség van, vagy szükség lehet például ilyen segédeszközökre. Tehát ahogy te mondtad, hogy nem mindenki azonos módon motiválható, vagy működik. Tehát lehet olyan segédeszköz például, hogy nem tudom én, eljársz, tehát otthon nem tudsz mondjuk tréningezni, vagy tornázni, ezért keress valaki partnert, akivel eljársz, és akkor ketten együtt csináljátok, akkor nehezebben fogod abbahagyni.
Egy csomó olyan dolog van, egy csomó olyan, én úgy nevezem, hogy kitrükközése saját magadnak, amivel egyszerűen el tudod érni azt, hogy újabb dolgok, ami fontos a célodhoz, szokásokként kialakuljanak. És ehhez mindenféle információt hallani, van ahol hatvan, van ahol harminc nap ugye az, amit ha rendszeresen csinálsz, kialakul. Én azt gondolom, hogy inkább kell hozzá egy hatvan nap, vagy akár fél év is, hogy valami igazi szokássá legyen, szokássá alakuljon ki, de sok esetben jó, hogy ha van hozzá egy valami segédeszköz.
Ez lehetőséget ad egy másik tevékenységgel, tehát amikor jövök hazafelé, akkor megvan, hogy merre jövök, és bemegyek edzésre, vagy amikor viszem a gyereket, akkor már viszem reggel magammal az edzőcuccomat, és hazafelé bemegyek. Nyilván, hogy ha a gyereknek nincsen sulija, akkor gondot jelenthet, hogy kiesik a rutin. De sokszor ilyen kis apró trükkökkel ki tudod magad trükközni.
Vagy például ilyen trükk lehet, ugye ha fogyni akarsz, akkor hogy nem a hűtő előtt gyakorolsz önbizalmat, hanem nem mész el a boltba vásárolni, hanem rábízod valaki másra, hogy neked vásároljon, akkor nem fogja azt a sok hülyeséget megvenni, amit te otthon megennél. És ha otthon vagy, akkor általában nem fogsz ahhoz nyúlni, ami nincs a hűtőben, mert nincs benne. Tehát nagyon sokféle módon, ahogy te mondtad, tényleg egyénileg meg kell tanulni saját magunkat kezelni, saját magunkat irányítani, és ez nagyon-nagyon nehéz.
Ezért van egy kicsit időnként kétség az emberekben, hogy vannak ilyen egységes módszerek, ami jön egy új guru, és akkor kitalál valamit. Most a guru, nem a Sikergurura gondolok, mert ő mindig kivétel természetesen, de hogy valami új trükk van. Nincsenek igazából új trükkök, ami mindenkinél működne. Tehát mindenki más. Tehát érdekes látnom, ugye gyakori szó, a feleségem beszélt, ismer egy nagyon magas, hát, a legmagasabb vezető szintig eljutott MLM-est az Amway-ben, és beszélgettünk arról, hogy hát van, akinek ez, és fantasztikus csaj, aki a férjével csinálja, és nekik ez fekszik. Nekünk ez abszolút nem feküdne. Tehát nem mindenki tudja ugyan avval motiválni saját magát, nem mindenki tudja ugyanazzal kihozni magából a legjobbat. És ahogy te mondtad, meg kell ismerni, és meg is kell figyelni, hogy mit csinálok. Hogy mire, hogy reagálok? Miért csinálunk valamit? Mi az, ami demotivál?
Anita: Az önismereten van mindenképpen az első pont. És én még azt szeretném hozzáadni, hogy a második pont véleményem szerint a tervezés. És ehhez hoztam is egy példát nektek, méghozzá az egyik kedves ismerősöm, mert ugye most mindenkitől én azt kérdeztem, mi az újévi fogadalom? Tehát, most így erre voltam ráállva, hogy így megfigyeljek egy mintát.
