Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én január környékén állandóan lebetegszem. Egy jó két hete kezdődött, a kislányom hazahozott valami elég agresszív vírust a bölcsődéből. Influenza B vírusnak bizonyult, de a háziorvosom azonnal megnyugtatott, hogy ne aggódjak. Ez nem influenza A, mert az sokkal-sokkal agresszívabb, ez csak sima influenza B.
A betegség alatt nem voltam képes sok dolgot véghez vinni, csak jöttek-mentek a gondolataim. Most, hogy már visszanyertem az energiám, kicsit átgondolom, mi is áll előttem az idei évben.
2018 a vállalkozások éve, mindenki tudja.
Rettentő sok energiánk van, és nem tudom ti, hogy vagytok vele, hogy megírtátok-e már a 2018-as vállalkozási terveitek. Tehát az üzleti tervet, hogy hogyan fog kinézni ez az évetek. Mi fog változni, mennyi lesz a nyereség, a bevétel. Mennyit akartok eladni, hogyan akarjátok szolgálni jobban ebben az évben a vevőiteket, hogyan akarjátok becsalogatni a potenciális vevőiteket stb.
Mi ezeket mindig workshop formájában szoktuk megoldani. 2-3 havonta lefoglalunk a hétből 3-4 napot és akkor összeülünk reggel 8-tól. Néha este 6-7-ig akár dolgozunk ezeken a terveken. A legutóbbi nekünk karácsony előtt 2 héttel volt. Ekkor az egész 2018-as évre kivetítettünk egy tervezetet és beosztottuk, hogy mikor, melyik hétben mit fogunk csinálni és miért.
Mondanom se kell, amikor végeztünk és ránéztem az egész évre, teljesen megijedtem. Annyira sok feladat, annyira sok kihívás, új dolog volt előttem.
Persze az igazi vállalkozó rögtön meglátja a problémákat is hogy mik lehetnek majd a problémák és azok is így egyből így rám zúdultak.
Úgyhogy rettentő izgatottak voltunk ez alatt a pár nap alatt, főleg amikor el is készült ugye ez a terv. És most pont, hogy ennek a tervnek a megvalósításán ügyködünk.
Eddig betegen, most már egyre jobban és biztos vagyok benne, hogy hónapokon belül tökéletesen egészséges leszek, hogyha ez így folytatódik. De mindegy… De a viccet félre téve rájöttünk, hogy a motiváció mennyire fontos. De nem az a motiváció, amit az ember kívülről kap, tehát nem a külső motivációk.
A belső motiváció
Az is fontos, amit úgy szerezel, amikor elolvasol egy könyvet, elmész egy előadásra vagy meghallgatsz youtube-on egy motivációs előadást. De inkább a belső motivációról beszélek. Az, amikor az ember tudja, hogy miért kel fel reggel, miért fekszik le korán este. Hogy miért csinálja azt egész nap, amit éppen csinál odaadással és kitartással. És ez a belső motiváció ez nagyon fontos.
Sokan nem tudják, hogy hogyan szerezzék meg ezt a belső motivációt. Mivel a külső motiváció könnyű. Megnézel egy filmet és akkor utána jó pár óráig tök lendületes vagy. Jó kedved van, megemelkedett az endorfin meg oxytocin hormonszinted, vagy pl. a dopamin a testedben. Ezáltal sokkal jobban érzed magad, és valójábn így működik a külső motiváció a kémiai szinten.
A belső motiváció teljesen más. A belső motivációnak éjjel-nappal veled kell lennie. Ezt kialakítani szerintem nem éppenséggel egy leányálom. Főleg ha csak alacsony lángon ég és nem olyan nagyon erős benned a belső motiváció. Akkor annál keményebben és annál kitartóbban kell dolgozni ahhoz, hogy ezt ki tudjad magadban alakítani. Ez egyértelmű, igaz?
Számomra is jó pár évembe belekerült, amíg ezt kialakítottam magamban.
A fájdalom által a legjobb kialakítani ezt a fajta motivációt, mert a fájdalomra az agy egy bizonyos mértékig tud emlékezni. Pl. én, amikor abbahagytam az egyetemet és rá egy hónapra már lett is egy munkám, ahol engem elég jól kicikiztek, kikészítettek ideglileg és lábtörlőnek használtak.
Mindenki idősebb volt nálam, mindenki sokkal tapasztaltabb volt nálam. Plusz 90%-a munkatársaimnak osztrák volt, úgyhogy nekik a némettel sem volt semmifajta gondjuk, nekem meg azért néha főleg az elején problémáim voltak azzal, hogy egyáltalán megértsem őket. Mit mondhatnék. Nem vagyok tökéletes. Sose volt nyelvérzékem.
Emlékszem a papírhalmazok fölé hajolva ott akkor, az az érzés, az a szenvedés az, amikor az ember teljesen megsemmisül, amikor tényleg úgy gondolja, hogy az élete semmit nem ér. Hazamegy csak sír, mert úgy igazából nem tudja, hogy hogyan másszon ki a szituból.
De még munkaengedélye sincs, mert anno kellett munkaengedély és azt csak egy év után kapta meg az ember. És ez a fájdalom volt az, ami bennem elindította ezt a belső motivációnak a megteremtését.