Meg is figyeltem, és ez egy egész jó példa, hogy az ismerősöm mondta, hogy hát az ő újévi fogadalma most már jó pár éve, hogy felújítsa az egyik házát. Mit tudom én, átnézesse a fűtést, bevakolja, vegyen bele, új, tehát abszolút, egy ilyen felújítás. De hát ugye sohasem működik, de azért most is megfogadja. És kérdeztem tőle, hogy oké, hát küld át a listát. Mit akarsz felújítani? Mikor? Hogyan? Hol? Kivel? Mi a határidő? Mi az eredmény? Miért akarod megcsinálni? A listára azóta várok. Tehát, hogy a legtöbben csak kitűznek egy célt, és a következő pillanat, nem a következő órában, vagy a következő napon, a következő pillanatban már az agyuk totál visszaesik a régi kerékvágásba, és el is felejtik azt, hogy ők valami célt tűztek ki, csak úgy megnyugszanak. Jó, hát én most kitűztem egy célt, és akkor.
De az, hogy leüljenek, én például egy hétig terveztem a 2022-es évemet, olyan kategóriákba, hogy egészség, család, barátok, networking, karrier, pénzügyek, és ugye a Sikerguru. És az, hogy tényleg kitűzzél célt, azt akkor utána le is kell ülni, néha napokig, néha hetekig, ha új vagy, akkor hónapokig kell tervezgetni azt, tanulni, hozzá behozni az összes tudást, hogy hogyan fogom én elérni azt a célt?
Például a másik, hogy nagyon-nagyon jó példa az a súlyvesztés. És itt pedig ugye a motivációra mindenképpen ki szeretnék térni, hogy ez a legpopulárisabb fogadalom szerintem, a súlyvesztés. És általában itt két probléma van, amiért ugye általában az első héten már meg szoktuk azt szegni, hogy minden héten hatszor sportolok, meg egészségesen táplálkozok. Mert nincsen miértjük. Tehát, hogy igazából nem tudtak kialakítani magukban belső motivációt. Egy égő vágyat. Az összes sikeres ember arról beszél, hogy a siker az égő vágynál kezdődik.
Tehát, hogy ha te nem tudsz magadba kialakítani egy víziót, egy miértet, egy égő vágyat, hogy te miért akarsz formába jönni, akkor persze, hogy abba fogod hagyni az első két hétben, mert az akaraterőd addig ért! Az akaraterő nem arra való, hogy te egy évig egészségesen táplálkozzál, hanem az akaraterő az a kis mindennapi kis szokásaidhoz való.
A másik pedig, amiért meg szoktak bukni ezek a súlyfelesleg fogadalmak, az pedig szintén az önismeretre vezethető vissza, méghozzá az egora. És ezt amúgy magamon is gyönyörű szépen meg tudtam figyelni, hogy az ego, ugye ez a kis belső hang, ami magyaráz neked. Amikor elcsendesedsz, és tényleg elkezded figyelni, hogy ez a belső hang mennyire ostobaságokat magyaráz neked, az elején még csak alig-alig hallod. Néha csak elcsípsz egy-egy szót, egy-egy gondolatot elcsípsz.
Minél többet hallgatod, annál jobban fogod érteni, hogy az ego mit mond. És akinek ez nem tudatos, hogy az ego ott van a fejedben, és nem figyeled, és nem hallgattatod el, mert amúgy 99%-ban hülyeségeket mondd, akkor az egó téged le fog beszélni, és ugyanúgy nem fogod tudni követni az újévi fogadalmaidat. Tehát ez a két dolog, ami szerintem, ami miatt elbuknak. Hogy nem tudják, hogy miért, és az egóra egyszerűen nem figyelnek, és a kis agyuk lebeszéli őket a változásról.
És akkor ahogy te is mondtad, csalódnak magukban. És egy idő után már feladják, mert nem értik meg, hogy az ego az, aki őket erre kényszeríti.
István: Igen, igen. Meg említetted, egy csomó minden eszembe jutott nekem is, nem tudom mennyi időt szántál még, hogy mennyi ideig maradhatunk? De minden esetre az egyik ilyen fontos gondolat, hogy tényleg sokan úgy vannak vele, minek célokat kitűzni, úgy se érem el. Mert nem az a célja, vagy nem az a feladata a célnak, hogy elérd. Ez egy döbbenetes dolog, hogy a legtöbben azt hiszik, hogy azért tűzünk ki csak egy célt, és akkor van csak értelme, ha azt 100%-ban elérjük. Nem. Számomra nem így van.
Tehát mutatok erre egy példát, én ezt Bob Proktortól tanultam, ehhez van mindig nekem egy díszes kis füzetem, időről időre nyilván újak, mert megtelnek. Nem tudjátok elolvasni, szóval az a lényeg, hogy ebbe szoktam leírni azt a háromféle dolgot, ami a fő fókuszom. Nevezhetném pillanatnyilag az életcélomnak, és alá van írva az a tíz hála, amiért hálás vagyok. És ami a lényeg, hogy folyamatosan fókuszban tudom tartani magamat, amikor minden reggel ezt leírom egyszer, meg persze még egyszer leírod este.
Tehát fókuszban kell maradnom, mert annyi minden történik körülötted, hogy el fogod veszíteni a fókuszt. Ez az egyik fő probléma. És nem is biztos, hogy ebbe van egy szám. Mondok egy számot, nem mondom meg hozzá, hogy mi a mértékegység. Százezer van benne. Valami százezer. De, hogy ha el fogom érni csak a nyolcvanezret, nem a százezret, vagy a hetvenet, akkor is elértem a hetvenet. De ha ezt nem írnám le naponta, akkor az ötezret se. Tehát nem tudom, érted-e mi a lényeg? A cél az a lényege, hogy irányban tartson. Ha nem éred el, de legalább jó irányba haladsz, akkor tűzzél ki egy új célt. Ez az egyik dolog.
A másik, amit az előbb is mondtam, és ebben nem tudom, Anita te mit mondasz? Hogy neked van ilyen tapasztalatod, én egy hiperaktív ember vagyok, ezt onnan jöttem rá, hogy a fiam amikor problémás volt az iskolában ezzel Ausztriában, akkor elkezdtem olvasni könyveket, és mondtam, jé, hát nem csoda, hogy a gyerek ilyen problémás, hát az apja is ilyen volt, csak régen azt mondták, hogy eleven, most ADHS-nek nevezik.
De, ami a lényeg, hogy én is nehezen tudok nagyon hosszú távú célokra figyelni, mert amit ma mg tudok csinálni, azt meg akarom csinálni aznap, azonnal. És ezért leosztom kisebb célokra magamnak, és nem csinálom meg azonnal mindenképpen. Elmondanám az első, hogy kezdődött. Sokan beszéltem azt hiszem csoportokban, hogy sokan úgy vannak, hogy majd a nem tudom, ötödikén, nem tudom mikor volt első munkanap, akkor kezd bele.
Én azt mondtam, nem. Én azt mondtam, hogy nagyon jó évet akarok csinálni idén, és ezért én például az első nap, elsején, ugye hát berúgás nálam nem jöhet szóba, nem iszom alkoholt, első nap elsején nekiálltam és megcsináltam egy tananyagot, …, egy komplett négy és fél órás anyagot felvettem, másnap megvágtam, másodikán, és csoda módon azonnal engedélyezték is. És ma már eladtam belőle egy pár száz euróért. De, ami a lényeg, hogy eldöntöttem, és ez az én kényszerítő motorom, lehet, hogy nálad nem fog működni, találd meg saját magadnak.
Eldöntöttem, hogy aznap befejezem, és ha kő kövön nem marad, befejezem. Én így tudom magamat legjobban motiválni, ez a személyes, nálad nem fog működni, hogy valamit aznap befejezek. Akármilyen késő lesz, akárhogy. Ugyanígy azt hiszem negyedikén eldöntöttem, hogy csinálok egy új weboldalt, egy bizonyos területre, most nem akarom reklámozni Eldöntöttem, és töviről hegyire megcsináltam, nem lett 100%-os. Tehát nem lett tökéletes. De estére működött a weboldal regisztrációval, hírlevéllel, minden túróval együtt. És nálam ez a módszer.