Innen dolgoztam föl magam oda, ahol most tartok, most már nem jelent frankón számomra problémát az, hogy reggel kiugorjak az ágyból és csináljam azt, amit csinálok. Mivel nemcsak nagy odaadással tudom csinálni. Hanem hogyha esetleg jönnek olyan napok – mert vannak olyan napok – amikor az embernek nincs kedve, meg a háta közepére se kívánná éppen az aznapi kihívást, de mégis megteszem.
Mert vissza tudok nyúlni erre a fájdalomra és emlékeztetni tudom magamat, hogy ez az, amit nem akarok, ez az, amit el akarok kerülni, mert az akkor annyira rossz volt. Persze még utána jöttek még pofonok az életbe azok is ugyanúgy olyan fájdalmak, amikből most már belső motivációhoz erőt tudok meríteni.
Úgyhogy te is kérdezd meg nyugodtan magadtól, hogy mik voltak azok a pontok, napok, hetek, hónapok akár az életedben, vagy talán még most is tartanak, ahol nagyon-nagyon fáj, nagyon rosszul érzed magad és amikor nem láttál ki, nem láttál tisztán és nagyon frusztrált voltál, mint amikor valaki ráült volna a gyomrodra és nem tudtad volna onnan letaszítani úgymond. Mert ezek a pillanatok azok, amikből úgy igazából motivációt tudunk meríteni
Miért?
Az agynak két funkciója van, fut el a fájdalomtól és fut az öröm felé. És valahogy a fájdalomtól való elmenekülés sokkal erősebb motivációt képez, mint az, hogy az öröm felé fusson. Pont ezért szoktam vizualizálni ezeket a régebbi sérelmeimet, ezeket a régebbi fájdalmaimat és én ebből IS szoktam állandóan erőt meríteni, hogy nincs azaz Isten, hogy én oda még egyszer visszamenjek.
Nincs azaz Isten, hogy valaki még egyszer így beszéljen velem és persze ebbe van egy kis ego, ebbe van egy kis rátartiság is, de hogyha ez az, ami téged előbbre visz, ez az, amivel te jobban tudod szolgálni a társadalmat, a családodat, a barátaidat, saját magadat, akkor csináld, amíg nem ártasz vele senkinek szerintem addig nincsen benn semmi rossz.
Tehát igen visszakanyarodva rájöttünk, hogy a motiváció, azaz egyetlenegy legfontosabb dolog az életünkben, ami úgy igazából előre hajt minket, mert motiváció nélkül bizony senki se kel fel 5:30-kor reggel, mert minek… Hogyha mindenünk meglenne az életben, ha lenne pénzünk, egészségünk – szerény véleményem szerint – hogyha megtehetnénk, és nem lenne akadálya akkor, mindenki egész nap csak a fotelba ülne, vagy utazgatna, enne pizzát, csokit, fagyit éjjel-nappal vagy csak a tévét nézné, és azt csinálná tényleg, amit akar…
És erre mondta Gary Vaynerchuk, hogy nem az a fontos, hogy milyen erősen nyomod, hogy egy nap 3-4 órákat edzel, vagy, hogy egy hétig reggel 6-tól éjfélig dolgozol és, hogy akkor tényleg odarakod magad, nem az a fontos! Szerinte az a fontos – és amúgy ezzel teljes mértékbe egyet értek – hogy milyen intenzitással csinálod, milyen gyakran csinálod, milyen kitartással csinálod.
Mondta, hogyha egy nap csak 30 percet sportolsz, nem kell több, vagy 20 perc, de azt minden nap csinálod, és nem hagyod abba egy-két hónap után, hanem kitartóan csinálod, egész évbe, egész évtizedbe, akkor annak lesz csak eredménye. És ezzel nagyon-nagyon egyetértek, hogy magyarul kicsi, bébi lépésekben kell csinálni mindig egy kicsit és hinni abba, hogy ennek is lesz majd eredménye. És ezzel teljesen egyetértek, és ezt hívják magyarul következetességnek.
Hogy „consistence” angolul, hogy minden nap egy picit és haladsz a céljaid felé kitartóan, úgy hogy az ember nem adja fel. És ebbe segít nagyon-nagyon a motiváció, mert a lézerfókusz, és tényleg az, hogy fókuszálva maradjál a céljaid, a célkitűzéseiden ahhoz nagyon-nagyon-nagy szükséged van a belső motivációra és azért pedig csak te vagy felelős és senkitől se várhatod el, hogy téged akárki, egy könyv, az anyósod, a férjed, a gyereked motiválva tartsanak, mert azért csak te vagy felelős és azt csak te tudod magadban kialakítani.
Na jó, az anyós kicsit durva példa volt, ezért elnézést kérek.
De szerintem ez az első lépés. S, ha már tudod, hogy mit akarsz, tudod, hogy miért akarod és ki tudtad magadban alakítani, egy bizonyos időn belül. Legyenek azok napok, hetek, hónapok, akár évek. Ha megvan a belső motivációd, akkor tényleg nincs más dolgod, csak hinni magadban. Hinni, hogy képes vagy rá és csinálni a bébi lépéseket nap-nap után, hét-hét után, hónap-hónap után és meglátod, hogy az eredmények, azok nem maradnak el.