De nem azért mondom el, hogy ezt érdemes lemásolni, hanem mindenkinek megvan a saját módszere. A saját módja. nekem a reggel, sok embernek a kávéval indul, és onnantól lesz bekapcsolva, úgymond, mint ember. Nekem a zuhanytól van. Tehát a zuhany, és ráadásul a végén ugye, ez is egy őrülettel kezdődött, de aztán már megszoktam, hidegre kapcsolok. Tehát a hideggel, és az nálam röhögőgörcsöt jelent, és marha jól indul a napom. Nem tudom megmondani, hogy neked, ezt tudnod kell saját magad, mi az, amivel igazán tudod kezelni magad, korbácsolni magad, motiválni magad. De szerintem mindenkinél más.
Ezért mondtam azt, hogy van a guru, hogy mondanak egy valami csodamódszert, ami egyetlen egy. Hogy ha reggel hatkor kelsz. Én nem szoktam hatkor kelni. Magadnak kell megtalálnod. Egy nagyon érdekes dolog még, ha megengedsz annyit, hogy volt egy helyzet, és talán ez nekem nagyon sokat segített a sikerben. Hogy a fiammal volt ez a bizonyos ADHS.
Ez hiperaktivitást jelent, az azt jelenti röviden, hogy nagyon sokáig elhallgatsz valamit, és aztán felrobban, kirobban belőled. És nincs nagy türelme, húsz percnél tovább. Na, mindegy, ez most már betegséggé avanzsált dolog. De vagy Ritalint adnak gyógyszerként, vagy és ez az, ami nálam áttörést jelentett, vagy azt mondják, hogy a legtöbben úgy gyógyulnak ki belőle, hogy megtanulnak, amikor feljön az agyukban ez a forrás, megtanulnak saját maguknak egy módszert, amiben kitalálnak.
Nekem például ilyen, amikor megyek az utcán, és valaki rám villog, akkor én ezzel a módszerrel szoktam kezelni. Más kiordítja magából a lelkét, meg egyebek, én nem azt csinálom. Hát, te hülye, menjél dolgozni, én megyek vitorlázni. Rohadjál meg. Most bocsánat, hogy a csatornában ilyen csúnya szavakat használtam, elnézést. De érted? Tehát a saját módszeredet dolgozd ki És amikor a fiammal rájöttem, hogy ő így tud ebből kijönni Ritalin nélkül, akkor rájöttem, hogy én is így működök. Nekem is megvannak a módszereim. Ezt akarom megtanítani a csoportjaimban, hogy tanuld meg a saját motivációdat. Az nem mindig ugyanaz lesz, mint nálam.
Anita: Örülök, hogy ezt felhoztad, mindenképpen, mert erről az NLP jutott az eszembe. Hogy ugye az NLP-be tanítják pont ezt, hogy nem csak mindenki máshogy működik, hanem mindenkinek a saját felelőssége megismerni saját magát, hogy hogyan működik. És például sokszor, én, amikor mondjuk repülőgépre szálltam régebben, én mindig elkezdett izzadni a tenyerem, körbenéztem, kis repülőgép volt, elkezdtem remegni, a szívem kiugrott, mert egyszerűen egy ilyen kis pánikroham kezdődött.
Nem, egyszerűen szégyelltem azt, hogy nekem ez így elindult, és valahogyan kitaláltam rá egy, tényleg egy mentális dolgot, hogy most már abszolút, de semmi gondom nincsen a repülőgépre üléssel. És ez az életben mindennel így van. És ezt a hibát, amiről beszéltél, én is elkövettem.
Méghozzá a karrierem elején, amikor ugye elkezdtem tanulmányozni ezt a sok gurut, a Zig Ziglar, Jim Rohn, Tony Robbinson, több száz nevet felsorolhatnék tényleg, akiktől tanultam, és amikor rá akartam erőltetni az ő tippjüket az én életemre, és ez olyan, mint amikor mondjuk egy 36-os cipőbe akarsz belenyomni egy 44-es lábat. Egyszerűen nem megy. Vagy amikor ugye össze akarsz rakni ilyen puzzle darabokat, és nem tudod bele.
István: Nem passzol.
Anita: Nem passzol. Rá kell jönni egyszerűen, hogy mi az, hogy működsz te? Mi az, ami neked működik? És szerintem ahogy én magamon megfigyeltem, ez az én önbecsülésemmel, az önbizalmammal, de leginkább az önhitemmel volt kapcsolatban. Tehát minél jobban elkezdtem magamban hinni, minél jobban el tudtam nyomni a gyerekkori programozásomat, hogy én hülye vagyok, én kevesebb vagyok, ezt a kisebbségi komplexust, minél jobban több hitem volt abba, hogy én tényleg tudok értéket adni másoknak, hogy amit én képviselek, az tényleg valóban működik és segít, annál biztosabban álltam az én két kis lábamon, és annál jobban ki mertem azt mondani, hogy oké, lehet, hogy neked ez működik, de nekem nem!
István: Igen.
Anita: Lehet, hogy valaki, például sokan mondják, hogy ugye ez a reggeli rutin. Hú, felkelsz rögtön, és akkor rögtön meditálj, meg vizualizálj, meg tervezzél. Nekem ez nem jön be egyszerűen. Amikor reggel felkelek, igen, általában sporttal kezdek, és általában meditálok. De a célkitűzéseimet, és a tervezést azt én mindig este szoktam csinálni. Nem reggel. Mert én reggel azonnal nekiállok dolgozni, írni, tartalmat fejleszteni. Mert friss az agyam, akkor még nem tudom csinálni.
A tervezéssel, meg a célkitűzéssel este is ráérek foglalkozni. És nekem ez három év kellett, hogy én ezt megértsem, hogy ez nekem nem működik. Mert minden guru azt mondta, hogy reggel csináld, reggel csináld. És próbáltam, és szenvedtem, és nem volt jó, és hogy ez a cipőszindróma volt, amíg rá nem jöttem, hogy nekem ez nem működik! Tehát a hit szerintem az, ami saját magadban. Ami átlendít azon, hogy. Persze lehet tőlük tanulni.
István: Igen. És ami érdekes, szóval ami érdekes volt, hogy én is csináltam napi vitamin videót, és gondolkoztam, mi az a leginkább, ami az elmúlt két évben a mesterelme csoportokban a leginkább hiányzott, vagy akik leginkább fejlődtek, és ez nem a tudásban volt, nem is a vállalkozásban, a hitükben. Ahogy te mondtad. Tehát tényleg, ugye arról beszélünk, mi … választottuk az oroszlánt, ugye az állatok királya, és belső tekintélye van, nem kell ahhoz ordibálnia, hogy kövessék, vagy hogy féljenek tőle. De nagyon érdekes, a legtöbben csak kiscicák.
Ezt mondtam is a csapatunkban, hogy a legnagyobb előrelépés azoknál volt, akik rájöttek, hogy mi az igazi erejük. Mert a legtöbb embernek egyébként sokkal több tehetsége, sokkal több ereje, értéke van. Volt olyan vállalkozó nagykereskedő, aki nem merte a multiknál emelni az árat, mert elsőre nem fogadták el. Akkor én mondtam neki, oké, akkor nem fogom csinálni. Egyből elfogadták.
Tehát egy csomó olyan erő van bennünk, amit egyszerűen nem is használunk, és aztán félnek. Most volt pont kedden egy ilyen Írországban lévő tagunknál, vagy szerdán egy mastermind találkozón egy beszélgetés arról, hogy felhúztuk benne az oroszlánt. Legutolsó alkalommal, az év végi online találkozónkon, és egyszerűen úgy felhúzta ő saját magát, hogy képes volt dolgokat megcsinálni, amit eddig így, á, mindig elmondta, hogy miért nem fogna működne, hogy ha bele is kezdene.
Szóval, tényleg így van, hogy az embernek ki kell engedni a saját belső energiáját, és ahogy te mondtad, a legtöbb ember, és úgy képzeld el, tehát én nem arról beszélek, hogy fiatal diákok, hanem komoly, 25 éve vállalkozók, sok százmilliós forgalommal, több országba lévő üzletnél egyszerűen az erőiket nem tudják használni. Megvan a tudásuk, a legtöbbet, amit elértünk náluk, az az erőnövelés. Érdekes módon nem csak a tudás.
Anita: Hm. Igen. Igen, és ebbe abszolút, de egyetértek. Két dologba értek egyet, hogy ez egy nagyon hosszú videó lett, úgyhogy szerintem ez lesz nekem az utolsó hozzászólásom. A másik pedig az, amit mondtál, és ezt tök szépen megfogalmaztad, hogy a tudás már ott van. És aki most hallgat minket és figyel minket, a tudás már ott van bennetek. Abszolút.
Nem azzal van gond, hogy nem tudtok eleget, hanem azzal, hogy féltek a bennetek lévő erőtől. És tényleg, amikor az ember megérti azt, hogy mennyire erőteljes, az egy annyira félelmetes dolog. És egyúttal annyira felszabadító, mert akkor tényleg kinyílnak új dimenziók, és az ember számára bármi lehetséges lesz. Bármi! És amikor elértünk erre a pontra, akkor utána már csak, amit te is mondtál, ezeket a kis támogató kis pilléreket kell behozni.
Egy coach. Egy mentor. Egy futó barát. Egy könyv, ami megtanít arra, hogy hogyan figyelj az egodra. Egy hétvégi szeminárium, ami feltüzel arra, hogy hétfőn valamit meg tudj csinálni, amit már évek óta halogatsz. Amúgy én voltam a bölcsességfogaimat tíz éve ki akartam húzatni. Tudom, hogy nincs rá szükségem, tudom, hogy összenyomja a fogaimat, tíz éve! És volt egy pillanat, amikor valaki annyira feltüzelt, hogy azonnal felhívtam a fogorvost, és lefoglaltam az időpontot.
Persze előtte féltem, előtte nem tudtam aludni, de megcsináltam! És egy kis szikrára van néha szükséged. Tehát ezzel a gondolattal szeretnék búcsúzni én tőletek. Köszönöm, hogy itt voltál velünk. Istvánnak még visszaadom a szót, hogy ő is el tudjon tőletek búcsúzni. És csináljátok, csináljátok, csináljatok tényleg mindent, amit elmondunk, próbáljátok ki mindenképpen. Ne csak hallgassátok, hanem csináljátok is, és nézzétek meg, hogy jó, nekem ez működik, azt megtartjátok, nekem ez nem, azt meg el kell dobni. Mert nem minden működik nektek, amiket mi mondunk, de ha nem csináljátok, ha nem próbáljátok ki, akkor nem fogjátok sohasem.
István: Igen, és hogy ha olyan kitartóan csináljátok, mint Anita, akkor eljuttok gyönyörű Mexikóba, ami fantasztikus. Valamit nekem is ki kéne találnom, hogy valami pálmafás részre jussak, de ebbe már van valami meglepetés, készülök. Szóval, amit én mondani akartam még, és javasolni a nézőknek, bármelyik csatornát is nézed, mindenképpen regisztráljatok.
Azt gondolom, hogy amellett, hogy az erő, amellett, hogy az egyik legfontosabb energia, amit adott a tagoknak az a folytonosság, a folytonos tanulás. És Anitánál folyton tanulhattok, és az érdekes, hogy amikor az Anita videót nézem, három dolog szokott történni velem.
Egyrészt mindig tanulok valami újat. A másik az, hogy mindig, mindig valamilyen módon fellelkesít, és baromira valami, valami izgalmas energiával töltődik meg. Tehát az ember olyan, mintha egy kis szemináriumon lenne. És a harmadik az, hogy tele lesz ötletekkel az ember. Annyi ötletet kapsz! Az, hogy leülsz egy szobába ingerek nélkül ötleteket gyűjteni, az sokszor nem működik. Jó, van, amikor igen, amikor már nagyon sok impulzust kaptál előtte, de Anitát nézed, tele leszel ötletekkel. Regisztrálj mindenképpen, és reméljük, hogy egyszer visszakapjuk Mexikótól a mi gurunkat.
Anita, köszönöm szépen, hogy itt lehettem.
Anita: Én is köszönöm szépen! Sziasztok!
István: Sziasztok!
